Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
1995. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 sukban. Emlékszem egy alkalommal a fülem hallatára azt mondta:- Daj onog velikog. Bolje ga mogu tuci. (Hozd azt a nagyobbikat. jobben verhetem. A nagyobbik történetesen a magyar volt. Valla- tójuk odarendelte maga mellé, ráparancsolt:- Zini! (tátsd ki a szád!) A szerencsétlen kitátotta, mire ez belenyúlt öklével a szájába, az persz öklődött és hányt, erre föl bika- csökkel verte, majd ráparancsolt, hogy feküdjön le. Hanyatt feküdt előtte, ő meg csizmája sarkával gyomorszájon rúgta. Az ember ettől mint a kifli felgörbült. Ez többször megismétlődött. Slavkó, a főírnok mesélte, hogy harmadnap, amikor ismét elővezették a két megkínzott embert, nem lehetett már felismerni őket. A kínzók egymás között tanakodtak:- Sta cemo sa ovima? (Mit kezdjünk ezekkel?)- Pobicemo ih. (Agyonverjük őket.) Hajnalban kocsin vitték őket a csatornapartra, és ott megölték őket. A kocsis, aki kivitte őket, Marko Beslin monostori illetőségű ember volt. Kusturin ma is él még. Ő időközben élt egy ideig Ausztráliában, de hazatelepedett." A nyilatkozattevő véleményt mondott arról az állításról, hogy Zomborban ebben az időben háromezer embert likvidáltak. "A fenti példából látni, hogy milyen könnyen ment két ember likvidálása. Mivel írnok voltam, tudom, hogy ennek a két embernek a kivégzéséről sehol semmilyen feljegyzést nem készítettünk, sehol senki nem számolt el velük, sehol senki nem mondta ki a halálos ítéletüket, pedig akkoriban már több mint másfél hónapja, hogy a partizán hadsereg ellenőrzése alatt állt a vidék. A Kronics- palota nemcsak akkoriban működött, hanem még tavaszon is. És nemcsak a zombori magyarokat likvidálták, hanem az egész környékről hordták oda az embereket. Nyilván ennek következménye, hogy az épület a mai napig is rémséges emlékeket ébreszt mindazokban, akik hallottak róla. Szolgálni tudok néhány példával, hogy mi minden történt ott, azonfelül, hogy - mint a fentebbi példából is látható - másutt is végeztek ki embereket, akikkel senki sem tartozott elszámolni. így történhetett meg, hogy emberek sokasága tűnt el akkoriban, és hogy az eltűntek számát ezrekre teszik. Adam Krajacic monostori illetőségű polgár a kivégzők között volt, tudomásom szerint ma is él még. Tudomásom van arról, hogy ott végezték ki azt a Falcione Sándort, aki a mezőgazdasági iskolát ajándékozta Zombornak. Kétszáz hold földet adott vele, meg az épületet és a Ciro-féle szállást, amely ma is áll még a monostori út mellett. Ennek fejében csupán azt kérte, hogy évente járadékként kapjon hat vagon búzát, és megkapja a titkos tanácsosi címet, s az ezzel járó méltóságos úr titulust. Ennek megszerzése után díszmagyarban járt-kelt, és az ünnepségeken szerepelt. A sárvári fogolytáborból kiváltott egy szerb asszonyt cselédnek. Erre az asszonyra egyszer dühös lett és megverte. A fordulat után az asszony feljelentette, Falcione bekerült a Kronics-palotába, ahol Stojan Petrov, bece nevén Bugar elevenen megnyúzta, a feleségét pedig megfojtotta. Petrov tudomásom szerint még él. A Kronicsban a foglyok között ott volt Milivoj Petrovic, az író testvére, az volt a bűne, hogy királypárti volt. Ó mesélte, hogy akinek Stojan így csinált az ujjával (karját szem- magasságba emelve mutatóujjával a szokásos módon hívójelet mutatott) és azt mondta:- Ej! ti, ptico! (No, te, jómadár) - az nem jött visz- sza. Ismerem Velker Tóni cservenkai téglagyáros történetét. Ő a németekkel elmenekült, de a felszabadulás után visszasettenkedett a faluba, és éjjel kopogott a háza ablakán. Elfogták, és a Kronicsba kisérték. Kivégezték. Nem volt bűne, csak gazdag volt. A kivégzett embereket tudomásom szerint a városon kívül temették el. A Sztapári úton kifelé haladva jobbra van a radiátor gyár, azon túl van egy akácos, abban van egy nagy tömegsír. Élt a faluban egy Toso nevezetű orosz emigráns, írnokoskodott a faluban, tolmács volt az orosz parancsnokságon. Tőle származik az az adat, hogy Bezdánban 120, Zomborban pedig 3000 ember veszett el abban az időben." * TÓBA CSORDÁS JÓZSEF PLÉBÁNOS VALLOMÁSA "Varga plébános úr reggel misézett, azután meglátogatta az itt nyugdíjaskodó plébános úrat, és ott meggyónt, megáldozott, talán megérezte, hogy végveszélyben van. Ezután volt még egy temetése is. Temetés után küldönc érkezett a községházáról, hivatták, hogy ott jelentkezzen. A fogadtatásáról nem ismerek részleteket, ám azt sokan tudják még ma is a faluban, hogy ütötték-verték kegyetlenül. A veréssorozat után egy őr a pincéhez kísérte, mert oda akarták bezárni. Az őr erősen megtaszította, ő legurult a pince lépcsőjén. Az ajtót rázárták, és a plébános urat később halva találták. A partizánok mindent elkövettek, hogy az eseményt titokba tartsák. Nyilvánvaló volt a cél: eltitkolni, hogy Varga plébános úr belehalt a kínzásba. Gondjuk lehetett a tetem elrejtése. Hívatták a Cigány Milos néven ismert községi sintért, a tetemet egy zsákba tetették vele, és megparancsolták neki, hogy valahol ássa el." ^ A tóbai temeti árkának ‘jjjjpezenarészén titokban temették el '[ a/yonverés után a helybeli plébánost
