Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-06-01 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. június szabályzatokat, valamint dr. Rektor Béla és Kövendi Szath- mári Károlynak a csendőrségről írt dokumentum könyveit. Február 16-án a floridai állam Venice városában lévő Magyar Ház dísztermében Nagy Kálmán alelnökük üdvözölte a megjelenteket; az amerikai "Pledge of Allegiance" és a magyar Hiszekegy elmondása után Nt. Bodor László bevezető imát mondott, majd Görgey Kálmán százados, mint rangidős hivatalosan megnyitotta a konferenciát. Az első előadó dr. Parádi József volt, akinek technikailag alapos munkáját bizonyította, hogy tárgykörét nem az elfogult közelmúlt rendszerének könyveiből, hanem a hazai és külföldi könyvtárak tárgyilagos anyagából merítette s nem utolsósorban a volt csendőrök és szemtanuk jelentései alapján dolgozta ki. Az előadás témája a Dualizmus rendvédelme volt, s tárgyilagos megvilágítást adott az akkori és a jelenlegi rendvédelmi szervek összehasonlításával. Ezt követően v. Kőrössy Zoltán tartott világos és tanulságos előadást a "Csendőranyag gyűjtése és jövőbeli sorsa" címmel. Szemléltető képet festett a Szathmáry Múzeum lassú, de elszánt fejlődéséről, majd a jelenlegi torontói Magyar Házba való áttelepítésről, s a magával hozott saját tulajdonát képező kiállítási anyagról adott rendkívüli érdekes beszámolót. v. Tamáska Endre ismertette Magyarországon szerzett benyomásait, melyeket felesége hamvainak otthoni temetése során kapott. Kritikusan és figyelmeztetően említette azon tapasztalatait, amelyek előnytelenek a haza- látogatóknak. v. Bánkuty Géza fővédnök közvetítette Wass Albert író és szintén fővédnök üzenetét, majd mint a magyar hivatás-emigrációs megtestesítője idézte a magyar istenhívők elszántságával vallott dogmát, amely szemrebbenés nélkül hirdeti: "Ember küzdj és bízva bízzál...". Az előadó "Apám megint szánt" című versében a magyar szántó-vető, arató -mindig hivatásának élő - örök magyar alkotó és teremtő erő mellett tett hitet. Ebéd után dr. Szakály Sándor, aki Bécsben az osztrák állami levél- és okmánytárakban végez kutatásokat a rendvédelem (csendőrség) területén, magyarázatot adott arra, hogy miért kezdett egy akkoriban tabu-témával - a csendőrség sorsával - foglalkozni. Minél többet foglalkozott a Tábori Csendőrség témájával, annál több történelmileg nem helytálló torzítást talált a hivatalos gyakorlatban. Az elhallgatott vagy elferdített adatok valósághű kutatása során megismerkedett a csendőrség szolgálati eredményességének két tényezőjével: a csendőrlegénység válogatottságának valóságával és az állástekintélyének egyedülállóságával. A parancsteljesítés kérdésével is foglalkozott s kijelentette, hogy szolgálatilag meddő eredményetelenség vár egy olyan testületre, melynek tagjai azt mérlegelhetik, hogy teljesítsék vagy kijátsszák az adott parancsot. Utolsónak Kiss Gábor előadása következett. "A Magyar Királyi Csendőrség Tragédiája" címmel. A központi vezető szigorú tárgyilagossággal és kizárólag dokumentált idézetekkel támasztotta alá a témakört, idézve Bobák Artur rendőrtiszti főiskolai tanár, dr. Keserű István nyugalmazott rendőr alezredes és dr. Szakály Sándor, a Hadtörténeti Intézet tudományos főmunkatársa műveiből. Feleletet adott a Csendőr Testületet feloszlató 1945-ös, 1960 számú M. E. rendelet minden paragrafusának vádjára, majd - felhasználva Randolph L. Braham "Holocaust in Hungary" terjedelmes könyvének idézeteit - bizonyította, hogy: I. a zsidóság meg volt győződve, hogy Magyar- országról nem lesz deportálás; II. a zsidóság vezetői (Zsidó Tanácsok) félrevezették sorstársaikat; III. a zsidóság ugyanazon vezetői a maguk, családjuk és javaik megmentését tontosabbnak találták, mint a többiek sorsát; IV. a zsidóság maga passzív rezisztencia és aktív ellenállás helyett a megadás megoldását választotta! Beszéde végén felelt Elie Wiesel Nobel-díjas mára- marosszigeti deportáltnak a Braham könyv előszavában feltett kérdésére: "Mi lett volna, ha a szigeti vasútállomáson a zsidók szétszaladtak volna?". Az adott válasz a Csendőr Szolgálati Utasítás 46. paragrafusának 3. bekezdésében található. "Elfogás" és "elővezetés" között szigorú megkülönböztetést kell tenni. Az elővezetendőt nem szabad megbilincselni, szökés esetében nem szabad ellene fegyvert használni. Ezzel a konferenciának hivatalos része lezárult. Másnap a résztvevők műsoros esttel összekötött közös vacsorán vettek részt, melyen Fazakas Ferenc, a legidősebb tiszteletbeli csendőr, lapunk munkatársa, az 1100 éves történelmünk legtragikusabb igazság-tiprásáról a trianoni békediktátumról emlékezett meg. "Mikor majdnem kilenc évtizeddel ezelőtt egy erdélyi kis faluban a világra jöttem - mondotta tovább az előadó - a Kárpátokkal körülhatárolt történelmi Magyar- országot örököltem, mely egy francia tudós-geológus szerint a világ legtökéletesebb földrajzi egysége volt, felhőkbe kapaszkodó hegyeivel, fenyőerdőivel, gyönyörű lankáival, zúgó folyóival, délibábos rónáival, felejthetetlen színű pi- pacsos és buzavirágos termőföldjeivel. Mire megöntudatosodtam minden összeomlott és édes hazám úgy összezsugorodtál, mint a telihold az újhold érkezésével". Beszédét Végváry Reményik Sándor Hulló csillagok című versével fejezte be, mely így temette az 1000 éves magyar királyságot: "Először a Dicsőség hullott le. Aztán a Hatalom. Aztán a Korona, A kettős-kereszt s a hármas-halom Aztán a Szabadság Aztán a Hit, Aztán a Remény, S nyomán a lefutott csillagzatoknak Maradt a Csend, És sötétség az égbolt peremén." Faluvégi András
