Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. szeptember földeket szerezték meg. A falusi szomorúan látta, hogy ősi földjét most már törvényesen ezek az urak kapják meg. Az egyszerű ember ezt a módszert csak úgy emlegette, hogy a földátverés. Amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a módszer maga a kudarc, a kormány mégis görcsösen ragaszkodott hozzá. A másik tényező mely a bukáshoz vezetett az a gazdaság. Mielőtt az Antall-kormány hatalomra jutott, a gazdaság egy tíz éves stagnálás állapotában volt. A hosszan elnyúló infláció, a gazdaság ellehetetlenedése, a megélhetési gondok fokozódása a lakosságban egy csodavárás illúzióját keltette. Minden alap nélkül sokan azt hitték, hogy most dőlni fog a nyugati segély, a negyven év alatt felhalmozódott gondokat az új kormány néhány hónap alatt megoldja. Ezt a várakozást még meg is erősítette sanda szándékkal a sajtó. Gondoljunk csak arra a bizonyos száz napra, mely olyan formában, ahogy a médiák tálalták, soha nem hangzott el. A gazdasági szakemberek pontosan tudták, hogy a tömegek elvárásának nem lehet eleget tenni. A gazdaság szerkezetének átalakítását késleltették a bizonytalan tulajdon-viszonyok. A privatizáció sokszor lassú volt, és nem elég átgondolt. Hiányzott belőle a koncepció. Ugyanakkor a volt gazdasági vezetők gyors ütemben mentették át a saját tulajdonukba a vagyont, és rövidesen már mint új tőkés réteg jelentek meg. A baloldali sajtó egyszerre csak azt üvöltötte, hogy im ők a szakemberek. Az egyszerű ember nem hitt a szemének. Közben a világgazdaságot egy hatalmas recesszió sújtotta, és ehhez jött a számunkra nagyon kellemetlen délszláv háború. Ezeket a sokkszerű csapásokat az ország már alig viselte el. Majd következett a miden idők legnagyobb szárazsága, mely az egyébként is gyenge mezőgazdaságot a padlóra küldte. Ekkor már senkit sem érdekelt az a tény, hogy a kelet-európai régióban még így is mi értük el a legnagyobb sikereket és az átalakulás nálunk haladt a leggyorsabban és zökkenőmentesen. Közvetve a lakosság nálunk fizette a legkisebb árat az átalakulásért. Nyugati tőkések itt ruháztak be legtöbbet. Az emberek csak azt érezték, hogy az infláció felgyorsult, a munkanélküliség soha nem látott magasságot ért el és anyagilag egész rétegek szakadtak le. Nem vigasztalt senkit az a kétségtelen tény sem, hogy a környező országokban sokkal nehezebb. Ugyanakkor a végig gyűlölködő médiák mindent elkövettek a kétségbeesett hangulat fokozásáért. A nagytömeget nem hozta lázba az a tudat, hogy végre hazánk független. Kivonultak a szovjet csapatok, önálló külpolitikát folytatunk. Magyarországról a külföld megítélése jó, a kormánynak tekintélye volt. Azok a pozitív tendenciák amik itt bekövetkeztek a négy év alatt, nem kaptak kellő hangsúlyt. A kormánykoalíció nem találta meg a közös nyelvet a lakossággal. Inkább egy rosszul értelmezett üzengetés folyt az utóbbi két évben. Néhány hivatalos szerv, nagyon is politikai megfontolásból, elkezdett halászni a zavarosban. Ilyen az APEH, mely tízezerszámra küldte ki a rendbírságokat a vállalkozóknak, olyan apró szabálytalanságokért, melyek a havonta változó és követhetetlen pénzügyi rendeletek dzsungeljéből fakadtak. A vállalkozók körében általános lett a félelem. A kormány nem tett semmit az ilyen túlkapások megfékezésére. Csurka kiválása az MDF-ből és Torgyán távozása a koalícióból csak fokozta a zűrzavart. Közben olyan hibás rendeletek születtek, melyek következtében sokszor alkalmatlan személyek végkielégítés címén tízmilliókat vettek fel. A sajtó egy része kihasználva ezt a hibát, hangulatot keltett, míg mások őszintén aggódtak. A hatalom a kettő között nem tudott különbséget tenni. Azok az MDF-es tagok akik 1988-ban vidéken létrehozták a szervezeteket, elbizonytalanodtak. A második vonalból egyre hangosabban és agresszivabban jött elő az új grémium, melynek kitűnő "nyelvérzéke" volt a Bem tér felé. Ezek között már szép számmal akadtak régi MSZMP-s hangadók, illetve munkásőrök. A Fórum vezetői elfogadták ennek a második vonalnak a közeledését, mi több sokszor, rájuk támaszkodtak a nyolcvannyolcasok kritikájával szemben. Az alapító tagok csendben elmentek a MIEP-be, vagy hátat fordítottak a politikának. Az MDF-ben fellelhető hajszálrepedések idővel szakadékká váltak. Az ilyen szakadékok áthidalására a májusi választásokon a Bem tér néhány helyre "párt- komiszárokat" küldött a második vonalból képviselő jelöltnek. Ez a hibás lépés csak azt eredményezte, hogy sok szilárdnak tűnő vidéki szervezetben is valami végérvényesen elpattant. Egy részük ketté szakadt, míg máshol a gyűlölködés meghatározóvá vált. A katasztrófálisan rossz választási kampányért már senki nem vállalta a felelőséget. A helyhatósági választások előtt három nappal a keresztény konzervatív erők összefogása csak hiú ábránd. Összefoglalva az elmúlt négy évet, el kell mondani: volt Magyarországon egy keresztény nemzeti jobbközép erő, mely a demokratikus választásokon hatalomra jutott. Őszintén hitt abban, hogy az országot elindítja a polgári demokrácia felé. Erejéhez és tisztességéhez mérten mindent megtett, hogy amit vállalt, becsülettel végre is hajtsa. Mindehhez a körülmények rosszabbak voltak a vártnál, és a segítség is kevesebb a kelleténél. A baloldali és liberális erők mindent elkövettek, hogy a kormány célkitűzését megakadályozzák. A választók egy meghatározó része most melléjük állt. Ezek a talán picit naív emberek az ő kezükbe tették le a hatalmat. Reménykedjünk benne, hogy ezzel nem élnek vissza. * * Folynak a felfüggesztések, illetve az elbocsátások a televíziónál és a rádiónál. Úgy tűnik, hogy az új vezetés nem elégszik meg a Boross-kormány által pár hónappal ezelőtt bélistázott rádiósok visszavételével, hanem teljes személycserét kíván végrehajtani. Pálfy G. István kapta meg legelőször a felmondólevelet s azóta sorozatban helyezik várakozási állományba a két elektronikus média eddig élvonalban szerepelt munkatársait. Egyelőre nem bocsátanak el mindenkit, csak az eddigi műsorvezetőket cserélik le és tesznek helyükbe másokat. A "tisztogatás" nem is titkoltan politikai meggondolások alapján folyik. TERJESSZE LAPUNKAT
