Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1995. március v. DOMOKOS SÁNDOR: AZ 1994/95-ÖS MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATAIM II. rész A közbiztonság és a bűnözés központi fontosságú kérdéssé lett a jelen magyar társadalom számára. A bűnözés mindig létezett a kommunista állam keretei között is, de az akkori ideológia a magántulajdon elleni bűnözést nem tartotta olyan fontosnak, mint a politikai vétségek üldözését. A rendőrségi statisztikák hiánya és a közönséges bűnözésről való tudatos hallgatás azt a hamis látszatot keltette az átlag emberben, hogy biztonságban van. Pedig az idősebb generáció emlékszik még azokra a "vetkőztetős" időkre, amikor a puszta ruháért is levetkőztették az embereket az utcán. Ma a bűnözés elharapódzásának négy alapvető oka van. Első az, hogy a zsákmány értékesítése köny- nyű és nagy haszonnal jár. Második, hogy a demokratikus törvény-végrehajtás a bűnözőnek kedvez, mivel nem lehet őket, mint a múltban, pusztán a gyanú alapján kirekeszteni a társadalomból. Harmadszor a rendészeti szervek szakmai felkészültsége és morális megbízhatósága nagyon megcsökkent. Negyedszer pedig a drótsövényes és aknazáros határok megszűntével a nemzetközi bűnözés megjelent ott, ahol eddig erre lehetősége nem volt. A Bimbó úton egy modern, nyolc évvel ezelőtt épített villában laktunk. A villa hat garázsának ajtaja az utca felől vaslemezből készült. Egyik napról a másikra a garázsok zárait belülről annyira megrongálták, hogy kívülről minden további nélkül kilehetett nyitni. A tettesek nyilván arra számítottak, hogy éjjel, mikor a jó márkás kocsik bent vannak a garázsban, azokat észrevétlenül ki lehet majd tólni és elvezetni. A tulajdonosok szerencséjére egyikük felfedezte a rongálást és szükség lakatokkal megelőzték a betörők tervét. Mennyivel nagyobb "fogást" jelent hat nyugati kocsi, mintha valakinek a ruháját veszik el? Ma a bűnözés nagy értékekre megy. Ezért az eszközök is keményebbek és a bűnözők még a gyilkosságtól sem riadnak viszsza. A második ok az, hogy tíz évvel ezelőtt a rendőrnek nem kellett félni a felelősségrevonástól. Akkor ő volt még az állam korlátlan hatalmának a megtestesítője. A rendőrt akkor senki sem vonta felelősségre, ha történetesen átlépte feladatának végrehajtásakor a hivatalosan megengedett határokat. Ez a korlátlan hatalom a demokrácia erősödésével és az emberi jogok ellenőrzésével megcsappant. Egyre gyakoribb a rendfenntartás módszereinek ellenőrzése. Az a rendőr, aki eddig gondolkodás nélkül használta a gumibotot, most el van bizonytalanodva. Nem tudja, hányadán áll. Fél az egyre gyakrabban elhangzó "rendőr brutalitás" vádjától és annak következményeitől. Mivel a törvények nem egyértelműek, így a szegény zsaru legjobban látja, ha a cigányok dulakodását vagy a zsebtolvajok ellenőrizhetetlen lopását észre sem veszi. Fél, hogy kihívja magával szemben a "rasszista" vagy "brutális" jelzőt. Sok barátom panaszkodott arra, hogy ha az aluljáróban két árusító összeverekszik a jobb árusítóhely birtoklásáért, a rendőrök eloldalognak. A lakosságnak a rend- fenntartó szervek iránt nincs többé bizalma. A rendvédelmi szervek szakmai felkészültségének csökkenése a bűnözés elterjedésének harmadik oka. Nem is csoda, hiszen a kevés fizetés és a veszély lehetősége nem vonzza erre a pályára az értelmesebb fiatalt. De nem csak a gyenge emberanyag az oka a felkészültség csökkenésének. Az is baj, hogy mihelyt a fiatal rendőr-jelölt előtt egy jobb lehetőség megnyílik, ott hagyja a szakmát. A rendőri hivatás ma már nem jelenti azt, amit a régmúltban. Valamikor a háború előtt bekerülni a rendőrséghez vagy a csendőrséghez, egy életrevaló hivatást jelentett. Ma csak egy ugródeszka, egy ideiglenes megoldás a munkanélküliség elkerülésére. A rendőrtiszt ismerősömtől tudom, hogy a rendőrlegénység állománya átlag négy évenként cserélődik. Hogyan lehet egy testületet kiképezni, ha minden négy évben elölről kell kezdeni a kiképzést? A közbiztonság lényeges javulása csak akkor fog bekövetkezni, amikor a rendfenntartás ismét hivatássá emelkedik. Kétségtelenül a legnagyobb zuhanást a közbiztonságban a határok megnyitása okozta. Igen veszélytelen és kifizetődő egy BMW-t Pest belvárosából ellopni, mikor azt pár órán belül már a határon túl értékesíteni lehet, akár mint autót, vagy mint alkatrészt. A nagy pénzt jelentő prostitúció budapesti dominálásáért a külvárosokban többször került tűzharcra sor az ukrán és az orosz maffia tagjai között. A narkotikum csempészet piacának birtoklásáért karácsony napján két embert végzett ki egy hivatásos gengszter. Persze itt már nem is a belügyi rendőrségnek, hanem az újonnan kiterjesztett jogkörrel rendelkező határőrségnek kell hatásosan működni. De a rendvédelem átszervezése még folyamatban van és a hatásköröket szabályozó törvény még csak az idén fog a parlament elé kerülni. Sajnos ezen a területen a példának tekintett Nyugat sem tud meggyőző eredményeket felmutatni. Igaz, ha a nemzetközi bűnözés szervezeteit számítógépes ellenőrzés alá veszik majd és az adatok a jövőben minden rendfenntartó szervnek a rendelkezésére állnak, az megfogja nehezíteni a bandák működését. De ahhoz, hogy e téren hathatós változás álljon be elsősorban a társadalom erkölcsi értékrendjének kell megváltozni. Az ilyen változás pedig a legnehezebb. Sajnos a nyugati filmekben és a tévében látott rendőr-figurák vagy olyan bumfordi bohócok, mint azt a Rendőr Akadémia című hollywoodi filmsorozat mutatja, vagy olyan hidegvérű gyilkosok, akik a törvényt saját kezűleg hideg kegyetlenséggel hajtják végre. Hóhérok lesznek a törvény nevében. Mindkét figura végzetesen rossz. Szte-
