Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
1996. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 Itt dr. Hasznos Miklós elmondott egy másik esetet is, ami iskolapéldája a tájékoztatás rossz szervezésének. Amikor pár hónappal ezelőtt Horn és Meciar számára Balladur Párizsban találkozót szervezett, a tárgyalások megnyitásakor a magyar miniszterelnök elkezdte a beszédét és közben derült ki, hogy nem gondoskodtak a fordításról. A beszédnek majdnem a fele elhangzott már és azt senki sem értette, amikor végre kerítettek egy tolmácsot, aki jól-rosszul franciául közvetítette, amit Horn Gyula mondott. Ugyanakkor Meciar beszédét előre írásban megkapta minden újságíró, több nyelven is. Erről a baklövésről a hazai sajtó mélyen hallgatott és sikerként könyvelte el a találkozót. — Eredményként könyvelte el — folytatta a szónok hogy ismét sikerült az országból egy darabot eladni és még nem is tiltakozhatunk ezellen, mert ugye mi voltunk Hitler utolsó csatlósa. De érdekes módon arról soha senki sem beszél, hogy kik voltak az első csatlósok? Hogy Antonescu marsall serege sokkal előbb avatkozott be a háborúba, hogy a Vasgárda azért nem deportálta a zsidókat, mert helyben végzett velük s így nem volt szükség vagonokra, meg Auschwitzra. Tiso marsall seregei és az általa felállított szlovák SS-légiók sokkal előbb követtek el háborús bűnöket, mint amelyeket igyekeznek ránk fogni. Azok a konc reményében mentek oda és ők voltak az első csatlósok. Mi az utolsó csatlósok voltunk, mert minket valahogy kötött a szerződési becsület és ha nem is értettünk egyet azzal, amit csináltak, mégis azt mondtuk: mert szövetségesek vagyunk, hát kitartunk az utolsó pillanatig. És mi voltunk az utolsók azért is, mert földrajzilag mi fekszünk a legnyugatabbra és minket tudtak eltiporni legutoljára. így maradtunk az utolsó csatlósok és sajnos ennek minden terhét viselnie kell még ennek a korosztálynak is.- Még pár szó a médiatörvényről. Magyarország már évek óta nyűglődik azon, hogy legyen-e médiatörvény vagy sem. Médiatörvény alatt értjük azt, hogy a televíziót és a rádiót, azok közszolgálatiságát, valamint kapcsolatát a kormánnyal, szabályozzák és a státusukat jogi formák között rendezzék. Ezt az előző kormány alatt azért nem lehetett megoldani, mert ennek bizonyos részei úgynevezett kétharmados törvények voltak, másrészről pedig Göncz Árpád vonakodott aláírni az új elnökök kinevezését, amire nem is volt alkotmányos joga. Eltelt a négy év és nem született meg a médiatörvény. Tavaly a szakértői kormány azt ígérte, hogy majd ők megoldják a kérdést, de a megindult hatpárti tárgyalásokon kiderült, nem tudunk megegyzésre jutni, mert a négy ellenzéki pártnak mások az érdekei, mint a kormánypártoknak. Mivel pedig a kormánypárt nem váltotta be a ígéretét, Giczy György elnök úr, aki újságíró és médiaszakértő, fogta magát, egymaga kidolgozott egy média-törvénytervezetet és benyújtotta a Parlamentnek. Mivel pedig a magyar jog szerint mindig az első törvényjavaslatot kell tárgyalni, a kormány kapkodott fűhöz-fához, hogy miképp tudná ezt semlegesíteni. Végül, habár másfél évig nem volt sürgős számukra, most gyorsan összeütöttek ők is egy törvényjavaslatot, ami eltért az eddigi tervektől és nem tartalmazott például semmit abból, amiben a hatpárti egyeztetéseken már megállapodás jött létre. Újra megkezdődtek a tárgyalások és létrejött egy olyan kompromisszum, amiben mindkét fél engedett és most remény van az elfogadására, ami kizárólag annak köszönhető, hogy Giczy elnök úr elkészítette és benyújtotta maga törvényjavaslatát. — Végül hadd zárjam beszámolómat egy Vörös- marty-idézettel, mert a magyar irodalomban a mindennapi munkánkra is találhatunk útmutatást, a politikai, a képviselői tevékenységre éppúgy, mint az újságírói tevékenységre. A nagy magyar költő ezt írja Jóslat című versében: "Kié e hon, ha nem miénk? Ha érte mindent megtevénk, Ha tiszta kézzel áldozánk, S leszünk, mi eddig nem valánk, Nincs hatalom, mely visszanyom. És neked még virulnod kell, ó Hon, Isten s ember virraszt a pártodon." Dr. Hasznos Miklós nagy tapssal fogadott beszéde után az ülés az előzetes napirend szerint folytatódott tovább. De mielőtt ismertetnénk a többi felszólalást, hadd térjünk vissza az ülés elejére és szenteljünk pár szót az akkor elhangzottaknak is. Nem hagyhatjuk ki azt sem, hogy a ülés megnyitásakor Stirlingné Tárczy Kovács Erzsébet elénekelte a Himnuszt, majd Stirling György elnök mondta el tájékoztatóját a Szövetség életéről és munkásságáról. * A két országgyűlési képviselő — dr. Giczy György és dr. Hasznos Miklós ~ nagy tetszéssel fogadott beszédei után a Szövetség elnöke visszatért a napirendre és megadta a szót több jelentkezőnek. Ezek sorában első volt Takács Ferenc, aki Kölnből érkezett Clevelandbe, nem utolsósorban azért, hogy szóban, személyesen is ismertesse elképzelését, mellyel kapcsolatban már többszáz kérdőívet szétküldött a nyugati magyarság sajtóban érdekelt tagjainak. Ez a terv a magyar emigráns lapok "komputerizálására" vonatkozik és azt a célt szolgálná, hogy az erők szétforgácso- lása helyett a kis példányszám miatt anyagi gondokkal küzdő magyarnyelvű nyugati lapokat az INTERNET komputer-hálózaton keresztül központilag lehessen terjeszteni. Ez egyrészről nagyobb publicitást biztosítana a cikkeknek és híreknek, másrészt jelentős megtakarítással járna. Ami a tartalmat illeti, a komputer-újság egyik része az egyes szerkesztőségek (szerzők) által beküldött általános anyagból állna, a másik része pedig — attól függően, hogy milyen olvasókörhöz szól — a helyi híreket, közleményeket és hirdetéseket tartalmazná. Mindezt Magyar Nemzeti Hírszolgálat cím alatt látja megvalósíthatónak Takács Ferenc, aki kívánságra szívesen küld ismertetőt az elektronikus lapszerkesztésre vonatkozó elképzeléseiről. Ehhez kérdőívet is mellékel, mert csak bizonyos adatok ismeretében tudja vállalni személyek, illetve szerkesztőségek bekapcsolását a komputer-hálózatba. Az újszerű, de kétségkívül nagy lehetőségeket kínáló terv
