Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-12-01 / 12. szám

1992. december AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 ezért láttatja a liberális tvműsor és hetilap valami döb­benetesen torzító tükrön át áldozatnak a gyilkosokat és a fasisztoid csőcseléknek az áldozatokat. Mert a magyar tár­sadalom tragikusan meggyengült, de töredékekben még meglévő belső kohézióját csak mesterségesen kreált "faji és etnikai" botrányokkal lehet végérvénysen szétzúzni. Ha a nem cigány, nem zsidó, nem bunyevác, nem rác, csak egyszerűen magyar állampolgárok elkezdenek félni meg- vallani magyarságukat, mert torkukra forrasztja a szót a vád: fasiszta, a rettegés befejezi az évtizedes művet, s a ma­gyarság - hogy végre békéje legyen - behajtja fejét a járomba. És szolgál. Urainak. Akik éberen vigyázzák min­den mozdulatát, mert a fasiszta veszély föltámadhat. Mert az ellenség köztünk van. Éberség, elvtársak! Mindenki el­lenség, aki magyar. Mindenki ellenség, akinek ez a szó: itt­hon, a főbérletnél többet jelent. Ez nem rémálom, ez maga a valóság. Annak elfo­gadhatatlanul perverz részleteivel együtt. De hát nem volt egyaránt perverz és hazug a nemzetiszocializmus, a kom­munizmus és az igazából még kisem hunyt szocializmus? Hát nem volt mindegyikre jellemző a hisztérikus reagálá­son és a tények gátlástalan manipulálásán keresztül az eleve eldöntött végkifejlet kierőltetése - bármi áron? Nem volt Rajk-per, Nagy Imre-per? Nem végzett ki a népbíróság minden jogalap nélkül legitim miniszterelnököt? Nem lehetett fasisztának nevezni egy olyan politikust, Horthy Miklóst, aki maga is náci koncentrációs táborba került? A cigányság beilleszkedése és be nem illeszkedése a modern európai társadalmakba nem faji, sem etnikai kérdés. Ha az volna, Európa nem volna éppen úgy a népek kohója, mint a liberálisok Mekkája, Amerika. Ugyan hol van közöttünk olyan magyar, aki Árpádig visszatudná vezetni magyarságát? Ugyan hol van csak egy olyan ember, aki bizonyítani tudná, hogy ezeréves ittlétünk során fel­menői között nem volt sem török, sem besenyő, sem kun, sem szláv, sem német, sem román s még kitudja, ki min­denki más? Magyarnak lenni nem etnikai, sem faji kérdés, így hát az ellentétpár egyik fele hiányzik. A cigányság nem etnikai, hanem civilicációs és kulturális okokból nem képes úgy alkalmazkodni a befogadó közeghez, mint azok az ide­genek, akik egy hasonló civilizációs és kulturális szintről érkeztek. Ezért nehéz a felemelésük, mert sokan közülük joggal - olyan értékeket féltenek, amelyek az európa kul­turális-civilizációs közegben elvesznének. A hagyomá­nyosan félnomád létezési forma a modern társadalomban alkalmazhatatlan, csakúgy, mint az ezzel együtt járó kul­turális értékrendszer és erkölcsi értékrendszer is. Ha egy félnomád társadalomban a tulajdon egé­szen mást jelent, mint egy modern európai társadalomban akkor mást jelent a tulajdon megszerzése is. Ha egy közeg­ben az erkölcsi rendszer évszázados hagyományokból építkezik, akkor ott lehetetlen a modern polgári erkölcsre hivatkozni. Akinek nem bűn az ölés, annak a törvény fenyegetése nem több, mint szükséges rizikó. Amit az adott pillanatban elfelejt az ember. Csalog Zsolt a cigányokat védi, még akkor is ha gyilkosok. Azért, mert az úgymond sarokba szorított ki­sebbségnek több jogot adna, mint a megfélemlített és megalázott többségnek? Ha egy társadalomban a gyilkosok kevesebben vannak, akkor őket külön törvénnyel kell vé­deni? Nem költői kérdések ezek. A szinte első hivatali napja óta szánalmasan kettős mércével mérő Göncz Árpád a magyar történelem legszégyenletesebb törvényét készül a parlament elé vinni. Egy törvényt, amely büntetné azokat, akik valamely "etnikai, vallási vagy faji csoportot" meg­félemlítenek stb. Az idézet nem pontos, de egy kulcskife­jezés igen. Göncz faji csoportról beszél. Kire gondol? Az emberiség egyetlen faj. A náci fajvédők megpróbálták bebi­zonyítani, hogy az emberiségen belül léteznek fajok. Ha sikerült volna, ki lehetett volna mutatni, melyik faj a maga­sabb rendű, s melyik az alacsonyabb. Nem sikerült, tegyük hozzá, hála Istennek. Mindnyájan egy faj vagyunk. Aki faji csoportokról beszél, az a náci propaganda eszközeit használja. Nem álítom, hogy Göncz náci volna, de hogy törvényjavaslata náci alapvetésű, az kétségtelen. Szo­morú, hogy eddig senki sem merte a szemére hányni. Szé­gyellem magam Göncz miatt, hogy honfitársunknak kell tekintenem, de szégyellem minden kortársam miatt is, mert eddig nem szóltak. És nem mentség, hogy a fogalmazás pontatlan volt, ha lehet másképpen is érteni. Ha igazából fajtáról, rosszról van szó. Mert törvénynek tilos pongyolán fogalmazni. A népi demokráciát a polgári demokráciától nemcsak egy jelző külünbözteti meg, hanem hatvanmillió legyilkolt áldozat is. Szegény Wallenberg. Ha tudná hogyan piszkitják be a nevét. Ha tudná, hogy köztörvényes bűnözőket pró­bálnak tisztára mosni a nevében sunyi politikai praktikák. Ebben az országban különös dolgok történnek. Ebben az országban a rendszerváltozás óta rendőrök vé­denek éjjel és nappal minden zsidó imaházat, noha soha semmilyen támadás nem érte, miközben katolikus temp­lomokat robbantanak föl, ám azokat nem őrzik rendőrök. Ebben az országban fasisztáknak neveznek falusi embe­reket, akik a maguk egyszerű módján lázadnak egyfajta ter­ror ellen, akik a szószoros értelmében féltik az életüket, s dühükben és keserűségükben már képtelenek árnyaltan fo­galmazni. Mi a nagyobb bűn? A gyilkosság vagy az affölötti harag mondatai? Csalog Zsolt elfogult riportjában van egy mondat: "Fiatal asszony, amúgy értelmes és kedves; valaki megölte az anyját - átérzem a keserűségét, szörnyű lehet! Mégis bánt, hogy képtelen kilábalni a maga bajából..." Csalog Zsolt nézzen tükörbe, s mondja el ezt a mondatot saját magának. Csalog Zsolt nézzen bátran a nyilvánosság sze­mébe, s mondja el ezt a mondatot a magyar zsidóságnak. Csa-log Zsoltnak igaza van. Bántó az ártatlan többség szá­mára, ha egy valahai bűnéért újra és újra vádolják, ha az áldozatok leszármazottai "képtelenek kilábalni a maguk bajából". Csalog Zsolt szavai mögött fölsejlik Göncz gyű­lölettörvénye. Amely börtönnel sújtja majd az áldozatot, ha vesztére kimondja gyilkosáról, hogy ki volt./Új Demokrata/

Next

/
Oldalképek
Tartalom