Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1996-02-01 / 2. szám

6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. február az otthon élők, akik számára magyarul beszélni éppoly természetes, mint a levegővétel. Azonban nemcsak a nyelvhez való kötődést lehet észrevenni a külföldi magyar­ságnál (persze most nem az anyagi jólétért disszidált sze­rencselovagokra gondolok, hanem mindig is azokra a poli­tikai menekültekre, akik csak fizikailag szakadtak el a szülőföldtől, de a szívükben őrzik és érzik a Hazát), de a már fentebb említett nemzeti hagyományokhoz, kultú­rához, hazafias érzésekhez való fokozottabb ragaszkodást is. És ez az, amivel a "nyolcadik törzs" közvetve hozzájárult a rendszerváltáshoz és e téren összességében jobban vizsgá­zott, mint az otthoniak. Az emigráció öntudatos része a közbeeső négy évtized alatt is híven megőrizte magyarságát s ezzel a kommunizmus korszaka alatt biztosította a folyamatosságot, a lelki készenlétet. Ami azonban már nem mondható el maradéktalanul (tisztelet a kivételnek!) a hazaiak összességéről, mert ott nagyon sokaknál hiányzott az öntudat. Nem az ő bűnük: a rendszeré, ami négy évtize­den át igyekezett kiirtani a lelkekből mindent, ami magyar és nemzeti. Fájdalom, nem sikertelenül... Nagyjából így fest a mérleg. Dehát minek mérics­kélni, dekával, centivel számolgatni, ki tett többet ezért vagy azért, kik könyvelhetnek el több érdemet a rendszer- váltásért, a kintiek vagy a bentiek? Egy ilyen "vetélkedő" semmiképp sem vezet jóra. Márcsak azért sem, mert e téren egyik oldalnak sincsenek kimagasló érdemei. Az vi­szont nem képezheti vita tárgyát, hogy a nehezebb rész az otthoniaknak jutott. Persze az emigrációs élet sem volt örökös lakodalom, no de minderről majd legközelebb... HAYDU GYÖRGY 80 ÉVES Haydu György, a Magyar Amerikaiak Országos Szövetsége országos elnöke ez év februárjában tölti be nyolcvanadik életévét. Gyermekkorában érkezett az Egye­sült Államokba, ahol szorgalmas munkával gyártulajdo­nossá küzdötte föl magát. 1956-ban, mint a Camp Kilmer-i menekült tábor parancsnoka, sokat tett a magyar menekül­tekért és később több mint hétszáznak adott állást a gyárában. Ennek elismeréséül az Antall-kormány előter­jesztésére megkapta az Magyar Köztársaság 1956-os em­léklapját. Tagja a Szent László Társaságnak és Rendnek, azonkívül tulajdonosa az Árpád-rendnek. Amikor haldokló édesanyja meglátogatására 1960-ban hazautazott, az ameri­kai követségen felkereste Mindszenty hercegprímást is, aki egy kereszttel ajándékozta meg. Születésnapja alkalmából az egész amerikai magyarság nevében fejezzük ki jókívánsá­gainkat. * * * "Ragaszkodjatok magyar identitásotokhoz, őseitek hitéhez, nyelvéhez és kultúrájához..." II. János Pál pápa a szlovákiai magyar zarándokokhoz Az európai Magyar Szabadságharcos Szövetség levele Göncz Árpád, köztársasági elnökhöz. Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Hazánk hivatalos szervei megkezdték szervező munkáikat az 1100 éves fennállásunk méltó megünnep­lésére. Ugyancsak ebben az évben lesz negyvenéves év­fordulója az 1956-os nemzeti felkelésünknek is. 1995- ben itt nyugaton a Szövetséges hatalmak nagy ünnep­ségek keretében emlékeztek meg a 2. világháború be­fejezésének ötvenéves évfordulója alkalmából. A szovjet elnyomás hazánkban nem tette le­hetővé, hogy mi magyarok bármilyen formában is meg­emlékezzünk azokról a magyar hősökről, akik a leg­drágábbat az életüket adták hazájukért. Ha valaki végigjárja az országot falvainkban, városainkban lépten-nyomon találkozik 2. világhá­borús és 1956-os emlékművekkel. De fővárosunkban Budapesten még a mai napon sem áll egy olyan emlékmű, melyet a magyar kor­mány támogatásával állítottak volna. Ez a tény nagyon elgondolkoztató. Hallunk terveket, elképzeléseket egy olyan emlékmű felállításáról, amely a barikád mindkét olda­lán elesettek emlékét őrizné. 1956-ban a barikádnak csak egyoldala volt, ahol a hazáját szerető magyarság állt. Azt nem szabad megengedni, hogy egy emlékművön összemosódjék a hazájáért hősi halált halt, a hazáját, népét elárulóval. Ez ellen mi szabadságharcosok a magyar néppel együtt a leghatározottabban tiltakozunk. Elnök Úr! Ön is a magyar nép függetlenségéért szállt síkra és ezért börtönözték be. Arra kérjük, hogy mint törvényesen megvá­lasztott elnöke a független Magyarországnak, kezde­ményezzen Budapesten a Hősök terén közös erővel, közös akarattal a 2. világháborúban, az 1956-os felkelésben, továbbá az elnyomó rezsim által kivég­zettek tiszteletére egy Hősi Emlékművet 1996-ban. Mely Emlékmű hirdetné, hogy a magyar nép nem felejti el azokat a fiait, akik meghaltak hazájukért. Elnök Úr! Induljon el egy közös akció az Óha­zában és szerte a világban, ahol magyarok élnek, mely egy közös egységbe kovácsolja ezt a sokat szenvedett megtévesztett magyar népet. Legyen Ön az első magyar, aki tekintélyével meg tud tenni egy első lépést azirányban, hogy mi magyarok bárhol is éljünk megfoghassuk egymás kezét és végre magunkra találjunk. Szakály János elnök Európai Magyar Szabadságharcos Szövetség

Next

/
Oldalképek
Tartalom