Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. szeptember szférában a kelleténél is jobban hozzáigazították minden évtizedben az éppen uralmon lévő politikai klikk érdekeihez. Olvasóink bizonyára hiányolják e rövid ismertetőből a neveket - hiszen, valljuk be, igazán csak azok hitelesítik az állítás igazát, éppen ezért mutatóba (tényleg csak jelzésszerűen!) említek néhányat a tegnapi árnyak tömegéből. 30 év óta egyfolytában napjainking e helyen dolgozik dr. Boda Lívia elmeorvos-szakértő, e kiválóság a Kádárrendszer delelőjén (s később is!) ezer meg ezer politikai ügy vádlottjáról állapította meg - legtöbbjükről csak úgy ránézésre - a lesújtó diagnózist: ellenzéki, ellenállói tevékenységüket "diszharmonikus személyiségszerkezete, paranoiára jellemző gondolati világa, a fixa idea megállapítható diagnózisa" motiválta... A szocializmus, a nép- köztársaság törvényeivel szembeszállók ugyanis teljesen épeszűek nem lehettek. - Dr. Hildenbrand Róbert hadbíró és dr. Tutsek István (a megtorlás hírhedt halálbírójának a fia) évtizedek óta - hasonlóan a szintén ebben az épülettömbén található politikai vizsgáló tisztekhez - az élet és halál uraiként vívtak ki maguknak hírnevet, ők a katonai bírósági eljárások "szakértői" voltak. - Folytassam? - Jobb ha nem teszem, hiszen vadászterületükön élek. Olvasóink elégedjenek meg azzal: 1956 óta a "magyar Bastille" egyetlen hivatalnokát (katonáját, verőlegényét, hóhérát) sem vonták felelősségre - az pedig az ottaniak összességét jelenti! - annak ellenére sem, hogy tevékenységüket törvénytelennek nyilvánították, s ez azért már mond valamit, ha mást nem, hát azt egészen biztosan igen: az egymást követő rendszerek lényege nem változott, csupán a vélemények színe kapott időnként más-más árnyalatot. Ezért és nem másért rettentek vissza hazánkban a demokraták mindenféle párttól, - a párt ugyanis hatalmat (vagy annak akarását) jelenti, a hatalom pedig e tájon minden körülmények között igénybe vette a gyilkos gépezetet, az Erőszak Házának alakulatait. *** A szerkesztő utóírata: 1948 második felében jómagam is eltöltöttem néhány hónapot a fenti "értékmegőrző" helyen. ("Legfőbb érték az ember" szokta volt mondani "népünk bölcs vezére" Rákosi Mátyás. Bizonyára ezért őrizgettek bennünket különböző börtönökben és kényszermunka táborokban.) Abban az időben a börtönzsargon, nemes egyszerűséggel "Café de la PV"-nek hívta. Röviden csak PV. A háború előtt az épülettömbben székelt a Pestvidéki Törvényszék, innen a PV rövidítés. A Gyorskocsi utcai rész volt a Törvényszék fogháza. A Markóhoz, a Gyűjtőhöz, Váchoz vagy Márianosztrához viszonyítva ez egy új modern épület. Tiszta zárkák, még WC is van bennük s nem kübli, mint az előbb felsorolt intézetekben. Négyen voltunk egy zárkában; Horváth Ödön (ha jól emlékszem a nevére?) vegytisztító. Üzeme volt a Ró- kus-kórház közelében. Egy osztrák (vorarlbergi) tanító, grafikus. Sok-sok karikatúrát készített rólunk. Volt rá időnk bőven. A negyedik társunk, egy jólszituált öregúr, egészen nevezetes személyiség volt. A kormány kultusz- miniszterének, Ortutay Gyulának az apja. Nyíregyházán lakott s egy éjjel ávósok jelentek meg nála, letartóztatták és házkutatást tartottak, teherautóra rakták értékes könyvtárát, mely televolt magyar, angol és latin nyelvű könyvekkel. Elvitték irattárát, egyházi (köztük több pápai) és polgári (magyar és külföldi kormányok) kitüntetéseit. A zárkából írt a fiának, aki azonnal válaszolt neki. írta, eljárt az ávónál szabadonbocsátása érdekében. Megígérték neki, hogy szabadlábra helyezik. A levélben reményét fejezte ki aziránt, hogy ezt a levelet már otthon fogja megkapni, illetve olvasni. A börtönben kapta meg s olvasta fel nekünk is. Hogy mikor került ki, már nem emlékszem, de míg egy zárkában voltunk, megtanultam tőle a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát és a Hiszek egy Istenben-t latinul és angolul. Ehhez bizony hosszú idő kellett. Nagyon vallásos volt az öregúr. Este mindig imával tért nyugovóra. Azóta apa is, fia is elköltöztek az élők sorából. Isten nyugosztalja óket.(S.J.) Szerkesztőnk "ül" a "Café de la PV"-hez címzett beszálló 510-es számú "lakosztályában" (Osztrák karikaturista rajza)
