Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-12-01 / 12. szám

8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1992. december HASZNOS MIKLÓS BESZÉDE A PARLAMENTBEN Az alábbiakban közöljük dr Hasznos Miklós ke­reszténydemokrata-párti országgyűlési képviselő parla­menti felszólalását, melyben az EXPÓ lemondását bírálja. A felszólalás, aminek szövegét a parlamenti napló alapján adjuk közre, rendkívül logikusan világítja meg, miért volt végzetesen hibás lépés Horn Gyuláék részéről lemondani a világkiállítás megrendezését, ezért érdemes Figyelmesen el­olvasni: nem vet éppen kedvező fényt az új kormány ítélő­képességére ez a döntés. Hasznos Miklós szavaiból meg­tudjuk, milyen lehetőségtől esett el miatta a magyarság. * Tisztelt Ház! Igen jó szívvel és megindultan hallgattam Mécs Imre képviselőtársamnak azt a hozzászólását, amit azzal kezdett, hogy "91-ben ő volt az többek között, aki a Szabad Demokraták Szövetsége részéről megszavazta az expót. Eb­ben a Házban, a mai kormányzófrakcióban ülnek itt más képviselők is, akik akkor szintén megszavazták az expót. Hogy megváltozott a véleményük ez egy nagy kérdés. Ez történhet egy döntés követkeményeképpen, lehet frakciófe­gyelem vagy lojalitás kérdése, avagy történhet úgy, hogy a tények, a számok alapján megváltozik a meggyőződésük. Természetesen senkit nem gyanúsítok azzal, hogy meg­győződése ellenére, pusztán parancsszóra feláldozza képvi­selői lekiismeretét, és úgy áll egy ügy mellé, hogy szíve mé­lyén meg van róla győződve, hogy nem jó ügyet szolgál. A nagy kérdés itt most csak az, hogy ezek a tények, számok amelyek alapján megváltoztatták a véleményüket, milyen tények, milyen számok. Azok a tények és azok a számok-e, amelyeket kormánytisztviselők munkaköri meg­rendelés alapján elkészítenek, hogy egy döntést utólag alá­támasszanak - vagy azok a tények és azok a számok, ame­lyeket azok állítottak össze, akik ezzel a kérdéssel hosszú idő óta foglalkoztak, akik erről adatokkal rendelkeznek. Mi sokkal szerencsésebbnek tartottuk volna, ha ennek a kor­mányelőterjesztésnek a mellékletében legalább vagy kie­gészítő anyagként szerepelt volna például a Baráth Etele által egy-két hónappal ezelőtt összeállított szakértői anyag, szerepelt volna esetleg a Világkiállítási Program-iroda által összeállított anyag, hogy akkor három variáció közül választhattunk volna, és mérlegelhettük volna azt, hogy döntésünket melyik szakértelem alapján hozzuk inkább. Megmondom őszintén, mi, kereszténydemokraták jobban hittünk azoknak a szakérőknek, akik több éven át foglalkoztak ezzel, és még csak azt sem lehet rájuk fogni, hogy az Antall-kormány megbízottai voltak! Ezek a szak­értők azok, akiknek a véleményét sajnos megsem ismerhet­tük. A kormány egyszerűen elsöpörte azt a véleményt, nem hozta nyilvánosságra, amit a megalakulását követő egy hó­napon vagy talán néhány héten belül elkészített ez a sza­kértői csoport. Nem akarom önöket semmiféle számokkal untat­ni, nem akarok önökre semmiféle újabb csoportosítások­ban adatokat zúdítani, azonban mindnyájan tudjuk azt, hogy mindig az a kérdés, hogy az egyik oldalon, a terhek oldalán ki mit vesz figyelembe, a másik oldalon, a bevételek oldalán ki mit vesz figyelembe, illetve mit hagy el vagy mit felejt el betenni. Úgyhogy egy dologra szeretném fölhívni az önök figyelmét: sokkal nagyobb felelősséget vállal az, aki valaminek a megrendezése mellett érvel és leteszi az asz­talra a számait, mert ha netán megvalósul az a rendezvény és nem jönnek be a számok, számonkérhető a szakértelme! Sokkal könnyebb helyzetben van az, aki azt bizonygatja, hogy ezt nem szabad megrendezni, mert ha nem rendezik meg, a világon soha senki be nem tudja bizonyítani, hogy mi lett volna, ha mégis megrendezik; számazott volna-e belőle rövid távon avagy hosszú távon bármilyen előnyünk is... (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Tehát ez egy nagyon könnyű pozíció, a "nem"-et kimondani, és ehhez megtalálni a számszaki érveléseket. Aki "nem"-et mond, azon nincs mit számon kérni - említettem. Egy valami azonban van, és itt mutatkozik meg egy bizonyos fokú óvatosság, és ez az egy valami az a bi­zonyos megtakarítás, amit három év alatt, 1994-95-96-ban, ha nincs expó, meg tudunk takarítani, és az ország felvirá­goztatására tudjuk fordítani egy szakértői kormány veze­tésével. És ez, mindösszesen, tisztelt Ház, 40 milliárd körül mozog! 40 milliárd... Borzasztó nagy összeg - úgy tűnik a közvélemény számára, egy egyszerű állampolgár számára, aki a nyugdíjához hasonlítja ezt az összeget, micsoda összeg ez a 40 milliárd! De tessék odafigyelni a bankkonszolidá­cióra kifizetett 380 milliárdra, annak csak egy évi kamatára, a kintlévő vámokra, illetékekre, az államot megillető adókra és egyebekre, amelyek a mai napig behajthatat­lanok! Kérem ahhoz tessék viszonyítani, hogy mekkora összeg ez a 40 milliárd, és akkor kiderül, hogy nem is olyan hatalmas összeg. Amikor a kormány döntött, csodák csodájára ez az anyag, amit most az előterjesztésben olvasunk, még nem volt kész. Valami számok voltak, hiszen a sajtón keresztül is kiszivárogtattak, de egyáltalán nem volt olyan meggyőző érvelés, egyáltalán nem volt semmi olyan, aminek alapján egy felelősséggel döntő kormány a kormányülésen nyugodt biztonsággal azt mondja egy előterjesztésre, hogy most döntök, lemondjuk az expót. A lemondás egész története valahogy egy kicsit ha­sonlít a megesett menyasszony esetéhez, aki még azért sür­geti a temlomi esküvőt, hogy fehér ruhában tudjon elmenni és úgy tudjon esküdni. Tehát megszületett egy döntés, és utána gyorsan született egy levél, amiben értesítették a világkiállítási irodát, hogy a kormány javasolja ennek a lemondását. Ott is ülnek emberek, akik számolni tudnak. Egy hetvennégy százalékos többségű parlamentben a kor­mány előterjesztésére nyilván megfogják szavazni. Tehát de facto tényként vették és ezért értesítették az összes többi résztvevőt arról, hogy a magyar kormány nem fogja a vi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom