Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1995-06-01 / 6. szám

8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. június Emlékszem, a négy évtizedes bolsevik diktatúra utáni négy év szocialista-kommunista háborgásaira: az An- tall-kormánynak is vannak titkos rendelkezései, elő azok­kal a bizonyos 3000-es iktatószámú iratokkal! Mi több, a választási kampányban éppen a négy évtizedig kizárólag a nép elől eltitkolt intézkedésekkel és rendeletekkel meg párthatározatokkal kormányzó — pontosabban diktáló — bolsevikszocialisták ígérgették leghangosabban: egyik első intézkedésük lesz kormányra kerülésük után az előzó kor­mány titkos dossziéjának nyilvánosság elé tárása. Sajnos, a kormányra kerülésük bekövetkezett, a titkos rendeletek egy részét is nyilvánosságra hozták. Nem volt közöttük semmi rendkívüli. Nagyobbik részét pedig ők sem hozhatták nyilvánosságra, mivel az sértette volna a magyar állam biztonságának érdekeit. így van ez minden tisztességes országban. Vannak olyan nemzetbiztonsági ügyek, amelyek nem lehetnek nyilvánosak. Egyébként mi­nek is lennének a kémek, a hírszerzők? Azután a Horn-kormány egyre-másra intézkedett titokban. Már csak a negyven évi megszokás folytán is. Elfeledkezett a négy éven át követelt valós "érdek­egyeztetésről" is, így a március 12-i Bokros-csomag dikta­tórikus keresztülverése miatt megindultak a tüntetések, sztrájkok. A vasutasok több napos sztrájkja után május 1- én a pedagógusok tüntettek, több más hozzájuk csatlakozó közalkalmazotti csoporttal, mert nem értenek egyet a pénzügyminiszter által beterjesztett, a családokat és az oktatást szétzúzó és megnyomorító intézkedésekkel. Ame­lyek mellesleg az ismét kézfellendítővé alakult országgyű­lésen még úgy is átmennek hamarosan, hogy alkotmány- és házszabály sértő módon, egyszerre több mint 20, alig néhány éve meghozott törvényt kell hatálytalanítani vagy módosítani! Ilyesmi teljes képtelenség minden demokrá­ciában. No, de ki beszélhet Magyarország vonatkozásában demokráciáról? A május 6-ai napilapok első oldalát a Budapest Bank botránya foglalja el. Joggal. A Horn-Kuncze szoclib diktatúra szigorú titoktartás mellett (!) 12 milliárd forintot juttatott nevezett banknak a teljesen csődbe ment állam­kasszából, hogy szebb ábrázatot mutasson eme "menyasz- szony" a svájci kérő szemében. A privatizációs házasság ugyan nem jött létre, a botrány azonban megkezdte gör- dülését. Még a Népszabadság is foglalkozott vele, igaz, rendkívül visszafogottan, s egyben megmagyarázva a dol­got: ez csak hitelnyújtás volt, s az államnak nem került semmibe. (Mondhatni: egyik zsebéből a másikba tette a pénzt. De akkor vajon miért maradt annyira üres az egyik zsebe, hogy azt most a gyermekek szájától elvont falatok árával óhajtsa megtölteni?) No, meg majd úgyis visszafizeti a bank... Csakhogy erkölcstelenség kiütéses foltjai fedez­hetők fel az ügyön. Nemcsak az, hogy ha ez az ügylet tisztességes volt, miért kellett titkosan kezelni hónapokon át - miközben törvény írja elő, hogy a bankok pénzügyi helyzetében bekövetkezett bárminemű változást nyilvá­nosságra kell hozni legalább két napilapban és egy köz­lönyben, hiszen a részvényeseket és befektetőket nem lehet félrevezetni. Az is a tisztességtelenség kategóriájába tar­tozik, hogy a Budapest Banknak pontosan az a Bokros Lajos volt az elnök-vezérigazgatója a banki csőd idején, aki a 12 milliárdos "megsegítés" után heteken belül az ország pénzügyminisztere lett. Ha a bankot, amelyből havonta több milliós fizetést vett fel, ilyen hozzá nem értő módon kezelte, hogy rövid időn belül 12 milliárdnyi segítségre volt szüksége, vajon mekkora szakértelemmel és gondossággal fogja kezelni az ország pénzügyeit? Elég gyorsan megadta erre a választ Bokros úrelvtárs - aki az SzDSz-es Beszélő házi szerzője volt hosszú ideig. A "Bokros-pokolgép", ahogyan otthon máris nevezik a megszorítások csomagtervét, minisztersége első napjaiban ketyegni kezdett. No, nem Bokros feje fölött, hanem az ország népére erősítve. A családoktól, legfőkép­pen az anyáktól és gyermekeiktől most megvonandó támo­gatás összege nem több, mint amennyit Bokros úr az általa tönkre tett bank szalonképessé tételéhez kapott. (A teljes Bokros-csomag várható bevétele 50 milliárd forint. A költ­ségvetési hiány április végén 147,1 milliárd forint volt. Már az első három hónapban meghaladta a tervezett hiány felét!) Vagyis nem lehetetlen, hogy éppen ő maga a felelős azért, hogy a pusztuló, egyre fogyó népességű Magyar- országon nem születhetnek gyermekek, mert a pénzügy- miniszter - Horn Gyula és a parlament szociális-liberá­lisainak támogatásával - megvonja tőlük a falatot. Vajon melyik demokratikus országban fordulhatna ez elő? Csak nemrégiben, a Budapest Bank botrányának kipattanása előtt nem sokkal történt, hogy Bokros Lajos a tévében beismerte: a pénzintézetek - íme, köztük az övé is! - 300 milliárd(!) forintot sikkasztottak el - valakik. Úgy ál­talában. Büntetlenül. Persze a pénz nem vész el, csak átala­kul vagy gazdát cserél. Rendszerint jogtalan gazdára, azaz orgazdára, sikkasztóra, csalóra talál ~ legalább is Európá­nak azon a felén, amely bolsevik elnyomás alól liberális bankárelnyomás alá került. így ugyanezen műsorban Bokros elismerte azt is, hogy a banki 300 milliárd forintos sikkasztás időszakában, egyetlen év alatt egymil-liárd dollár értékű nyugati (magán)autót importáltak. Néhány év, a dollár forintra szorzása, s már meg is van, hová és mivé alakult át az országtól, a magyar adófizetőktől elrabolt pénz! (A "veszteséges" bankok eme veszteségeit a "bankkonszolidációnak" nevezett aljasság címszó alatt már Szabó Iván pénzügyminisztersége alatt elkezdték az állam­kasszából kifizetni...)

Next

/
Oldalképek
Tartalom