Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1995-12-01 / 12. szám

12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. december ben 300 millió dollárt érő zsákmányt találtak. Külön fejezet szól a páncélteremben hatalmas lá­dákban elhelyezett műkincsek számbavételéről és elszál­lításáról. A szovjet tiszteket itt sem érte meglepetés: biz­tosra mentek, mert tudták, milyen remekműveket rejtenek a lepecsételt ládák és különféle csomagok. Mindet teher­autóra rakták és azóta nyomuk veszett... A háború sújtotta országban nem volt élelmiszer, nem volt tüzelő, a városok romokban, szépséges főváro­sunkban alig lehetett ép házat találni, a hidak roncsai összerogyva meredtek ki a zajló Dunából. Az életnek mégis meg kellett indulnia, de ahhoz pénz, sok pénz kellett. És akkor a szovjet "felszabadítók" nemes gesztust tettek a magyar nép felé: a lapok lelkendezve jelentették, hogy a szovjet kormány tízmillió dollár azonnali hitelt ad az újjáépítésre! Ördögi módon volt kieszelve ez a gyalázatos propagandatrükk, amivel becsapták a magyar népet: a tőle elrabolt saját pénzét adták oda számára kölcsönként, úgy, hogy a visszafizetéskor még ők kerestek az ügyleten. így kétszeresen is kifoszották és becsapták a magyar népet. Először, amikor elvitték a bankszéfekből a bakókötegeket, másodszor, amikor ugyanazt a pénzt kölcsönképpen vissza­adták, illetve amikor a törlesztés során mindezt visszakap­ták. (A békeszerződésben megállapított hatalmas összegű jóvátételen felül!) Hogyan derült fény erre a manipulációra? Nos, Szőllősi Ferencet 1945. áprilisában áthelyezték az ideig­lenes kormány székhelyére, Debrecenbe, ahol a Hitel­banknak kirendeltsége működött. Amikor a nagylelkű szovjet kölcsönt effektiv papírpengő-kötegekben átadták a magyar kormány megbízottainak, az aktuson Szőllősi is je­len volt. És mit tesz Isten, az első kinyitott ládában ráis­mert arra a ládára, aminek tartalmát pár héttel előbb Pesten ő is az aláírásával igazolta. És sorban minden láda a Hitelbank pincéjében lezárt és onnét elzabrált rakományokból származott! Ennek híre hamar eljutott Pestre is és Pesten semmi sem marad titokban: hamarosan az egész város tudott a történtekről, de mit lehetett tenni? A földig rombolt ország kiszolgáltatottan hevert a győzők lábai előtt és mukkanni sem lehetett. Moszkva 1938-as nemzetközi árfolyamon számlázta a tízmillió dollár érték­ben átadott mintegy kétszázmilliónyi pengő-köteget s így megszabadult az akkor már napról-napra értéktelenebbé váló elrabolt papírpénztől. Nemcsak hogy megszabadult, de a magyar kormánynak köteleznie kellett magát arra, hogy a kapott kölcsönt öt év múlva dollárban fizeti vissza... Zseniális, nem? Az elhurcolt műkincsek viszontagságos története, bi­zonytalan sorsuk és a körülöttük folyó herce-hurca külön cikket érdemel, a műtárgyak többé-kevésbé teljes, de szá­mos család kihalása után ma már hiánytalanul soha össze nem állítható listájának bemutatásával. A tárgyak értéke pénzben ki sem fejezhető, ám (a magyar történelemmel is összefüggő) eszmei értékük felbecsülhetetlen. És hogy van- e még kilátás a visszaszerzésükre, abban hinni nem, csak reménykedni lehet... SOÓS GÉZA Politikai csatározástól hangos az ország. A kor­mánypárti koalíció, hol egymás nyakának ugrik hol az el­lenzéket szidalmazza, de kitünően tudja művelni egyszerre mind a kettőt. Persze az ellenzék sem rest. Minden alkal­mat megragad, hogy lehúzza a leplet a szocialisták tehe­tetlenségéről, az SZDSZ és a mögötte álló sötét erők ország és nemzetromboló tevékenységéről. Közben azért arról sem feledkeznek meg, hogy időnként egymásra is rávicsorogjanak. Az tény, hogy a jelenlegi MSZP-SZDSZ- es kabinet tehetetlensége, hozzá nem értése, kapkodása, vagy éppen semmittevése katasztrófába viszi az országot. Mára már az is világos, hogy az adóssságállomány visz- szafizetése, az újabb kölcsönök felvételéből nem finan­szírozható. Ebből a "mókuskerékből" valamilyen formában ki kell szabadulni. A bajok orvoslására kiagyalt és beve­zetett Bokros-csomag nem old meg semmit, csak a hatal­mon lévők túléléséhez ad segítséget, miközben a tömegek mérhetetlen nyomorba kerülnek. Az alig-alig kialakuló középréteg gyors lecsúszása megállíthatatlan. Az országot egy 100-200 ezres gazdasági elit uralja, mely a volt uralkodó osztály vezető garnitúrájából, az új politikai csoporto­sulásból, és a gyorsan feltörő és gazdagodó bűnözőkből áll. Hármuk alkalmi, vagy sokszor végleges a gazdasági hata­lom megtartására nyílt kihívás a társadalommal szemben. Ennek következtében a törvényesség betartása, egy bi­zonyos rétegre már nem kötelező. Némi túlzással harminc- millió feletti gazdasági bűncselekmény ma már nem büntet­hető. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen van egy szűk réteg mely az állami szférában sokszor adómentesen havonta vág zsebre milliókat. Mögötte áll az SZDSZ, mint­egy lefedve és legalizálva ezt a tevékenységet. Gondoljunk csak a bankokra, a sajtóra, vagy a tévére. Ezek az emberek mérhetetlenül megvetik a magyarság nélkülöző millióit, és a különböző előfordulási helyükön a gúny tárgya a re­ménytelen helyzetbe kerülő magyarság. Ma emberek hal­nak meg azért, mert nincs megfelelő táplálkozásuk, nincs fedél a fejük fölött, nem tudják gyógyszerüket kiváltani, vagy a kétségbeejtő helyzetük miatt önkezükkel vetnek véget az életüknek. A parlamenti ellenzék szavakon kívül meg sem próbál változtatni a kialakult helyzeten. A parlamenten kívül a Magyar Igazság és Élet Pártja Csurka istván vezetésével úgy döntött, hogy ebben a helyzetben valamit tenni kell, és megmozdulásra szólította fel az országot. A megmozdulás első állomásának október 22.-ét, az 56-os forradalom ünnepének előestéjét szánta. Amikor az elképzelés nyilánosságra került, a kormánypárt­ÖÍÍB$® Százezres tüntetés iiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiijiiiilil

Next

/
Oldalképek
Tartalom