Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
1995. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 alakulatot egyenruhába bújtatott szakemberek csoportja követett és bámulatosan pontos értesülések alapján dúltak fel minden helyet, ahol értékeket tudtak. Ez nem felszabadulás, hanem - hosszú ú-val — "felszabadulás" volt, rosszabb a tatárdúlásnál, aminek következtében megszabadultunk ugyan a németektől, de fellélegezni sem tudtunk, mert csöbörből, ha lehet, még rosszabb vödörbe, egy barbár horda megszállása alá kerültünk. Az Erdélyen keresztül Magyarországra törő 2. ukrán front főparancsnoksága 1944. végén két hónapig Heves községben volt, ahol a "kifinomult Ízlésű" Mali- novszkij marsall számára a környező kastélyokból szedték össze a legszebb antik bútorokat s ezekből rendezték be a főhadiszállást. Amikor a front Budapest alá ért és a marsall is új kvártélyt keresett, "az elvonult törzskarhoz beosztott alakulatok — olvassuk Kiss Károly műtörténész visszaemlékezéseiben — tökéletesen kifosztott települést hagytak maguk után." Azonban nemcsak a főúri kastélyok sínylették meg az oroszok látogatásait, hanem kiraboltak azok kis vidéki postákat és falusi iskolákat is, ahol igazán nem találhattak komoly értékeket. Ugyancsak Kiss Károly mutat be erről egy leltárt, amit érdemes elolvasni. A jegyzéket Öcsöd község főjegyzője állította össze és így fest: "A posta működésképtelenné vált. Elvitték a távbeszélő-berendezést, 2 db. kapcsolószekrényt kábelekkel, vezetékekkel, 3 db. telefonkészüléket, a távirda gépeit, írógépeit, jelfogót, tájolót, vonalváltót. Elvitték a Meidinger-elemeket és a kis kézi kasszát. Az újtelepi iskolából elvittek 3 db. kályhát, az összes tintatartókat, 4 db. széket, 2 db. asztalt, 2 db. dobogót, 2 db. padot, 2 db. táblát, 2 db. szekrényt és 4 db. ajtót. Az öcsödi iskolán lényeges kár esett: elvittek 150 db. iskolapadot, 16 db. iskolaszekrényt, 15 db. kályhát csövekkel, 5 db. asztalt, 5 db. dobogót, 15 db. széket, 6 db. ivóvíztartályt, 18 db. iskolatáblát, az összes szemléltető eszközöket és térképeket. A tankönyvek nagyrészét elhányták, a tanulók segélykönyvtárát teljesen elpusztították." Ha nem lenne annyira tragikus, az ember nevetne azon, hogy miket zabráltak össze a "felszabadítók", aminek valószínűleg semmi hasznát sem vehették otthon Szibériában, vagy a Donyec-medencében. Ha egyáltalán eljutottak oda ezek a tárgyak, a posta és az iskola nélkülözhetetlen felszerelései... A tovarisok mindenesetre alapos munkát végeztek és nem tűnik alaptalannak a kérdés: mikor jutott idejük harcolni?... No persze, sokan voltak. Erre is, arra is jutott ember. Sokan voltak -- mint az oroszok... De térjünk rá a valóban nagy értékekre, amelyek a pesti nagybankok pincéiben baj nélkül húzták ki a bombázások és az ostrom hónapjait. És várták az igazi felszabadulást... Ehelyett pedig jöttek az oroszok. De hogy jöttek! Halálpontos információkkal, részletes térképekkel, amelyeken még a széfek számai is szerepeltek. És jöttek a rekviráló alakulattal lakatosok, páncélajtók specialistái, akik könnyűszerrel boldogultak a legbonyolultabb zárakkal is. És ha másképp nem ment, elővették a dinamitpatront. Sorra nyíltak ki a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank, Hazai Takarék, a