Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-06-01 / 6. szám
1995. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 A "MAGYAR " RÁDIÓ HÚSVÉTI AJÁNDÉKA Közszolgálati hangtölcsér a magyarság gyalázójának A "dafke" arameus szó, amely átszármazott az európai zsidó közösségekben beszélt jiddis, később pedig a magyar nyelvbe is. Jelentése: "csak azért is". Húsvét vasárnapján a "Magyar" Rádióban - csak azért is - megszólaltatták Tomi Lapid izraeli újságírót, aki nemrégiben provokatív módon becsmérelte a magyarságot. HERING JÓZSEF A Világóra című műsorban Erdei Grünwald Mihály ünnepi ajándékkal kedveskedett a hallgatóknak: megszólaltatta Tomi Lapidol, az izraeli újságírás és politikai élet egyik legszélsőségesebb figuráját. Lapunk egyik előző számában megírtam azt, hogy egy héber nyelvű rádióadásban Lapid kijelentette: Magyarországon a nem zsidók csak csekély mértékben vették ki részüket az intellektuális fejlődésből... A magyarságot ért e legújabb sértéstől való elhatárolódás vagy tiltakozás helyett a "közszolgálati" Rádióban garázdálkodó arrogáns és gátlástalan maffia ismét bebizonyította tehát, hogy kénye-kedve szerint cselekedhetik. Erdei Grünwald mikrofonja előtt Tomi Lapid háborítatlan lélekkel kommentálhatta az izraeli-palesztin viszály legutóbbi fejleményeit. Mint szakértő. Mint az izraeli-palesztin viszály és magyar művelődés szakértője. Elképzelni is rossz, miképp tennék lehetetlenné Magyarországon azt az újságírót vagy politikust, aki a La- pidéhoz hasonló tartalmú kijelentést tenne a zsidóság szellemi teljesítményéről... Csakhogy nálunk az idegen szép. A Világóra szóban forgó szentföldi "riportja" más szempontból sem volt kifogástalan. Erdei-Grünwald állításával ellentétben nem Lapid vezeti "az egyik legnépszerűbb televíziós vitaműsort" Izraelben. Nem Lapid, hanem Dán Margalit. Lapid népszerűségéről pedig csak annyit, hogy durva modora és botrányokat kavaró felelőtlen kijelentései miatt neves izraeli szerkesztők és közéleti emberek már több alkalommal is követelték az izraeli tévéstúdiókból való kitiltását. Az már "csupán" etikai (és szakmai) kérdés, hogy az izraelipalesztin viszony alakulását vizsgálva jobb szerkesztők általában az eltérő álláspontokra is felhívják a figyelmet. A világóra azonban csak két szélsőséges zsidó nacionalista - Ehud Óimért és Tomi Lapid - véleményére volt kiváncsi. (Óimért a jobboldali Likud-tömb vezető politikusa.) Hol volt itt az izraeli újságírók számára alapszabálynak számító "haizun hakkadós), "a szent egyensúly"? A "szent egyensúly" elvét Erdei Grünwald Mihálynak is alkalma volt megismerni, hiszen Izraelbe történt kivándorlása után éveken át a jeruzsálemi rádió magyar nyelvű adásának a vezetője volt. Ó azonban megszimatolta a várható magyarországi kormányválságban rejlő lehetőségeket, s röviddel a tavalyi palamenti választások előtt fogta a motyóját, és visszasomfordált a budapesti Rádióba. Úgy hagyta ott választott új hazáját, hogy minden épkézláb izraeli férfival ellentétben egyetlen napot sem szolgált az izraeli hadseregben. Az SZDSZ által kivitelezett könyörtelen etnikai és "ideológiai" tisztogatás után Erdei Grünwald a Magyar Rádió újonnan kinevezett elnökének tanácsadója lett (nem kétséges, hogy milyen tanácsokkal láthatta el), majd megbízták az anyagi szempontból igen kecsegtető Szfinx című műsor szerkesztésével. Erdei Grünwald már a hupikék kurzus kezdetekor tapasztalhatta azt is, hogy a Magyar Rádióban a Lapid-féle kirekesztő és rasszista gondolkodás áldozatai nem a szép idegenek, hanem a csúf, bőgatyás benszülött magyarok. Érdeklődve várom, hogy e cikk megjelenése után mikor hallunk egy újabb "dafke-nyilatkozatot" Tomi La- pidtól a "Magyarénak titulált Rádióban.. És kiváncsi vagyok arra is, hogy a jó érzésű magyar közönség - valamint Szirányi János rádióelnök - meddig hajlandó tűrni a Világóra húsvét vasárnapi riportjához hasonló, önbecsülésünket meggyalázó kihívásokat. (Magyar Fórum) * v. DOMOKOS SÁNDOR:* VITÉZSÉG Vitézi jelvény. Mit jelent ez nekem? Nem egyedül csak a saját érdemem. Nem egyedül vívtam meg a csatát ott a Tiszánál. A gátnak oldalát nem rohamoztam csak egyedül magam, mind követtétek parancsoló szavam! Mind részei vagytok e kitüntetésnek sokan közültök sajnos már nem élnek. Most itt tartom e jelvényt a kezemben és elfogadom, de csak nevetekben. Mert jól tudom, az érdem a Tiétek. Együtt vérezve lettünk csak vitézek * Kanadában élő munkatársunkat, Domokos Sándort, a második világháborúban tanúsított bátor magatartásáért a múlt évben vitézzé avatták. Ez alkalomra írta a fenti verset. Lapunk szerkesztői, munkatársai és olvasótábora nevében gratulálunk (most már) vitéz Domokos Sándornak.
