Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-05-01 / 5. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. május Magyar tájak MAGYAR TÖRTÉNELEM MAGYARORSZÁGI VÁRAK XXVIII. DIÓSGYŐRI VÁR (B. A Z. megye) Története: A vár Miskolc belvárosától mintegy 6 km-re, a Szinva-patak völgye fölé emelkedő, szigetszerűen kiemelkedő mészkőrögön épült. A várlátogatás alkalmával a széles lépcsősoron a belső, négytornyos várba megyünk, jobbra megfigyelhetjük a torony alapját képező fehér, kar- rosodott mészkövet. Később a várudvarban, a vár pincéiben és a déli tornyok lábainál is látjuk ezt a kőzetet. Geológusaink szerint a vár alapját képező mészkőrög a vártól délre emelkedő Bányabükk tömegéből szakadt le a meg-meg ismétlődő tektonikus (kéregszerkezeti) mozgások következtében. Hatalmas törésvonalak darabolják részekre a Bányabükk tömegét. E törések mentén törnek fel azok a 18- 22 C fokos langyos források, amelyek a várat övező vizesárkot megtöltötték. Ha elsétálunk az egykori vizesárokhoz, délkeleten ma is láthatunk egy bővizű forrást, amelynek vízét a Tapolca-patak vezeti le. E források fel- duzzasztott vize igen fontos szerepet töltött be a vár védelmi rendszerében. Maga a mészkőrög, amelyen a diósgyőri vár épült, kb. 15-18 méter magas a Szinva alluviális völgysíkjához képest. A diósgyőri várrom hazánk egyik legjelentősebb műemléke. Nevét Gürü, azaz Gyűrűből (Győr) származtatják. A név valószínűleg egy honfoglalás előtti földvárra utal, amit különben Anonymus is megerősített, amikor Diósgyőr várával kapcsolatban a következőket írta: "ezután a vezér (ti. Árpád) és főemberei... átkeltek a folyón, azon a helyen, ahol a Hernád vize beleömlik. A Hejő vize mellett ütöttek tábort... A vezér meg ott Böngérnek, Bors apjának nagy földet adott a Tapolca vizétől a Sajó folyóig, amelyet most Miskolcnak hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, amelyet Győrnek mondanak. Ezt a várat Böngér fa, Bors a megye várával, Borsoddal egy vármegyévé tette". Diósgyőr nevében a "diós" jelző a vár alatti dióskertektől ered. Először Károly Róbert idejében nevezték így. Az Anonymus által említett korai gyűrűvár palánk- rendszerű lehetett, erre utal a feltárások alkalmával talált cölöplyukak összefüggő sora, amely a kerámia alapján a IX. századra datálható. A tatárjárás idejéig a Bors család tulajdonában volt a vár, de ekkor elpusztulhatott, mert 1248-ban és 1261- ben okleveleink nem várként, csupán faluként emlegették. 1271-ben újra várként szerepelt, és Ernye bán tulajdonában volt, aki a korábbi királyi birtokot Dédes várával együtt IV. Bélától kapta adományként. Ez a XIII. század második felében említett vár már bizonyára kővár volt, mert a legutóbbi feltárásból egy vastag falgyűrű bontakozott ki a ma is álló várfalak alatt. Az ebből a családból származó nádorispán István nevű fia 1303-ban itt a már felépült kővárban tartotta a lakodalmát egy lengyel hercegnővel. A király iránt hűtlen családtól 1319-ben Károly Róbert elvette a várat, és a debreceni Dózsa nádornak ajándékozta. Az új tulajdonost azonban hivatalosan sohasem iktatták a vár birtokosává. I. (Nagy) Lajos király is megszerette ezt a helyet, és 1364-ben nagy birtokrészt csatolt a várhoz, amelyet aztán pompás királyi kastéllyá épített ki. Budával, Visegráddal és Zólyommal együtt most Diósgyőr is királyi székhellyé vált, és különösen aztán vált jelentőssé, amikor Nagy Lajos király a lengyel trónt is elfoglalta. Diósgyőr ugyanis Krakkó és Buda közt mintegy középen épült. Ettől az időtől kezdve egész udvartartásával évenként többször hónapokat is töltött itt, s innen kormányozta az országot. A vár és a vártisztek kormányzására Zudar Péter sáros és borsodi főispánt nevezte ki. Nagy Lajos király diósgyőri építkezéseivel kapcsolatban még az építőmesterről is megemlékeznek okleveleink. Őt 1378-ban Diósgyőrből Eperjesre küldte a király a városfalak építésére. Ekkor már a diósgyőri építkezések valószínűleg befejeződtek. Lajos király halála után (1382) a diósgyőri vár is elvesztette jelentőségét. Zsigmond király feleségének, Czillei Borbálának ajándékozta, majd azután századokon keresztül több magyar királyné, Albert király felesége, Erzsébet; Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin, és halála után Beatrix; Ulászló felesége, Anna és végül II. Lipót neje, Mária királyné volt a tulajdonosa. Ó volt az utolsó királyi birtokos, aki Diósgyőrben udvart tartott. Mohács után zálogos bérlőké lett, majd Eger eleste után végvárrá alakult. Mivel védelmi rendszere már nem volt korszerű és ennek építésére nem is került sor, a jelentősége hadi szempontból nem volt nagy. A török 1596- ban felgyújtotta, majd rövid időre elfoglalta, de 1600 táján a királyi hadak pusztították. Egerhez hasonlóan a környező magas dombok miatt az ellenséges tűzharcnak nem tudott ellenállni. 1702-ben a kincstár birtokába került, s bár fenntartásáról többször rendelkeztek, korszerű újjáépítése - a környező terep kedvezőtlensége, az ostrom tüzérség előnyös elhelyezhetősége miatt - elmaradt. A török veszély után a hadi jelentőségét elvesztette, elhagyottan pusztult, úgy, hogy a XIX. századi metszetek már csak romokat mutatnak. Az a várrom, amely hatalmas tornyaival a Szinva- völgyben még ma is tekintélyt parancsolóan tekint le ránk, nagyjából még mindig azt az arculatot tükrözi, ahogy a várat Róbert Károly fia, Lajos király a XIV. században felépítette. De ha figyelő szemmel a falai közé lépünk, könnyen megállapíthatjuk, hogy az egységes építkezésnek látszó vár mennyire eltérő, különböző időpontokra utaló
