Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1996-05-01 / 5. szám

1996. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 feladata az lett volna, hogy a bolsevik diktatúra után megma­radt köztulajdont lelkiismeretesen és nagyon gyorsan felleltá­rozza, s csak ez után dönthetett volna minden egyébről, többek között a nevetséges kárpótlásokról is, eladásokról is. Megfele­lő keretek között, a közellátást nem veszélyeztetve. Tudjuk, nem ezt tette! Pedig már akkor is csak töredékét találta volna a nemzetvagyonnak, hiszen 1988 végétől a Németh-kormány megszavaztatta a "spontán privatizáció" törvényesítését, amit a szakmailag magasan képzett Gidai is szabadrablásnak nevez., mint tették az emigrációban sokan az első pillanattól kezdve. De nézzük tovább, mi történt a 6000 milliárdos maradék nem- zet vagyonnal. "Az 1989-1995 közötti privatizáció mintegy 6-700 milliárd forint értékű volt. A még megmaradt állami vál­lalatok értéke mintegy 1500 milliárdforintot tesz ki. Mit mutatnak ezek az összegek? Ha a felnti értékeket az 1995-re valorizált teljes vagyonértékhez, a 6000 milliárd Ft- hoz viszonyítjuk, akkor az állami vagyonértéknek mintegy 10%-át volt képes az állam a központilag vezényelt privati­záció keretében magánosítani, a tulajdonnak további mintegy 20%-a állami kézben maradt, a teljes vagyonérték 70%-a azonban eltűnt.. Az 'elolvadt' állami vagyon összege 4000 milliárd Ft-ot tesz ki. Ez azt is jelenti, hogy a magánosítás 'ki­csúszott' a kormányzat kezéből, más folyamatok működtek köz­re, a privatizáción kívüli magántőke felhalmozódása ment végbe. Ebben jelentős mértékben közreműködött az 1987-1990 között lezajlott a spontán privatizáció, a külföldre kiáramlott vagyonmentésnek feltüntetett tulajdonhányad..." stb., stb. 4000 milliárd! Egy országnyi vagyon. Ellopva. És a fosztogatásnak még mindig nincs vége. Valaki, éppen a Ma­donna által filérekért kibérelt Budapest kapcsán írta: talán az Országházon kívül mindent eladnak, s mindent bérbe adnak. A remek válasz sem váratott sokat magára: Méghogy az Országházat? Kiadták ezek azt is, hiszen ők maguk ülnek ben­ne! És nyakra-főre bocsátják ki az államkötvényeket, ami tu­lajdonképpen azt jelentik, hogy az adósságot halmozzák a kö­vetkező generációknak. Gidai is ír róla: a magyar állampapí­rokat csak kamatígérvényekkel veszik meg, s ez azt jelenti, hogy a ma felvásárolt államkötvényeink tíz év múlva csak a duplájáért lesznek visszavásárolhatok. Vagy "természetben" törlesztjük, mondjuk, odaadjuk érte az Országházat! A Bazilika, Szent István szentélye, egyelőre megma­radt meggyalázás nélkülinek, papjaink ébredezése folytán. De az ország már veszendőben. Ahonnan már lopni sem lehet, ahol a halál arat, míg az élet kezdődő virágzását csírájában fojtják el, ahol a terméketlenség Istenellenes beteges másságát "házasságnak" törvényesítik, s ahol Madonna szállodai ablaka alatt őrjöngenek a Konrád György jóvoltából szinte alig bün­tethető "könnyű" kábítószeresek, miközben a hősi emlékmű­veket és harangokat ellopják, az oltárokat levizelik... - nehéz magyar jövőről beszélni. Mária országáról pedig lehetetlen. Ott igaza van annak az olasz újságírónak, aki közép-kelet- európai körútja után Magyarországról volt a legrosszabb véleménnyel az összes volt kommunista ország közül, s figyelembe véve azt is, hogy a legnagyobb rablások, korrupciók, vagyonkimentések is ott