Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. március tak. így pl. a Tokaj felől érkező erdélyi sóút Szerencsen át vezetett Pest-Buda felé, Ezenkívül a Hegyalját feltáró ősi út és a Lengyelország felé vezető, majd a Henás-völgyben folytatódó út innen indult. Ez a forgalmi helyzet indokolta a vár építését. Nagyon érdekes a vár helyének a megválasztása. A legtöbb esetben egy természetes magaslatot jelöltek ki várépítésre. Itt azonban a vár a táj legalacsonyabb, többnyire mocsaras részén, a Köves- (vagy Árpád-) hegy déli előterében - ott, ahol langyos, timsós források fakadtak -, valószínűleg mesterségesen feltöltött szigeten épült. Széles vizesárok vette körül, amelyet a feltörő természetes források tápláltak. Délről és délkeletről a vizesárok véderőrendszerét egy jelentős kiterjedésű mocsár növelte. Fontos telepítő tényező volt még a helyben található építőanyag: a kvarcit. Nem messze a vártól, a község északi oldalában a borospincék felett ma is láthatjuk azokat a hatalmas hid- rokvarcit tuskókat, amelyek a jégkorszak idején a feltörő gejzírekből, szökő hőforrásokból rakódtak le. Ez a kemény, ellenálló kőzet kiválóan alkalmas volt várépítésre. Tehát a természeti-földrajzi tényezők a társadalmi-gazdasági okok mellett jelentős mértékben befolyásolták a vár helyének megválasztását és az építkezés módját. A város központjában, az egykor szép, ápolt parkban, ma sajnos, igen megritkitott ligetben áll a szerencsi vár. A vár eredetileg a bencések apátsága volt. Első említése 1247-ből származik. Ekkor IV. Béla egy adománylevélben írt a szerencsi Péter Pál bencés apátságról. Az apátság alapítója ismeretlen. 1275-ben a Bogát-Rad- vány nembeliek visszakapták az apátságot, amiből arra következtethetünk, hogy már korábban is az övék lehetett - esetleg ők lehettek az alapítók. A Bogát-Radvány nemzetség tagjai Zemplén megye tekintélyes földesurai voltak. Szerencsen kivül az övék volt: Berethő, Cselej, Izsép, Kéza, Körtvélyes, Lasony, Luc, Medgyaszó, Mérk, Morva, Rá- kócz, Sóskút, Szada. A XV. század végén Szerencsnek városi jogai voltak. 1497-ben pedig a szerencsi apátság tizedét is a tokaji várnagy szedte. 1507-ben Szikszói Péter volt a kegyúr, majd birtokait egyideig Bebek Ferencnek engedte át. A XVI. század közepén Tokaj-Tállya és Szerencs várai az erdélyi útak biztosítása érdekében igen jelentősek lettek. Ezért űzte el 1556-ban a szerencsi apátot Németi Ferenc tokaji várparancsnok, és az épületen megőrizve azt Tokaj elővárává alakíttatta. Nagy szüksége volt az erősség megszerzésére a császárnak is, és ezért Balassa Menyhérttel elfoglaltatta azt. 1853-ban Rudolf király Rákóczi Zsigmond egri kapitánynak elzálogosította a várat. 1603-ban már Rákóczi Zsigmond örökös birtoka, és ezáltal tulajdona visszaszállt a Bogát-Radvány nemzetbeliekre. Rákóczi Zsigmond újrabővíttette a várat, és itt rendezte be a székhelyét; itt kiáltották ki erdélyi fejedelemmé. A várban tartották a szerencsi országgyűlést, amelyen Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választották. Bocskai Szerencset királyi várossá emelte. 1644-ben rövid időre újra császári kézbe került a vár, de Kemény János visszafoglalta. 1661-ben császári sereg táborozott a szerencsi vár alatt, a tábort erős sáncművekkel vették körül. 1672-ben ismét királyi tulajdon, 1678-ban az őrsége osztrák és a kassai császári főkapitány irányítása alá tartozott. Thököly Imre parancsára Teleki Mihály 1680-ban megtámadta és elfoglalta a várat, de 1685-ben újra a császáré lett. A szatmári békéig (1711) Szerencs a Rákócziak birtoka volt. A fejedelem vagyonának elkobzása után a várat lefoglalta a kincstár, az uradalom fele azonban Rákóczi Júliáé maradt. Zálogosítás és eladás által később a Szirmaiak birtokába került. A Szirmai család még a század elején is lakta a vár egy részét az Almásiakkal együtt, akik ugyancsak részbirtokosok voltak. A várnak éppen a legrégibb része, a magja - bár átalakítva - megmaradt. Ebből és egy 1661-ből származó helyszínrajzból - amelyet Szicha Lukács György császári mérnök készített - megközelítően felvázolhatjuk a vár építés történetét. A bencés apátság, amelyből a szerencsi vár kialakult, mocsaras vizenyős vidéktől kölülvett szigetre épült. (A sok mesterséges feltőltés miatt a mai vízviszonyok már megváltoztak.) Az apátság épülete előtt egy négyszögletes épülettömb volt, egy ugyancsak négyszögű udvar körül. Az udvart körös-körül emeletes, boltozott, nyitott, árkádos folyosó övezte. Ez volt a szerzetesek kerengője. Az épülettömb keleti oldalán állt a kápolna. A kapubejáratot a déli oldalon, a mocsáron keresztülvezető hídon lehetett megközelíteni. Ezt az épületet erősítette meg Németi Ferenc tokaji parancsnok a XVI. század derekán. Az apátságtól északra eső György-tető nevezetű területet is a várhoz csatolta, nehogy a magasban fekvő területet várostromkor az ellenség felhasználhassa. A várat szabálytalanul elrendezett védőművekkel vették körül. A bejárat az apátsági épület északi középvonalában feküdt. Ettől északnyugatra egy ékalakú, nagyméretű sarokbástyát alakítottak ki, északkeleti sarkán pedig egy ennél jóval kisebb, majdnem tompaszögben megtörő sarokbástyát. A nyújtott alakú várterület délkeleti és délnyugati oldalán többszögű ágyútornyok álltak. Az ágyútornyok között futó kötőgát fala közepén kaput nyitottak. Ez a vár külső udvarára, az északi kapú viszont a városba, illetve várhegyre vezetett. Rákóczi Zsigmond idejében a megerősített vár déli oldalán egy elővárat képeztek ki, délkeleti oldalán ék alakú bástyával. Az elővárba a kötőgáton tört kapun keresztül lehetett bejutni. Az egész várat széles vizesárok övezte, amelyet az Ond és Szerencs patakok vize táplált. A fő épületet is átalakították a fejedelem udvartartása részére. A régi apátság nyugati részében egy nagy termet alakítottak ki a folyosó felé előcsarnokkal. Ez volt a trónterem. Valószínűleg akkor látták el az ablaknyílásokat is reneszánsz ablakkeretekkel. Ezek közül néhány még ma is láthatók. A Huszárvár utca elnevezésből azonban az előbb leírt elővár helyére még következtethetünk.
