Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-11-01 / 11. szám

16 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. november tiltakozást és elkeseredést keltett. Közben az ellenzék nem győzte hangsúlyozni, hogy a gazdasági csökkenés megállt, sőt most végre először növekedés tapasztalható. /Az épí­tőiparban ez több mint 30 százalékos./ A kormány azon­ban először cáfolta, majd pár nap múlva már arról beszélt, hogy valóban megszűnt a visszaesés. Ezt követően nem telt bele néhány hét, amikor már ők is növekedést emlegettek, de azonnal hozzátették, hogy a tervezett megszorító in­tézkedések, pont a megindult konjuktúra elősegítéséhez szükségesek. Az ellenzék közgazdászai szinte azonnal kórusba zengték, hogy ezek az intézkedések csak ártanak a gazdasági növekedésnek. Félek, hogy valóban igazuk van. A kabinet kapkodásait sokszor indokolatlan go­nosz intézkedések is jellemzik. Ilyen az az elképzelés, hogy csökkentik az egyházi iskolák támogatását. Itt az a FIDESZ, amire nem volt jellemző az elmúlt időszakban az egyházakkal az együttműködés, most nagyon tisztességesen azonnal tiltakozott. Természetesen szót emelt ez ellen a többi ellenzéki párt is, de ők a keresztény értékek hor­dozói, és így ez tőlük természetes. A fiatal demokraták arra hivatkoztak, hogy a keresztény iskolákba járó gyermekek szülei ugyanolyan adófizető polgárok, mint a világi iskolák látogatói, így semmi nem indokolja a csökkentést. Azt is megemlítették, hogy 45 éve hasonló trükkökkel kezdődött az egyház üldöztetése, és az eredmény ismert. A koalíció a helyhatósági választások előtt két hónappal, úgy változtatta meg a választási törvényt, hogy közben az alkotmányt is kénytelen volt módosítani. A szocialisták többször kijelen­tették, hogy nem lenne szerencsés dolog ha kettős hatalom alakulna ki az országban. Több hónapi egyeztető tárgyalás után, a koalíció erőfölényét kihasználva, egy olyan új vá­lasztási törvényt erőltetett a tisztelt házra, mely egyér­telműen a jelenlegi kormánynak kedvez. Az ellenzéknek nem maradt más lehetősége, mint kivonulni az ülésszakról. Tette mindezt akkor, amikor még néhány hónappal ezelőtt a kormányban levő SZDSZ deklarálta, hogy nem hoznak soha olyan törvényt, melyet az ellenzék mind a négy pártja ellenez. Végezetül érdemes az új kormány külpolitikájáról is néhány szót ejteni. Szlovákia és Románia régóta sürget hazánkkal egy olyan kétoldalú keretszerződést, mely a ha­tárok megváltozhatatlanságát szavatolja. Ezt a szerződést úgy szeretné aláírni, hogy cserébe az ott élő magyarok ne kapjanak semmit. A trianoni szerződés, és az azt követő párizsi békeszerződés szavatolt az elcsatolt területeken élő magyaroknak bizonyos önrendelkezési jogot. Ezeket a jo­gokat, valamint az egyetemes emberi jogokat sem Cseh­szlovákia, illetve később Szlovákia, valamint Románia so­ha nem tartotta be, és úgy tűnik, hogy eszeágában sincs az elkövetkező időkben betartani. Egy ilyen szerződés alá­írása, csak az ott élő magyarok elárulása lenne. Ezek után az erdélyi magyarságnak már reménye sem maradna a kisebbségi jogokhoz, ami egy menekült hullámot vonna maga után. Elfogadhatatlan a külügyminiszternek az az in­dítványa, hogy a törvénytelenül bezárt kolozsvári konzulá­tust meglehetne nyitni Temesváron. Ez nem kompromis­szum, hanem megalkuvás. De van egy másik ügy is, ami nem lett tisztázva a mai napig, hogy ki miért kért bocsána­tot Pozsonyban. Most a kormány Izraelt szeretné meg­követni, a háború alatt a zsidók deportálásáért. Ez egysze­rűen képtelenség. Hazánkban a zsidók elhurcolása akkor kezdődött, amikor Magyarországot megszállták a németek. Ezzel megszűnt az ország függetlensége. Hazánk népét az ez idő alatt elkövetett zsidókat ért méltánytalanságért nem lehet felelőssé tenni, hiszen az ország kormányzása nem volt legitim. Ez a bocsánatkérés arra jó, hogy újra felmelegítsék azt a negyven éves ideológiát, hogy mi ma­gyarok egy bűnös nép vagyunk, akiknek lehajtott fejjel sza­bad csak élni. Végezetül elmondhatjuk, hogy a nyolcvan nap után minden kétséget kizárólag egyre jobban lehet látni az alagút végét, a probléma csak az, hogy az alagút azon végét látjuk, ahol bementünk.--------------------------------------------------------—­MELOMEL An all natural vine. 750 ml, alcohol 12—14% by volume. Produced and bottled by: FERENC (Frank) ANDRÓCZI Rt. 6, 323, Buckhannon, WV 26201 Tel.: (304) 472-6634 Old fashioned European small farm winery production Ha rokonait és barátait meg akarja lepni eddig soha nem ízlelt finom borral, rendelje a fenti magyar címtől. Ára üvegenként 5 dollár, egy tucat 55 dollár. HONI LÁTÓSZÖG Az új kormány szárnya csattogása Magyarországon agresszív csivitelés hallik min­denfelől, sőt, a győztes párt tettekre sem rest. A parlamenti nyári szünetet fel- és kihasználva, hónapokkal a választási győzelem után, a kabinet működésének több hónapja óta csak elképedve nézhetjük az úthengerként előrehaladó (s a médiákban valóban "szőnyegbombázásként" pusztító, aho­gyan ezt az Antall-kormány idején egyik sztárriporter be­ígérte) hatalom-birtokosok intézkedéseit. Hosszú forró nyara volt annak a tiz és félmillió magyarnak, akiknek miniszterelnökeként aposztrofálta magát Horn Gyula beiktatásakor, mintegy utalva Antall József azon kijelentésére, hogy ő "lélekben tizenöt és fél millió magyar miniszterelnöke kíván lenni". Tehát a ha­táron túli magyarság ismét nem esik majd Horn elvtársnak (vagy az egypártnak? kormánynak?) úgy a látószögébe, ahogy az kívánatos lenne? De hogy senki ne értse pontosan mit is takar egy-egy politikai kijelentés, a miniszterelnök ezek után zavaros és ellenmondásos helyzetbe került Po-

Next

/
Oldalképek
Tartalom