Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. március XVI. század elején a vár történetében új korszak kezdődött. 1532-ben örökös nélkül halt meg Kanizsai László országbíró Ferenc nevű fia. A vagyont Ferenc kiskorú húga, Orsolya örökölte. Az ő kezével kapta meg a következő évben Nádasdy Tamás. Az Itáliában tanult, humanista műveltségű Nádasdy - előbb királyi titkár, majd budai várnagy, később dunántúli főkapitány, horvát bán, 1554-től haláláig, 1562-ig nádorispán - új várat építtetett a Kanizsa szigetén. 1569-ből fennmaradt alaprajz szerint a vár közepén négyzetes alaprajzú, árkádos udvarú várkastély emelkedett. Vizesárok vette körül, amelyen kivül négy sarokbástyás palánkvár volt. Az igy felépített belső várat újabb vizesárok, ezen kivül pedig ugyancsak sarokbástyás külső palánkvár övezte. Ebben a formában építtette fel a várat Nádasdy Tamás nádor az 1550-es években Pietró Ferrabosco olasz hadmérnök-építész tervei szerint. 1566 után a Dél-Dunántúl védelmének központja Szigetvár helyett Kanizsa lett. Az újonnan kinevezett főkapitány, Tahy Ferenc, itáliai hadmérnökök vezetésével ekkor kezdte meg annak a négy sarokbástyás palánkvárnak építtetését, amely a régi vár területét megkettőzte. Kiépítése Thury György, Bánfi Bálint, Alapi Gáspár és Zrínyi György főkapitánysága alatt 1580-ig tartott. A rendkívül erős várat 1566-tól többször is sikertelenül ostromolták a törökök. Többször leégett, 1590-ben földrengés pusztította. 1600- ban német parancsnoka, Georg Paradeiser rövid ostrom után feladta. Attól kezdve nemcsak a Dunántúlt, de a szomszédos osztrák és horvátit területeket is pusztító török terjeszkedés kiinduló pontja lett. 1601-1664 között visszafoglalására több kísérlet történt. 1664-ben Zrínyi Miklós horvát bán, Strozzi császári generális és Hohenlohe generális, a birodalmi hadak parancsnoka, húszezer fős sereggel egyhónapos ostrommal sem tudta bevenni. Kanizsa vára csak 1690-ben került vissza, pedig a felszabadító hadjáratok már 1688 végére kiűzték az ország területéről a törököket. A feleslegessé váló várat 1699-ben ítélte halálra a bécsi Haditanács. 1703-ig Zala, Vas, Somogy megyék egykori végváraival együtt felrobbantották, sáncait lebontották és szétdúlták. Túraútvonal A kanizsai vasútállomásról az Ady Endre úton jutunk be a városközpontba, majd lemegyünk az alsóvárosi plébániatemplomhoz. Az egykori ferences templomot a lerombolt vár köveiből építették 1760 körül Sambach Ferenc tervei szerint. Innen útunk Kiskanizsára visz át. A két városrész között húzódik a Principális-csatorna, ennek mentében állt egykor a kanizsai végvár. Az üveggyár területén végzett ásatások feltárták az alapfalakat, de sajnos, visszatemették, így ma nem látható semmi a várból. Egy rövid túraúttal elmehetünk a Romlott-várhoz, vagy másképpen a bagolasánci romokhoz. Előbbi nevéhez egy monda fűződik. Amikor Kanizsa végvára elesett, a szentgyörgyvári kastély is a törökök kezére került. A várkastély új ura Kucsuk Hasszán basa lett, aki háremet rendezett be falai között. A környék legszebb leányait, asszonyait hurcoltatta ide. A vidék elkeseredett és felháborodott népe egyszer éjnek idején meglepte az őrséget, asszonyaikat, leányaikat magukkal vitték, a várat pedig felégették. Amikor a basa kiérkezett Kanizsáról, és látta a szörnyű pusztulást, holtan zuhant le lováról. A csonkán meredező falakat azóta is Romlott-várnak emlegetik a környékbeliek. PÖLÖSKE VÁRA (Zala megye) Története A községtől kelet felé, a Szévíz zsombékos völgyében ma is látható a középkori vár sáncainak helye. Piliska, Peleske várát - ahogy a középkorban nevezték - a Zala megye nyugati részében birtokos Hahót nemzetség építtette a tatárjárás után. 1270-ben Hahóti Miklós Pölöske várából, amelybe német zsoldosokat fogadott, messze környéket rettegésbe tartotta. V. István király sereget küldött ellene, azt azonban szétverte, sőt a királyi sereg vezérét elfogatta és kivégeztette. A király végül is fegyverrel vette el tőle, új tulajdonosa azonban V. István halála után visszaadta a Hahótiaknak. A XIII. század végén a Dunántúlt hatalmukba kerítő Németújváriak foglalták el, tőlük 1319-ben foglalta vissza Károly Róbert király. 1330- ban kihalt a Hahóti család. Pölöske várát tetemes uradalmával együtt Ákos-nembeli Nikcs szlavón bán kapta meg. Tőle származott a vár későbbi tulajdonosa, a Peleskei Ördög-család, amely a XVII. század végéig birtokolta a várat. A török ellen már a mohácsi vészt követő időben erősítették. A szabályos négyzet alaprajzú várat - ahogy azt 1569-ben ábrázolták - külső palánkvár vette körül, sarkain kerek ágyúrondellák voltak. A vár megközelíthetetlen mocsárban ült. A Dráva és a Balaton közötti végvárrendszer fontos láncszeme volt. A törökök sok sikertelen ostromát verték vissza alóla. Csak 1664-ben tudták elfoglalni, amikor a szentgotthárdi csatamezőre vonuló nagyvezér, Egerszeg, Egervár és Kiskomár várával együtt Pölöskét is felgyújtotta. A várat a megye többi várával együtt 1702-ben császári parancsra pusztították el. A belső vár nagyjából kirajzolódó helye körül 15- 20 m széles árok látható. A nyugati szélesebb árokban az egykori híd alapjai is megvannak. Előtte az elővár szigete terül el, ezen háznyomok vannak. ZALAEGERSZEG VÁRA (Zala megye) Története A középkori Egerszeg a XVIII. század közepétől főként a veszprémi püspök birtokában volt. A XVI. század elejére virágzó mezővárossá fejlődő település a török hódoltság előnyomulásával kapott fontos szerepet. Várkastélya a mai bíróság, a régi vármegyeház helyén állott. Kecseti Márton veszprémi püspök már 1538-ban kérte Ferdinánd királytól, hogy a két király közti belháborúban
