Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
1995. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 ból és a hozzájuk közelálló médiákból folyt a mocsok és a címkézés. Az urak és az elvtársak most először megijedtek. Pontosan tudták, hogy az a bűn és aljasság, amit az elmúlt másfél évben elkövettek az ország ellen, egy utcára vitt elkeseredett tömeget kiszámíthatatlanná tehet. Vajon lesz- e ereje a szervezőknek be is fejezni békésen a demonstrációt? Volt bolsevikok és liberális vigécek tüzet okádtak a MIÉP felé. Mindent elkövettek, hogy gyűlöletet keltsenek. Most először pontosan tudták, hogy a parlamenti ellenzék egy része csak politikai bohócok gyülekezete, melyet nem szabad komolyan venni. Igazuk is volt. A tisztelt Ház, tisztelt ellenzéke, rövid idő múlva egy követ fújt Petővel, Hornnal, Szekeressel, Bauerrel. Akár egymást keblükre is ölelhették volna. így érkezett el október 22. A tüntető tömeg három helyen gyülekezett és egy órakor ért a Szabadság térre. A hatalom, mely képtelen az ország normális működéséhez elegendő rendőrt kiállítani, most több ezer rendfenntartót küldött az utcára. Készenlétbe álltak még elit alakulatok, páncélozott járművek, vízágyuk és kommandósok. Ha hinni lehet bizonyos híreszteléseknek, váratlan események letörésére, mint a tévé vagy rádió elfoglalásának kísérlete, a rendfenntartó erők tűzparancsot kaptak. A fákon és oszlopokon ipari tévékamerák pásztázták a tömeget, mivel tömeg volt. Több mint 100 ezer ember gyűlt össze a Szabadság téren. A közszolgálati Magyar Televízió háromnegyed nyolcas híradóban csak néhány rövid hajú fiatalt, és egy-két Arpádsávos lobogót mutatott. Nekik ők voltak a legfontosabbak. Lelkűk rajta. Csurka István kérésére egyperces néma csönddel adóztak az 1956- os forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékére. Megdöbbentő és felemelő volt az a csend. Ezt követően beszédek következtek, melyek mind az ország nélkülözéséről, szenvedéséről szólt. Időnként a tömeg a "vesszen Petőt" skandálta. Hasonló gyűlöletet idehaza talán csak Gerő Ernő érdemelt ki. A tömeg később átvonult a Kossuth térre ott újabb beszédek következtek, majd visszamentek ismét a Szabadság térre. A rendezők úgy tudták mozgatni a százezres tömeget, hogy közben a legkisebb rendbontás sem történt. Az urak és elvtársak, akik meglapultak jól fizetett meleg otthonaikban, talán még sajnálták is, hogy ilyen körülmények között nem lehetett fegyverhez nyúlni. Arról a 30-40 fiatalról, akik a balhé kedvéért jöttek oda, nem vettek tudomást, mire szitkozódva elvonultak. Hat óra után Csurka István felszólítására, ahogy jött a tömeg, méltóságteljesen elvonult haza. Az egész tüntetés alatt a legkisebb incidens sem történt. Másnap a médiák egy különös számháborúba kezdtek. Mennyi emberből állt a százezres tömeg? Volt aki néhány ezerre, vagy tízezerre saccolta. Három napnak kellett eltelnie, míg végre kimondták a százezres számot. Most már az ellenzéki pártok is pálfordulást hajtottak végre. Megértésről beszéltek, és arról, hogy tagjaik is ott voltak a tüntetésen. Világosan látták azt, hogy a MIÉP százezer embert a legkisebb incidens nélkül az utcára tudott vinni, hatalmas siker. Ebből a sikerből próbáltak maguknak egy- egy csipetnyit megszerezni. A kormánypártiak változatlanul fanyalogtak és mocskolódtak. Valahogy úgy mint a Bourbonok, akik semmit nem tanultak és semmit nem felejtettek. Alig múlt el az ünnep, a fővárosi közgyűlés megszavazott egy Demszky-csomagot, mely a jövő évre a fővárosiaknak újabb megszorító intézkedéseket ígért. Egyesek szerint mintegy visszavágva a tüntetésért. Ugyanakkor a kormánynak sztrájkokkal, tüntetésekkel kell szembenézni. Forró idők következnek és ennek a százezres tüntetés csak főpróbája volt. Ahogy annak idején Churchill mondta az el-alameini csata után: Ez még nem a vég kezdete, de már a kezdetnek a vége. * * * Iß. PERJÉSI GYÖRGY: A GA VCK-HIVA TÁL A két német állam egyesítése után "A volt NDK állambiztonsági aktáiról" (Stasi-Unterlagen-Gesetz) elnevezéssel 1991-ben törvényt hoztak, mely a berlin-lichten- bergi központi titkosszolgálati nyilvántartó és a 15 megyei és 216 körzeti állomás iratait szövetségi ellenőrzés alá helyezte. A szövetségi hivatal - melynek élére Joachim Gauck evangélikus lelkészt nevezték ki — kezeli a néhai NDK kb. 180 kilométernyi megmaradt állambiztonsági aktáját, igen szigorú törvényi szabályozás mellett. A hivatal vezetőjének szakmai feladatai a belügyminiszter hatáskörébe tartoznak, de szerepe hasonló a magyar Kuncze Gábor belügyminiszter mellett adatvédelmi biztosként működő Majtényi László feladatköréhez, akikkel Gauck már személyesen is találkozott. A Gauck-hivatal munkatársainak idegeit és erkölcsi érzékét ugyancsak próbára teszik az egykoron "VEB Guck und Horch — Figyel és Fülel Nemzeti Vállalat", az 1950-ben alapított Ministerium für Staatsicherheit (Stasi) vezetőjének, Eric Mielke hadseregtábomoknak és Gerhard Neuber altábornagynak viselt dolgai. Sehol a világon nem született ilyen gigantikus titkosszolgálati nagyüzem, mely 85 ezer alkalmazottjával egy ablakba kitett muskátli cserepét is titkos jeladásnak vélte. Besúgóinak száma felmérhetetlen (hivatalos adatok szerint a szervezetben 109 ezer hálózati személy működött): A SED (Mémet Szocialista Egységpárt) archívuma, de más korábbi NDK-levéltár és hivatali irattár is igen jó kiegészítő adatokkal szolgál e bűnszövetkezetről. A Szabad Európa Rádió ún. Fucks-gyűjteménye is feltérképezte az egykori NDK teljes vezetésének, beosztottjainak és mindezek szovjet hátterének személyi adatait, gyengéit, szokásait, titkosszolgálati összefüggéseit (a gyűjtemény 50 évig a Soros Alapítvány kezelése alatt áll). A kelet-európai szatellitállamok legfontosabb állambiztonsági szolgálata, a Stasi saját állampolgárainak el-
