Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

1996. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 hegyek lankáin megnyitotta kapuit a minden magyar cserkész szívének oly kedves Hárshegyi cserkészpark amerikai mása, Fillmore. A szétszórt árvalányhaj ismét egy csokorba került: van már helye a vezetőképzésnek, van ál­landó otthona a különböző nagytáboroknak s ide minden magyar cserkész hazajön, akármelyik sarkából érkezzék is a világnak. És néhány éve a Magyarországról, de még a tria­noni országrészekből is szép számmal jönnek a cserkész­testvérek, táborozni, tapasztalatokat cserélni, tanulni. Az együttműködés a hazaiak és az itteniek között valóban testvéri s annak legszebb példáit itt láthatjuk a fillmorei hegyek között fekvő Sik Sándor Cserkészparkban. Itt nyílt meg idén augusztus 10-én a kettős évforduló tiszteletére rendezett jubileumi nagytábor, mely­nek egész programja egy távoli dátum, egy harmadik év­forduló körül krisályosodott ki: jövőre emlékezünk 1100 esztendő távolából a magyarság honfoglalására. De jó, hogy a cserkészfiúk és leányok már az idén megismerkedtek e történelmi aktus részleteivel és felidézték annak emlékét, mert ha jövőre hazajutnak a több hónapra tervezett nagy ünnepségsorozatra, tájékozottak lesznek mindenről. A tá­bor létszáma ötszáz fölött járt: az amerikai magyar cser­készcsapatok többségben lévő tagjain kívül jöttek még szép számmal Kanadából, Európából, Dél-Amerikából és Ausztráliából, hogy tíz napon át együtt legyenek. És tíz napon át sportoltak, tanultak, ismerkedtek egymással és hallgattak előadásokat a honfoglalásról s aztán át is élték annak minden mozzanatát: hadijátékokon — korhű ruhákban ~ jelenítették meg őseink bejövetelét, egészen addig a pillanatig, amikor Árpád apánkat már az új hazában, a Duna-Tisza közén pajzsra emelve fejedelemmé választották. A záró tábortűzre érkezett meg a hazai cser­készszövetség vezetőinek fax-üzenete, amiben további jó munkát kívántak a nagytábornak és gratuláltak az ötvenéves jubileumhoz. Ötszáz torokból harsant fel az él­jen, aztán lelohadt a jókedv, mert egy negyedik évfor­dulóról is meg kellett emlékezni s ez olyan alkalom volt, ami elszomorított mindenkit: Bodnár Gábor, a világ ma­gyar cserkészeinek Gábor Bája búcsúzott és jelentette be, hogy visszavonul az aktív cserkészélettől. S úgy látta jónak, hogy ezt a hírt éppen hetvenötödik születésnapján, itt a nagytáborban adja tudtára cserkésztestvéreinek. A már parázsló tábortűz fényénél csöndes szóval mondta el a búcsú üzenetét és köszönte meg az otthonról imént érkezett táviratot, melyben többek közt ez állt: "Köszönjük, hogy életed kétharmadában áldozatosan irányítottad azt a munkát, melynek eredményeként a magyar cserkészet fenn­maradhatott a nagyvilágban s ezzel lehetőséget adtál arra, hogy hat év itthon is újraindulhatott a cserkészet." Bizony a tábortűz körül ülők közül sokaknak elszorult a torka és -- talán a füsttől — könny szökött a szemekbe. Mert a búcsú mindig fájalmas... Igen, ha nem ad a Gondviselés a magyar cserké­szetnek egy Bodnár Gábort, ma talán nincs magyar cserkészmozgalom és csak távoli emlékként élt volna néhányunk tudatában, hogy volt egyszer egy vági tutajtábor, egy gödöllői jamboree, egy megyeri nagytábor és létezett valamikor a Hárshegyi cserkészpark is, ahol cserkész­nemzedékek nőttek föl és váltak a cserkészpróbákat megállva emberebb emberré és magyarabb magyarrá. Az biztos, hogy a 45 utáni emigrációnak nem volt még egy olyan tagja, aki egész munkásságát egyetlen célnak, egyetlen eszmének szentelte volna s ennyire összeforrt volna az önként vállalt szolgálattal, ami számára az életet jelentette. És aki sohasem fáradt el a tíz cserkésztörvény ál­tal kijelölt utat járni. Ha nincs egy Bodnár Gábor, ma sok-sokezer ma­gyar fiatal és az évek során öregcserkésszé vált korosztá­lyok tagjai lennének szegényebbek a cserkészélet élményeivel, de talán ugyanennyi magyarral lenne szegényebb a népünk is, mert aligha lehetne megszámolni, hogy az 50 év alatt hány magyar ifjú és leány köszönhette magyarságtudatának megtartását, magyar nyelvének töké­letesítését és magyarvonatkozású ismereteinek bővülését a cserkészetnek. Álljanak itt az adatok: a hetvenes években, amikor a magyar cserkészet virágkorát élte, a világ 15 országában 82 csapatban 6000 cserkészt tartott számon a Szövetség. De még ma is 4 kontinens 11 országában a Külföldi Magyar Cserkészszövetség 70 csapata működik, összesen 4500 taggal. Köszönet ezért Bodnár Gábornak s amikor hálánk mellett jókívánságainkat is kifejezzük születésnapja alkalmából, nem búcsúzhatunk el tőle más­sal, mint a cserkészköszöntéssel: JÓ MUNKÁT! S.Gy. * * * A MAOSZ SAJTÓJELENTÉSE A Magyar Amerikaiak Országos Szövetsége 1995. november 18-án a Philadelphia melletti Eagleville-ben tar­totta meg rendes közgyűlését, melyen a kövekező tisztikart választotta: Elnök: Haydu K. György Ügyvezető alelnök és az Ügyvezető Tanács veze­tője: Dr. Lengyel Alfonz Alelnöki címmel az Ügyvezető Tanács tagjai: Oláh Károly, v. Szarka Lajos és Bácskai H. Béla Titkár-pénztáros: Haverland Attila Ellenőrök: Göczy Pál és Kiss Kornélia Igazgatók: Rév. Ábrahám Dezső, Gecse Ferenc, Haj- dú-Németh László, Haydu Zoltán, Dr. Horváth Mihály, Horváth Margaret, Kiss János Körösmezey Sándor, Kun-Szabó István, Dr. Lelbach Antal, Rév. Miskolczy Kálmán, Dr. Nádas Róza és Török Zoltán Elnöki kinevezéssel: Tb. alelnök: Dr. Török Zoltán Regionális alelnökök: Dr. Makk Imre, Abelovszky Eliz, Dr. Tápay Miklós. Két regionális alelnök és a budapesti összekötő ki­nevezése, regionális alelnöki címmel, folyamatban van. Dr. Lengyel Alfonz ügyvezető alelnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom