Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét Tamási Áron (1956) AMERIKAI MAGYAR 9 9 ff ÉRTESÍTŐ XXX. évf. 9. szám 1994. szeptember STIRLING GYÖRGY: MIT VÁRHATUNK AZ ÚJ KORMÁNYTÓL? Lapunk szokásos nyári vakációja miatt ezúttal már két hónap eseményei torlódtak föl mögöttünk az utolsó szám megjelenése óta s azt mindenki saját tapasztalatból tudja: mit jelent egy ilyen hosszú kiesés, milyen nehéz pár hét után utólérni önmagunkat. Az elmúlt hetek különösen bővelkedtek olyan izgalmas fordulatokban, melyekkel foglalkozni kell: amikor az ember vakáció után visszaül az íróasztal elé, akkor fizeti meg — kemény munkával ~ a kikapcsolódás árát. De nemcsak önmagunkat, az eseményeket is utói kell érni, hogy "behozzuk a lemaradást", ahogy ezt a megboldogult szociálkommunizmus (szocializmusnak hirdetett kommunizmus) idején mondogatták az elvtársak — aztán a lemaradás nemhogy fogyott volna, de inkább nőtt. S az eredményt ismerjük: végülis az egész kommunizmus "lemaradt", de sajnos azzal együtt az ország is lemaradt a vonatról. Az európai vonatról és nagy kérdés, mikor sikerül majd újra visszakapaszkodnia rá. Nem véletlenül használtam ezt a régi pártállami időket idéző szólamot (kerékbetörve szegény magyar nyelvünket), hanem nagyonis szándékosan. Úgy gondolom ugyanis, hogy jó lesz újra hozzászokni, hozzáedződni a régi szociálkommunista stílushoz, hiszen minden jel arra mutat: ez újra polgárjogot fog nyerni a mindennapi életben. A mai vezető garnitúra tagjai egytől-egyig ezt a stílust tanulták, abban nőttek föl és azon nevelkedtek Kisdobo- séknál, Pionír-Úttörőéknél, a Kiszben, különböző moszkvai vörös akadémiákon és itthoni pártszemináriumokon. Mert ha véginézünk az új miniszterek névsorán (az államtitkárokról egyelőre ne is beszéljünk), azt látjuk, hogy a kabinet három szabaddemokrata tagját — Kuncze Gábort, Lotz Károlyt és Fodor Gábort — kivéve mind all MSZP-s miniszter MSZMP-párttag volt, Moszkvában kapott szakmai és ideológiai kiképzést, itthon pedig a pártadminisztrációban tevékenykedett, vezető funkcionárius — apparatcsik —, de legkevesebb függetlenített párttitkár volt. És most újra felső elithez, a szociálliberális rendszer vezető rétegéhez tartozik. Szinte hihetetlen, de így van... Ha nekem valaki négy-öt évvel ezelőtt mondja, hogy az akkor félelemtől szűkölő és felelősségrevonástól tartó kommunisták 1994-ben újra uralomra kerülnek, azt kikacagtam volna. Igen, négy-öt éve feltétlenül, ám egy-két évvel ezelőtt már nem... Mert közben tanúi lehettünk egy olyan impotens országvezetésnek, hogy a választásokat megelőző évben már egy fületlen gombot sem adtunk volna az MDF sikeréért. S amitől tartottunk, be is következett. Hogy pedig ezekután mire számíthatunk, azt higgadt fővel át kell gondolnunk: így elkerülhetjük a meglepetéseket. És fel tudunk készülni a jövőre: hogy ne az események alakítsanak minket, hanem mi alakítsuk az eseményeket. Legutóbbi számunkban a választásokat követő politikai fejleményeket elemeztük s a folytatás különböző lehetőségeit latolgattuk. Végül ismertettük a új kormány összetételét, amiből már a kezdet kezdetén sokmindenre lehetett következtetni a jövőt illetően. Nem akartunk vészharangot kongatni, amikor júniusban a kommunizmus kísértetének megjelenésére utaló "headline" került lapunk homlokára a választások eredményével foglalkozó cikk fölé, de félő, hogy ez a szellem lassan (újra) rátelepszik az
