Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
1994. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 11 Független Magyar Hírszolgálat Szerkeszti: Stirling György *** Az új magyar kormány hivatalbalépése óta ismét napirendre került az ország nyomasztó adósságállományának kezelése. A magyar pénzügyi szakemberek előtt van most egy friss példa, a bolgár megoldás. Bulgária ugyanis már négy évvel ezelőtt csődöt jelentett és beszüntette mintegy kilencmilliárd dollárt kitevő adósságának törlesztését. A hitelezők most jutottak döntésre az ügyben és az elmúlt hétem Szófiában aláírtak egy megállapodást, melynek értelmében több mint 300 érdekelt bank lemondott az adósság 47 százalékáról. Azaz elengedi Bulgáriának a tartozás közel felét. Annakidején számos közgazdász és pénzügyi szakember javasolt hasonló megoldást Antall Józsefnek, de a miniszterelnök elzárkózott minden ilyen indítvány elől és makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy Magyarország pontosan törlessze a kommunista kormányok által felvett hiteleket és azok kamatait. A "bolgár út" nagyon kifizetőnek tűnik, mert nem csak négymilliárd dollárral csökkent Bulgária tartozása, de az egyezményt aláíró bankok ígéretet tettek újabb kölcsönök folyósítására is. A jelek szerint az adósság csökkentés egyáltalán nem ingatta meg Bulgária hitelképességét a nemzetközi pénzpiacon, sőt még növelte is iránta a bizalmat. Ha Magyarország is ugyanezt tette volna három-négy évvel ezelőtt és az adósságtörlesztés helyett az ipar és a mezőgazdaság korszerűsítésére fordított volna minden fölösleget, ma egészen más képet mutatna az ország gazdasága. *** A német lapok, elsősorban a Frankfurter Allgemeine Zeitung a Horn-látogatásról írva úgy tudják, a magyar miniszterelnök a baráti szálak erősítésén kívül főképp márka-ügyben kopogtatott Kohl kancellár ajtaján. Horn vázolta a magyar gazdaság kétségbeejtő helyzetét (amiről Kohl úgyis pontosan tájékozott) és sürgős kölcsönöket kért, különben veszélybe kerül a stabilitás és az új kormány jövője. A sajtónak adott nyilatkozatában Horn Gyula ezt persze szépíteni igyekezett, mondván: "Nem alamizsnát kérünk, hanem kölcsönös előnyöket kínáló együttműködésre törekszünk. Bízunk benne, hogy a német gazdaság a jövőben sem zárkózik el az együttműködéstől.” Ebből bizony csak a süket nem hallja ki, milyen létfontosságú a Horn-kabinet számára a német segítség, amit azzal is aláhúzott a magyar kormányfő, hogy hangsúlyozta vendéglátójának: az 1988-ban kezdődött magyarországi reformfolyamat elképzelhetetlen lett volna német támogatás nékül. Kohl ezt a bókot azzal viszonozta, hogy a bonni repülőtéren mondott búcsúszavaival ígéretet tett: Németország szorgalmazza Budapest felvételét az Európai Unióba. Sőt arra is célzott, hogy jóindulatúan kezelik Horn Gyula arra vonatkozó kérését, hogy engedjék el Magyarországnak az egykori NDK-val (kelet-Németországgal) szemben összegyűlt adósságát, ami kb. 400 millió márkát tesz ki. Végül a német sajtó még azt is megemlíti, hogy a két miniszterelnök az országaik közti "különleges kapcsolataikra való tekintettel" különmegbízottakat jelöl ki a mindkét fél számára fontos ügyek koordinálására. (Hm, nem lesz ez egy kicsit sok a barátkozásból?...) *** Levél Romániából a WASHINGTON POST augusztus 1-i számában. Az amerikai tudósító Magyarországról kocsival hajtott át Romániába, ahol az ártándi magyar határállomást elhagyva úgy érezte, hogy egy másik euró- pába tévedt. Száz évvel ment vissza az időben, ahogy a Kolozsvár (a cikkben persze Cluj szerepel) felé vezető úton autózott: csak ló- és ökrösvonta kocsikkal találkozott, a földeken a parasztok kézzel gyűjtötték a termést, gépesítésnek nyoma sem volt, traktort egyet sem látott. Az útmenti gyárak múzeumi daraboknak tűntek, csak egy most épített Coca Cola üzem magasodott ki a többi közül. Amikor megérkezett Kolozsvárra és a város legjobb szállodájában, a Continentálban egy pohár tejet kért, a pincér sajnálkozva tárta szét a kezét: az nincs. Helyette tejport ajánlott. Az újságírónak akkor jutott csak eszébe, hogy az útról egyetlen tehénre sem emlékszik... Aztán egy elegáns vendéglőben próbálkozott, de ott is csak Nescafét kapott, tej nékül. A lakosság ellátása szánalmasan gyönge. Vendéglő alig van a városban, mert - mondják - az embereknek úgy se lenne pénzük oda járni. Az átlag kereset havi 65 dollárnak felel meg, de még ezt is nehéz elkölteni, mert az élelmiszerüzletek üresek. Már majdnem öt év telt el Ceausescu bukása óta és azóta folyik a szabadpiaci gazdálkodásra való átállás, de a helyzet - főleg Közép-Eu- rópa többi országaihoz képest - Romániában nem sokat változott. A POST tudósítója említést tesz a Mátyás-szobor körüli viharról is: a nacionalista Funar polgármester azzal az ürüggyel próbálta eltávolítani helyéről a magyar király szobrát, hogy alatta római-kori emlékek után akar ásatásokat folytatni. A magyarok tiltakozására végülis a bukaresti kultuszminisztérium állítatta le a tervet. *** A három K. - a konzervatív koalíciós korszak - idején egyes kormányhivatalokban esztelen pazarlás folyt és több minisztérium már a költségvetési év közepetáján kimerített a rendelkezésére álló pénzalapot. Ebben a vonatkozásban köztudomásúan vezetett a külügyminisztérium, melynek vezetői - élükön Jeszenszky Gézával - népes küldöttségek élén és rendszerint családtagjaik kíséretében okkal-ok nélkül szüntelenül utón voltak és az elsőosztályú repülőjegyek, a szállodaszámlák, meg az egyéb kiadások bizony alaposan megterhelték a külügyminisztérium büdzséjét. így történhetett meg, hogy a tárcának most sürgősen 1,2 milliárdos pótköltségvetésre van szüksége: üres a külügy kasszája és - mint a magyar lapok írják - "anyagiak hiányában veszélybe került a külügy