Leszámítoló Bank és más pesti pénzintézetek páncéltermei, ahol olyan kincsek voltak felhalmozva, amiknek értékét pénzben szinte ki sem lehet fejezni. Aztán előálltak a teherautók és megkezdődött a rakodás. Mindez rögtön a pesti oldal eleste után, "45 január második felének napjaiban történt. Budán még állt a harc, a Várban elhelyezett német ágyúk tüzelése miatt nem volt tanácsos a Dunára nyíló utcákon átmenni, de a belövések- től védett párhuzamos utcákban hosszú sorokban álltak a katonai teherautók, amelyek belsejében láda láda után tűnt el. A Hitelbankban (melynek épülete 1945 óta a Pénzügyminisztériumnak ad helyet) például úgy zajlott le az akció, hogy amikor a bank József nádor téri kapuja előtt lefékezett egy szovjet tiszti különítmény gépkocsija, az abból kiszálló egyik tiszt a portásnál névszerint érdeklődött az ügyeletes igazgató iránt, aki felelt az épület biztonságáért. Amikor bevezették őket az irodába, a tiszti csoport vezetője átadott az igazgatónak egy orosznyelvű írást, amiben ez állt: "A Vörös Hadsereg ezennel lefoglalja a bankban lévő értékpapírokat, fizetőeszközöket és a trezorokban lévő egyéb javakat." Azaz. gyakorlatilag mindent. Ismét átadom a szót Kiss Károlynak, aki egy, az ostrom alatt szintén ott tartózkodó (és e sorok írója által is közelről ismert) banktisztviselő, Szőllősi Ferenc elmondása alapján így ír az akkor történtekről: "Akkor már fegyveres őrség állt a kapuban. A tiszti csoport tagjai tüstént munkához láttak Pontos rajzuk volt az épület beosztásáról, tehát tudták, mit hol keressenek Szemrevételezték a bankban lévő értékpapír-készletet. Szervezetten és gyorsan dolgoztak Közben néhány közkatona érkezett, velük és a bankban tartózkodó, munkára fogott tisztviselőkkel halomba gyűjtenék a rengeteg részvénypakettet, majd azokat a főbejáratnál parkoló teherautókra hordták Vagy három-négy autónyi rakományra telt belőlük Másnap nagy, vasalt ládákat hoztak a teherautók ezekbe helyezték a bank gondosan megszámolt pénzkészletét. A magyar tisztviselőknek kellett a megtelt és lakatokkal lezárt pénzes ládákat lepecsételni Ugyancsak kényszerítették őket, hogy aláírásukkal igazolják, hány százezer pengőt tartalmaz egy-egy láda. Közben egyenruhás műszerészek érkeztek és nekifogtak a páncélteremben sorakozó széfek felnyitásához. Csupán a Hitelbankban mintegy 500 páncélrekeszben őrizték az ügyfelek értékeit. Működésük nemesfém alapjait húszkilós aranytömbökben itt helyezték el az előrelátó cégek, de a magyar iparbárók és pénzmágnások ékszerei és valutakészletei ugyancsak a széfekben lapultak. Rekeszről rekeszre haladtak a szakavatott műszerészek. Óvatosan kezelték az előkerült értéktárgyakat. Külön ládákba kerültek az aranyórák (!) százai, másokba az aranyrudak, de a más-más széfekből elővarázsolt ékszerhalmokat már ömlesztve kezelték: a diadémok, gyémántköves gyűrűk és briliáns fülbevalók bársonytokjaival már nem törődtek, kiürítve eldobálták a fölösleges dobozokat. Csak a helyet foglalták volna..." És ez így ment napokon át, nemcsak a Hitelbankban, de még vagy 6-8 nagy pesti pénzintézetnél. Hogy mi értéket szedtek így össze aranyban, részvényekben, valutában és ékszerekben, arra abból következtethetünk, hogy Szőllősi Ferenc becslése szerint csak az egyik széfsor felé-
