Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. december lenőrzése, fegyelmezése, de akár meggyilkolása mellett tevékeny szerepet játszott a nyugati NATO-ellenes békemozgalmak alapításában, anyagi támogatásában; nem volt idegen tőle a Baader-Meinhof-csoport ~ Vörös Brigádok, de akár a híres terrorista, Carlos akcióinak logisztikai, fegyveres támogatása sem. A HvA (Hauptverwaltung Aufklärung) felderítés egykori vezetője, Markus Wolf Trojka című könyvében érdekes életrajzi adatokat közölt, de a fess külsejű, européer úr benyomását keltő hírszerző - az elemzők szerint - "minél többet mond, annál többről hallgat." Mindenesetre a gyakorlatból ismerjük az egykori keletnémet IMES cég líbiai, iraki fegyverkereskedelmi kapcsolatait, de a bécsi Sacher Technik fedőcég hasonló tevékenységét is. Az NDK állambiztonsági fedezettel épp úgy szállított fegyvert és lőszert a Konrad-Haraszti-Kis által nagyrabecsült nicaraguai szocialista diktátort, Daniel Ortegát megdönteni kívánó jobboldali kontráknak, mint a dél- amerikai felforgató gerilla-csoportoknak. Korábbi újságcikkek szerint a KGB átadta a német hírszerzésnek mindazon nyugatnémet állampolgároknak neveit, akik az egykori keletnémet hírszerzésnek dolgoztak. A Gauck-hivatal német alapossággal megszervezve és a legszigorúbb törvényi szabályozással akár mintaként is szolgálhatna a magyar belügyminiszter 5/1995. sz. utasítása alapján felállított iratfelmérő bizottság számára is, mely 80 oldalas jelentésében mindössze legitimálta a fennálló helyzetet, de az eltűntnek nyilvánított akták sorsáról számot nem adott. Az egyre jobban összekovácsolódó jobboldal is szeretné a mai Belügyminisztérium radikális szemléleti változásait észlelni, minisztériumoktól és titkolózástól mentesen. Mint Berlinben. Amikor még állt a Fal, Nyugat-Berlin friss levegőjét elhagyva olvashattuk az átkelők tábláját: "Achtung! Sie Verlassen jetzt West-Berlin - You are now leaving the American Sector - Ön most hagyja el Nyugat-Berlint, az amerikai övezetet". Ne feledjük ma sem ezen intő jeleket. Lélekben a Fal most is köztünk van. (magyar fórum) KÖZELEDIK A KARÁCSONY A SZERETET ÜNNEPE. SZEREZZEN ÖRÖMET SZERETTEINEK! Rendelje meg Stirlingné Tárczy Kovács Erzsébet Árpádaranyéremmel kitüntetett mezzoszoprán énekművésznő karácsonyi kazettáját. A legszebb magyar karácsonyi énekek és népdalok hangszalagon. A legalkalmasabb karácsonyi ajándék családtagoknak, barátoknak. (Karácsonyi dalok kaphatók hanglemezen is.) Megrendelhetők az alábbi címeken: Mrs. Elizabeth Stirling, 4301 Columbia Pike, Apt. 729, Arlington, VA 22204, Tel: 703-553-0473, vagy 214 W. 40th Ave., San Mateo, CA 94403, Tel: 415-345-8878. MAGYAR SORS A DÉLVIDÉKEN- Titó-féle "felszabadítás" a Bácskában (Részletek Matuska Márton A megszállás napjai című könyvéből) ZOMBOR: Emlékezés egy gyilkosságra "Azért üzentem önnek, mert szeretném elmondani egy gyilkosság történetét, amelynek szemtanúja voltam. Nemcsak én, hanem sok más is. Zomborban engem besoroztak, és beosztottak abba az egységbe amelynek neve magyarul, Népfelszabadító Hadsereg. Parancsnoka egy cortanovci gimnazista volt, neve Radojevic Milorad, a beceneve pedig éppen ezért Dák, vagyis diák. A komesszárunk Stojan Andelic volt, ő is sze- rémségi, ha jól emlékszem, Mandelos faluból. A parancsnok helyettese Trivo Trifunovic, szintén szerémségi, Kuzmin faluból. Végül volt egy tiszt még, akinek az egyik nevére emlékszen, a rangja alighanem alhadnagy, a neve pedig Srda. Ő vallatta az embereket. Szintén szerémségi volt. A központnak több Írnoka volt, ezek egyike voltam én. A kivégzésben részt vett egy tejfelesszájú partizán, neve Mili-voj Marie, valamint a zászlóalj intendánsa (hadbiztos), Stipan Kusturin zombori lakos, a Konjovic utcából. Az egységbe úgy kerültem, hogy mozgósítottak Monostoron 1944. november 26-án. Velem együtt a környékről ott voltunk körülbelül kétszázan. Két hétig Apa- tinban voltunk a Nagy iskolában, onnan december 10-én átvezényeltek bennünket Zomborba, a mai Partizán épületbe szállásoltak el bennünket. Voltak velünk ott még sztapáriak, és újabb monostori mozgósítottak, ezúttal már összesen vagy hatszázan. Felsorakoztattak bennünket, és kiszólították az altiszteket, ezeket beosztották az ott kialakított századok századparancsnokává. Amikor ez megtörtént, a parancsnokunk fennhangon megkérdezte, ki tud gépen írni. Én ugyancsak annyit értettem a gépíráshoz, hogy két újjal éppen megtaláltam a betűket, mert édesapámnak volt a háznál írógépe, ennek ellenére beváltam, mert senki sem akadt, aki ennél többet tudott volna a jelenlevők közül. Ennek köszönhettem, hogy bekerülhettem az írnokok közé. Szerbbűi és horvátul jól beszéltem, mert a családunknak egyaránt voltak barátai a magyarok, szerbek, horvátok, németek és zsidók között. A mozgósított és most már beosztás szerint számon tartott katonák ellátása förtelmes volt. Rossz volt az élelmezés, tisztálkodásra nem volt lehetőség, eltetvesedtek, nem volt ruházatuk, kiütött közöttük a flekktifusz, emiatt egyre többen szöktek meg. Két szökevényt elfogtak, nevükre is emlékszem: Kéri András és Petar Acimovic. A magyarról annyit tudok még, hogy valahonnan a tiszamel- lékéról került társaival oda közénk. Vallatták őket, mert az volt a feltételezés, hogy valaki szervezte a szökésüket. A vallatótiszt szadista kegyetlenséggel élte ki magát a kinzá-
