Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
1995. március AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 SOÓS GÉZA: PUSZTUL A MAGYAR Úgy tűnik, hogy a férfi lakosság időelőtti halála egy olyan folyamat mely megállíthatatlan. Egy ma élő harmincéves férfinak ötven százalék esélye sincs arra, hogy megélje a nyugdíjkorhatárt. A 70 illetve a 80 éves kor elérésére szinte alig van kilátás. Ha összehasonlítjuk ezt a statisztikát némely afrikai ország statisztikájával, meglepő hasonlóságot kapunk. Az okok sokrétűek, de semmiképpen nem lehet elvonatkoztatni az elmúlt ötven évtől. A háború alatt és után hatalmas veszteséget szenvedett az ország lakossága. Ebből a prímet a férfiak vitték el. Maga a harctéri veszteség, az orosz hadifogság, és a "malenkij robot" által összeszedett férfiakat a munka ürügye alatt százezres számban pusztították. Akik haza jöttek, élő halottak voltak. Itthon az újjáépítés, a tervgazdálkodás rohammunkájához még párosult egy politikai félelem is, mely belülről emésztette az embereket. Az ötvenhatos forradalomnak is többezer névtelen hősi áldozata volt, míg többszázezren elmenekültek az országból, főleg fiatal férfiak. Diktatúra, halálos ítéletek, kegyetlen börtön. Az emberek génjébe beépült a félelem. A terror fokozatos csökkenésével együtt, bizonyos gazdasági liberalizálódás kezdődött. A lakosság nagyobbik része élt ezzel a lehetőséggel, a lakás, a kocsi, a hétvégi telek megszerzéséért plusz munkát vállalt. Jött a második, a harmadik állás, az éjszakai "fusi", a háztáji. A magyar szeret dolgozni, és tud is. Ha értelmét látja, a nap nagyobbik részét képes végig dolgozni. Az állam szemet húnyt felette. De arra nagyon vigyázott, hogy a javak többségéért a munkavállaló kizsákmányolja önmagát. Nagyon sokan havi 250-300 órát dolgoztak. Az elvtársak pontosan tudták: a fáradt ember, akinek félig kész a háza, és huszonöt évig fizeti a lakás törlesztést, az hangosan nem politizál. Legfeljebb magában szidja a rendszert, úgy, hogy a szitkokat a főnökének címezi. Nem lett olyan cél az országban, hogy majd jobban élünk, kevesebb munkával. Nem, ezt nem ígérte senki. Helyette lehetőséget kapott önmaga kizsigerelésére. így tudott vásárolni színes tévét, hűtőszekrényt, Trabantot, hétvégi telket, vagy egy évben egyszer elmehetett üdülni. Az emberek észre sem vették, hogy belekerültek egy mókuskerékben, melyből nem volt kiszállás. Az állam pontosan tudta, hogy a "fusi"-ban, másodállásban megtermelt javak a gazdaságot gyarapítjk, így szemet húnyt felette. Időnként még olyan veszélyes ideológiát is gyártottak hozzá, hogy aki keményen dolgozik, az megissza a magáét. Olcsó sör, pancsolt bor, rosszminőségű, de erős pálinka mindig volt. Az állam tudatosan szította az igényt az ivászat után. A fizikailag lestrapált emberek szórakozás gyanánt a pohár után nyúltak. Százezrek váltak alkoholistává. Magyarországon az alkoholizmus nem szégyen, csak állapot. Sokhelyen az a férfi, aki bírja az italt. Mindehhez hozzájön a gyengeminőségű, de olcsó cigaretta. Filmeken, a tévében, de mindenütt az emberek füstöltek. Szívták a halált stukkónként. De ahogy az állam adott, úgy el is vett. Az emberek többségétől elvette a hitet. Tudatosa kiölte a lakosságból a keresztény értékeket. Istent, Jézust, annak tanítását, a jóságot. Kaptak helyette egy internacionalista maszlagot, melyben mindenki különb volt nálunk. Bűnös nemzet lettünk, az önbecsüléstől fosztottak meg. Mindez ez az otthoni életre is kihatott. Családok bomlottak fel, egyre több gyerek nőtt fel csonka családban. A család szentsége megszűnt. A nevelőotthonok megteltek, ahol nagyon sok gyerekből bűnöző lesz. Egy ilyen erkölcsi nihil után jön egy rendszer- váltás, melynek következtében még az a kevés gondoskodás is megszűnik, ami volt. Olyan farkastörvények jönnek, ahol a tisztesség nem társadalmi kategória. Aki bírja marja. Ekkor ugyan a vallás újra megpróbál egyfajta erkölcsi vízválasztó lenni, sokan visszatérnek az egyházhoz, de a negyvenéves folyamatot nem lehet megállítani. Közben hazánkban tombol a rák. Európai viszonylatban hazánk első helyen áll a daganatos megbetegedésekben. A szívinfarktusban is dobogós helyet sikerült kivívnunk. Ugyanakkor az egészségügy, a gyógyítás, a megelőzés terén balkáni állapotok uralkodnak. Az AIDS és a kemény drogok már hazánkban is szedik áldozataikat. A temetőkben újabb és újabb sírhantok, melyek keresztjére rá van festve, élt 45 évet, 42 évet vagy 50-et. A hatvan éves férfi már öregnek számít. Ha mindez kevés, ott az öngyilkosság, mellyel világelsők lettünk. A halálnemek között a negyedik helyen áll. Néhány hete egy tizennégy éves fiú lőtte magát agyon apja vadászfegyverével, mivel rossz jegyet kapott az iskolában. Az útak mellett keresztek jelzik a közúti balesetek áldozatainak nevét, korát, néha fényképét. Alig van köztük nyugdíjas korú. A férfiak száma itt is többszöröse a nőknél. Figyelmetlenségből, fegyelmezettlenségből, vagy az alkohol hatására tudatosan pusztítjuk magunkat. Néhány hete egy 44 éves barátom temetésén voltam. Ahogy megjegyezték róla, mind a két végén égette a gyertyát. Egy másik barátom kórházban van. A hosszan elnyúló rákbetegség agydaganatot okozott. Alig múlt negyven. Szűkre szabott ideje meg van számlálva. Pusztul a magyar. Sokszor értelmetlenül, saját magának okozza a bajt. De nekem úgy tűnik, van ebben a folyamatban egy nagy adag tudatosság is. Valahol, valakik ebből profitálnak. Csak nem szabad őket nevén nevezni, mert azonnal rásütik az emberre a fasiszta és a rasszista jelzőt. Marad a csend, mely a temetőkben honol. Újra kaphatók hangszalagon STIRLINGNÉ TÁRCZY KOVÁCS ERZSÉBET mezzoszoprán énekművésznő lagszebb magyar népdalai. Kiséri Rózsa Béla és zenekara. A kazetta ára (postaköltséggel együtt) 12.00 US dollár. Megrendelhető telefonon az alábbi számokon: 415-345-8878 vagy 703- 553-0473 és postán, Mrs. George Stirling, 4301 Columbia Pike, Arlington, VA 22204.
