Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. január ra törvénytelen és embertelen volt, mint a zsidóság deportálása. A különbség csak annyi volt, hogy a zsidók kálváriájáról lehetett beszélni, meglehetett róla emlékezni, nyíltan ellehetett siratni. A magyarság elhurcolásáért ha valaki szót emelt, börtönbe zárták, az életével játszott. Mindez köszönhető volt az ország zsidó vezetőinek. De ez még nem minden. Sztálin, ki tudja milyen megfontolásból, 1945 végén felajánlotta, hogy a kényszermunkára hurcolt magyarok többségét hazaengedi. Rákosi visszaüzent, hogy nincs rá szükség, fasiszta épp elég van itthon is. Ez egy nagyon súlyos tény. Ugyanis ha akkor Rákosiék máshogy döntenek, több százezer magyarnak meg lehetett volna menteni az életét, mivel az ott kintlévők többsége biztos halálra volt ítélve. Akkor még éltek, később pusztultak el. Olyan arányban, hogy csak minden ötödik jött haza, és azok többsége is csak emberroncs volt. Vajon ezért ki a felelős? Tudjuk, hogy Rákosi, Gerő, Farkas és Péter Gábor zsidó volt. Rajtuk múlott, hogy több százezer honfitársunk ott pusztult Szibéria poklában, embertelen körülmények között, mégsem mondja senki idehaza, hogy ezért az elpusztított magyarokért a zsidóság a felelős. Nem mondja, mert igaztalan lenne minden ilyen sommás ítélet. Azt sem mondják, hogy ezért a zsidóság egy bűnös nép lenne. De azt igenis ki kell mondani, hogy az ország zsidó vezetői felelősek voltak a szerencsétlenek elpusztításáért. Akkor most kérjünk kárpótlást Izraeltől? Nyilván ez balgaság lenne. Magyarországon a zsidósággal szemben kétségtelenül időnként felbukkan ellenszenv. Mint ahogy ez az ellenszenv egész Európában időnként megnyilvánul. A magyar nép nem antiszemita, mint ahogy nem is bűnös. Ha mégis előfordulnak antiszemita megnyilvánulások, azokért részben azok a zsidó urak a felelősek, akik a bűnös nép legendáját terjesztik. Egy időben naponta tüntettek protestáltak urak és hölgyek a "tégy a gyűlölet ellen" címszó alatt. Vajon ők mit tettek a gyűlölet ellen? Jó lenne egyszer már nekik is önvizsgálatot tartani. Már csak azért is, mivel az egyre nehezülő gazdasági világunkban a terhek többségét nem a zsidó polgárok vállára teszik. Az ő megélhetésük összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint a többségé. Ehhez jön még az újabb kárpótlási követelésük. Mindezek után szinte egyenes következmény az antiszemita megnyilvánulás, hogy aztán teli torokból harsoghassák, hogy a magyarság zsidógyűlölő, miközben a gyűlöletet ők maguk keltik. Ugyanis ma még úgy tűnik: az antiszemitizmusnak egy igazi haszonélvezője van, maga a zsidóság. Ezért ragaszkodnak hozzá, mivel kemény forintokra, dollárokra lehet átváltani. * * Ismét kaphatók hangszalagon Stirlingné Tárczy Kovács Erzsébet mezzoszoprán énekművésznő legszebb magyar népdalai. Kiséri Rózsa Béla és zenekara. A kazetta ára postaköltséggel együtt 12 dollár. Megrendelhető a következő telefonszámokon: 415-345-8878 vagy 703-553-0473. ÜNNEPI NAGYTÁBOR A FILLMOREI CSERKÉSZPARKBAN Bodnár Gábor búcsúztatása: további Jó Munkát! Kettős jubileumot ült idén a magyar cserkészet: 1910-ben, 85 évvel ezelőtt indult útjára Magyarországon a cserkészmozgalom és kereken 50 éves múltra tekint vissza a Külföldi Magyar Cserkészszövetség. 1945 óta működik a Haza határain kívül az a cserkészszövetség, mely azért alakult, hogy pótolja az otthon először csak korlátok közé szorított, majd fokozatosan ellehetetlenült, elsorvasztott s végül 1948-ban betiltott, illetve a szovjet mintájú Úttörő- mozgalomba beolvasztott magyar cserkészetet. És ennek a feladatnak becsülettel eleget is tett: átmentette azokat az értékeket, amelyek a magyar cserkészet alapjait képezték s amelyekről a negyvenes évek végefelé otthon már tilos volt beszélni. Az Isten, Haza, Család hármas eszményét híven ápoló nyugati cserkészmozgalom egészen az otthoni rendszerváltásig egyedül képviselte a nagyvilágban a magyar cserkészetet, majd amikor a Hazában és környező utódállamokban is újjáalakultak a magyar cserkészcsapatok, felvette a Külföldi Magyar Cserkészszövetség nevet, átadva a szeplőtelenül megőrzött liliomos zászlót az arra érdemessé vált jogutódnak, a hazai cserkészszövetségnek. Az évforduló alkalmából érdemes visszatekinteni a múltba, hogyan is született meg a nyugati magyar cserkészet és kiknek a munkája nyomán jött létre ez a nagyszerű mozgalom, mely annyi külföldre szakadt magyar fiút és leányt tartott meg magyarnak és plántálta szívükbe a magyarságtudatot, a magyar népdal, a magyar hagyományok szeretetét, a magyar történelem és irodalom ismeretét. A háború után, az összeomlást követő nehéz években a Gondviselés jóvoltából akadt a németországi magyar menekültek között egy tucatnyi lelkes fiatal, akik az emigrációban is tovább folytatták az otthon megkezdett cserkészéletet és rendkívül viszontagságos körülmények között megalakították az első nyugati magyar cserkészcsapatokat. Kivált közülük az abban az időben még alig 24 éves Bodnár Gábor, aki mögött akkor már több mint tíz éves hazai cserkészmúlt állt, melynek során elérte a legmagasabb cserkészvezetői tisztséget. Bajtársaival együtt hozzálátott a szervezéshez, aminek első lépéseként létrehozták a Teleki Pál Cserkész Munkaközösséget, mely az otthoni cserkészmozgalom megszűnése után jogosan vette fel a Magyar Cserkészszövetség nevet. Megindult a cserkészsajtó, a könyvkiadás és megkezdődött a vezetőképzés. Cserkészotthonok létesültek a tengerentúlra irányuló kivándorlással egyidőben Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában is, a központ pedig 1952-ben települt át az Egyesült Államok-beli Garfieldbe. Végül néhány év után igazi otthonra leltek a világban szétszóródott magyar cserkészek: a Buffalo közelében húzódó
