Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-12-01 / 12. szám
1992. december AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 ezért láttatja a liberális tvműsor és hetilap valami döbbenetesen torzító tükrön át áldozatnak a gyilkosokat és a fasisztoid csőcseléknek az áldozatokat. Mert a magyar társadalom tragikusan meggyengült, de töredékekben még meglévő belső kohézióját csak mesterségesen kreált "faji és etnikai" botrányokkal lehet végérvénysen szétzúzni. Ha a nem cigány, nem zsidó, nem bunyevác, nem rác, csak egyszerűen magyar állampolgárok elkezdenek félni meg- vallani magyarságukat, mert torkukra forrasztja a szót a vád: fasiszta, a rettegés befejezi az évtizedes művet, s a magyarság - hogy végre békéje legyen - behajtja fejét a járomba. És szolgál. Urainak. Akik éberen vigyázzák minden mozdulatát, mert a fasiszta veszély föltámadhat. Mert az ellenség köztünk van. Éberség, elvtársak! Mindenki ellenség, aki magyar. Mindenki ellenség, akinek ez a szó: itthon, a főbérletnél többet jelent. Ez nem rémálom, ez maga a valóság. Annak elfogadhatatlanul perverz részleteivel együtt. De hát nem volt egyaránt perverz és hazug a nemzetiszocializmus, a kommunizmus és az igazából még kisem hunyt szocializmus? Hát nem volt mindegyikre jellemző a hisztérikus reagáláson és a tények gátlástalan manipulálásán keresztül az eleve eldöntött végkifejlet kierőltetése - bármi áron? Nem volt Rajk-per, Nagy Imre-per? Nem végzett ki a népbíróság minden jogalap nélkül legitim miniszterelnököt? Nem lehetett fasisztának nevezni egy olyan politikust, Horthy Miklóst, aki maga is náci koncentrációs táborba került? A cigányság beilleszkedése és be nem illeszkedése a modern európai társadalmakba nem faji, sem etnikai kérdés. Ha az volna, Európa nem volna éppen úgy a népek kohója, mint a liberálisok Mekkája, Amerika. Ugyan hol van közöttünk olyan magyar, aki Árpádig visszatudná vezetni magyarságát? Ugyan hol van csak egy olyan ember, aki bizonyítani tudná, hogy ezeréves ittlétünk során felmenői között nem volt sem török, sem besenyő, sem kun, sem szláv, sem német, sem román s még kitudja, ki mindenki más? Magyarnak lenni nem etnikai, sem faji kérdés, így hát az ellentétpár egyik fele hiányzik. A cigányság nem etnikai, hanem civilicációs és kulturális okokból nem képes úgy alkalmazkodni a befogadó közeghez, mint azok az idegenek, akik egy hasonló civilizációs és kulturális szintről érkeztek. Ezért nehéz a felemelésük, mert sokan közülük joggal - olyan értékeket féltenek, amelyek az európa kulturális-civilizációs közegben elvesznének. A hagyományosan félnomád létezési forma a modern társadalomban alkalmazhatatlan, csakúgy, mint az ezzel együtt járó kulturális értékrendszer és erkölcsi értékrendszer is. Ha egy félnomád társadalomban a tulajdon egészen mást jelent, mint egy modern európai társadalomban akkor mást jelent a tulajdon megszerzése is. Ha egy közegben az erkölcsi rendszer évszázados hagyományokból építkezik, akkor ott lehetetlen a modern polgári erkölcsre hivatkozni. Akinek nem bűn az ölés, annak a törvény fenyegetése nem több, mint szükséges rizikó. Amit az adott pillanatban elfelejt az ember. Csalog Zsolt a cigányokat védi, még akkor is ha gyilkosok. Azért, mert az úgymond sarokba szorított kisebbségnek több jogot adna, mint a megfélemlített és megalázott többségnek? Ha egy társadalomban a gyilkosok kevesebben vannak, akkor őket külön törvénnyel kell védeni? Nem költői kérdések ezek. A szinte első hivatali napja óta szánalmasan kettős mércével mérő Göncz Árpád a magyar történelem legszégyenletesebb törvényét készül a parlament elé vinni. Egy törvényt, amely büntetné azokat, akik valamely "etnikai, vallási vagy faji csoportot" megfélemlítenek stb. Az idézet nem pontos, de egy kulcskifejezés igen. Göncz faji csoportról beszél. Kire gondol? Az emberiség egyetlen faj. A náci fajvédők megpróbálták bebizonyítani, hogy az emberiségen belül léteznek fajok. Ha sikerült volna, ki lehetett volna mutatni, melyik faj a magasabb rendű, s melyik az alacsonyabb. Nem sikerült, tegyük hozzá, hála Istennek. Mindnyájan egy faj vagyunk. Aki faji csoportokról beszél, az a náci propaganda eszközeit használja. Nem álítom, hogy Göncz náci volna, de hogy törvényjavaslata náci alapvetésű, az kétségtelen. Szomorú, hogy eddig senki sem merte a szemére hányni. Szégyellem magam Göncz miatt, hogy honfitársunknak kell tekintenem, de szégyellem minden kortársam miatt is, mert eddig nem szóltak. És nem mentség, hogy a fogalmazás pontatlan volt, ha lehet másképpen is érteni. Ha igazából fajtáról, rosszról van szó. Mert törvénynek tilos pongyolán fogalmazni. A népi demokráciát a polgári demokráciától nemcsak egy jelző külünbözteti meg, hanem hatvanmillió legyilkolt áldozat is. Szegény Wallenberg. Ha tudná hogyan piszkitják be a nevét. Ha tudná, hogy köztörvényes bűnözőket próbálnak tisztára mosni a nevében sunyi politikai praktikák. Ebben az országban különös dolgok történnek. Ebben az országban a rendszerváltozás óta rendőrök védenek éjjel és nappal minden zsidó imaházat, noha soha semmilyen támadás nem érte, miközben katolikus templomokat robbantanak föl, ám azokat nem őrzik rendőrök. Ebben az országban fasisztáknak neveznek falusi embereket, akik a maguk egyszerű módján lázadnak egyfajta terror ellen, akik a szószoros értelmében féltik az életüket, s dühükben és keserűségükben már képtelenek árnyaltan fogalmazni. Mi a nagyobb bűn? A gyilkosság vagy az affölötti harag mondatai? Csalog Zsolt elfogult riportjában van egy mondat: "Fiatal asszony, amúgy értelmes és kedves; valaki megölte az anyját - átérzem a keserűségét, szörnyű lehet! Mégis bánt, hogy képtelen kilábalni a maga bajából..." Csalog Zsolt nézzen tükörbe, s mondja el ezt a mondatot saját magának. Csalog Zsolt nézzen bátran a nyilvánosság szemébe, s mondja el ezt a mondatot a magyar zsidóságnak. Csa-log Zsoltnak igaza van. Bántó az ártatlan többség számára, ha egy valahai bűnéért újra és újra vádolják, ha az áldozatok leszármazottai "képtelenek kilábalni a maguk bajából". Csalog Zsolt szavai mögött fölsejlik Göncz gyűlölettörvénye. Amely börtönnel sújtja majd az áldozatot, ha vesztére kimondja gyilkosáról, hogy ki volt./Új Demokrata/