Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-06-01 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 1996. június mennyire hiányzott a magyar diplomáciai karból egy nagy egyéniség, akiben lett volna érzék kihasználni ezt a ragyogó alkalmat, sokak számára meglepő tényről lebbenti föl a fátylat. A trianoni békeokmányban szerepel egy olyan mondat, hogy az "békés eszközökkel módosítható". És ezt az okmányt, benne ezzel a mondattal annakidején a győztes nagyhatalmakon és számos szövetségesükön kívül aláírták Csehszlovákia, Románia és Szerbia (Jugoszlávia) képviselői is. Miért félünk akkor hozzányúlni ehhez a kérdéshez és miért téved el egyesek szerint az, aki rá mer lépni erre az útra?... Ez az a passzus, amire hivatkozva ki lehet eszközölni a trianoni békeparancs felülvizsgálatát, anélkül, hogy a bajkeverő vagy kötözködő hírünket költenék ellenségeink, hiszen ők is aláírták az okmánynak ezt a pontját. Hálásaknak kell lennünk Sziklay Andornak, hogy ráirányította a fénysugarat erre a tényre és figyelmébe ajánlotta mindannyiunknak, akik kutatják a módját, hogyan lehetne áttörni a Trianon ügyében mutatkozó érdektelenség és értetlenség betonfalát. Hogy a trianoni státus quo nem lehet örökéletű, azt már a békeszerződés aláírásának órájában több államférfi, politikus és író megjósolta: tessék csak belelapozni Yves de Daruvár "Feldarabolt Magyarország" című könyvébe s abban elolvasni az idevágó idézeteket. Befejezésül érdemes megjegyezni Delcassé francia külügyminiszter ugyanebben a kötetben olvasható megállapítását, melyhez hasonló mondást Deák Ferencnek is tulajdonítanak, de én ideillőbnek találom a Trianonért elsősorban felelős francia politika egyik reprezentánsának szavait: "Egy nemzet nincs megalázva azzal, ha legyőzték és késsel a torkán aláírt egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás..." És mi sosem mondhatunk le a kisebbségi sorra kárhoztatott magyarokról s a földről, melyen születtek és élnek nemzedékek sora óta. Hogy egyszer még elérkezik az idő, amikor a kis országok nagyobb egységekhez tartozva, államszövetségek keretei között fogják élni életüket s ez a jövőkép oldja majd fel a Kárpát-medence népeinek ellentéteit is, az valószínű, mert a világ errefelé tart, de ha nem akarjuk azt, hogy a magyarság eredményeihez képest jelentéktelen képviselettel rendelkezzék egy ilyen határok nélküli államszövetségben, nem nézhetjük ölhetett kézzel tétlenül az idegen impérium alatt élő magyarok felmorzsolódását, hanem mindent el kell követnünk védelmükért, megmentésükért. Amig még nem későismét kaphatók hangszalagon Stirlingné Tárczy Kovács Erzsébet mezzoszoprán énekművésznő legszebb magyar népdalai. Kiséri Rózsa Béla és zenekara. A kazetta ára postaköltséggel együtt 12 dollár. Megrendelhető a következő telefonszámokon: 415-345-8878 vagy 703-553-0473. ÖSSZMAGYAR RENDVÉDELMI (CSENDŐR) KONFERENCIA A volt M. Kir. Csendőrség emigrációban élő baj- társai, tiszteletbeli csendőrei és csendőrbarátai örömmel jelentik, hogy az 50 évig hallgatásra ítélt csendőrtestület hagyományos évenkénti csendőrnapja keretében Összma- gyar Rendészeti (Csendőr) konferenciát tartott Florida állam Venice városában 1996. február 16 és 17-én. Ezen - a világ minden részében szétszórt - 800 főnyi Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség (MKCsBK) vezető tanácsának tagjain kívül az otthoni Szemere Bertalanról - az 1848-as Kossuth kormány belügyminisztere, elnöke és későbbi emigránsról - elnevezett Magyar Rendvédelemtörténeti Tudományos Társaság (SzBMRTT) küldöttsége is részt vett, amely a következő személyekből állt: Dr. Parádi József alezredes, a küldöttség elnöke, rendőrtiszti főiskolai tanár, a haditudományok kandidátusa, a Szemere Társaság elnöke (és felesége Katica). Dr. Szakály Sándor, a Hadtörténeti Intézet osztály- vezetője, a történelemtudományok kandidátusa, számos csendőrvonatkozású tanulmány és a "Magyar Tábori Csendőrség" című könyv szerzője. Barsy Marika rendőrőrnagy - a fenti társaság vezetőségi tagja. Ezen rendezvény megvalósításának előzménye az volt, hogy a fentebbi két szervezet között a közelmúltban megegyezés jött létre a következőkben: a/ Minden a csendőrséggel kapcsolatos írásbeli anyagot okmányt, szabályzatot, stb a társaság adatbázisához szolgáltassák be, amely azokat egy külön teremben fogja őrizni és hangszalagra teszi. b/ Még ez évben az SzBMRTT kiadja "A Rendvédelem Története az Árpádoktól 1945-ig" című művét, melyben a csendőrség eredményes szolgálata 1881 és 1945 között tárgyilagos ismertetést kap. Ezen forrásmunka már a rendőrtiszti iskolák tananyagában is található lesz. c/ Egy másik vonalon előkészítő tárgyalások folynak, hogy a Rendőrtiszt Főiskola alkalmas helyiségeiben a világon szétszórtan kezelt csendőr felszerelési és fegyverzeti anyagok állandó kiállításra kerüljenek, s egyben tanulmányi segédeszközök is lehessenek a főiskola hallgatói számára. Ezen konferencia jelentősége abban van, hogy a fentiek megvalósítása és folytatása esetén az otthoni és az emigrációs magyarság képes lesz fokozatosan áthidalni azt a tátongó űrt, amely a két csoportot egymástól még elválasztja. Az otthoni rendvédelmi szervek a közös együttműködés alapján komoly hasznát vehetik a régi bevált csendőr gyakorlatnak, szervezeti és kiképzésbeli módszereknek, a csendőrök pedig végre módot találhatnak az eltorzított hírnevük megváltoztatására. Odahaza ma már rendőr középiskola is van, amelynek tananyagába sikerült felvétetni a volt csendőr szolgálati