történtek, minden retorzió nélkül, találóan adta cikksorozata címéül az ottani demokráciát átkeresztelve: kleptokrácia. Pedig alig ezer éve Szent István törvényei még kézlevágással büntették a lopást... HORN GYULA MINDENÁRON magánrendőrséget akar felállítani, mert csak így látja megoldhatónak a fekete- gazdaság megfékezését. Ez a nyomozati szerv kizárólag neki, azaz a Miniszterelnöki Hivatalnak lenne alárendelve és tagjai kiemelkedő fizetést kapnának, hogy ne legyenek korrum- pálhatók. Az itt-ott elejtett nyilatkozatokból kitűnik, hogy en­nek a gazdasági külőnrendőrségnek — többek szerint Munkás­őrségnek! — a létrehozási és működési költsége százmilli- árdokra rúgna. A tervet nemcsak az ellenzéki pártok és az ál­lampolgárok ellenzik, de még az SZDSZ is, hiszen nemcsak sok törvényt, de az Alkotmányt is módosítani kellene ennek lehetővé tételéhez. Magyarországon ugyanis, mint számos más országban, kizárólag a rendőrségnek és ügyészségnek van nyomozati jogköre. Egybehangzó vélemények szerint, a Horn Gyula agyrémére fordítandó összeg feléből is meg lehetne erősíteni a rendőrséget, a rendőrségeken amúgy is meglévő gazdasági nyomozó osztályokat, az ügyészségeket és a bí­róságokat meg a vám és pénzügyőrséget is, amely szervek — mivel amúgy is ez a szakterületük — sokkal magasabb színvo­nalon, sokkal hatékonyabban tudnák felvenni a küzdelmet a feketegazdaság vércséi és rablói ellen. Csakhogy felmerül a kérdés: valóban akarja-e ezt Horn Gyula? Hiszen például az olajbotrányban és az államadóssági botrányban a legjobb és leghűségesebb MSZP-s politikusok és kormánytagok vannak érintve. Nem a tisztességes üzleteik miatt! BORISZ JELCIN UTASÍTÁSÁRA bizonyos alkalmakkor, állami ünnepeken, katonai szertartásokon, az orosz nép hábo­rús győzelmével kapcsolatos rendezvényeken Oroszországban az állami lobogó rangjára emelkedik a győzelem ötágú csil­lagjával ékesített vörös zászlaja. Hm. Mindeddig úgy tudtuk, hogy a ötágú csillagos vörös zászló még Vlagyimir Iljics Ul- janov, becenevén Lenin idejéből való... Vajon a piros párt­tagkönyveket is visszahozza Jelcin elvtárs? Vagy most csak az elnökválasztásra készülődik? Számunkra nem túl bíztatóan, ha figyelembe vesszük azt is, hogy csak néhány hete egyesült "új­ra" Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország — mintha ismét Szovjetunió volna... SZABÓ IVÁN, AZ MDF-ET SZÉTROBBANTÓ volt pénz­ügyminiszter azt mondta egy beszédében: amíg az MDF ügy­vezető elnöke volt, prominens MSZP-politikusok keresték meg, hogy felajánlják társulásukat egy "nemzeti" elkötelezett­ségű balközép pártcsoportosulás - amolyan "Polgári Szövet­ség"? — létrehozásába. Szabó Iván állítását nemcsak Boross Péter utasította vissza mint érintett, ugyanis Szabó szerint Bo­ross konzervativizmusa miatt (is) kellett kiválniuk az MDF- ből, de a szocialista párt is élesen tiltakozott. Azt állította, hogy a pártban nem létezik olyan politikus, aki a Szabó által említett MSZP-MDF-KDNP-FIDESZ pártkoalícióban hajlandó lett volna résztvenni, vagy erről bármilyen tárgyalást folytatására felhatalmazással rendelkezett volna. Természete­sen a maradék MDF és vezetősége is tiltakozott, hiszen Szabó "elfelejtette" tákékoztatni pártját és annak elnökségét is erről a felvetődött "lehetőségről". Vajon miért éppne Szabót keresték meg a kommunisták?... Kérjük, ne felejtse el előfizetését megújítani

Next

/
Oldalképek
Tartalom