Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Tel./fax: 410-242-5333 Szerkeszti Soós József Főmunkatárs Stirling György Előfizetési díj egy évre 17 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 15 dollár. Kanadába (légipostával) 18.50 dollár. Tengerentúlra (hajópostával) 18.50 dollár, légipostával 28.50 dollár. Az előfizetést US-dolIárban és USA bankra szóló csekkel kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt cikkek a közlésnél előnyben részesülnek. országra. Számos jele van ennek, csak fel kell figyelni ezekre a jelzésekre. Már a felszínen látható első jelek is ijesztők és várhatóan sötét idők árnyékát vetítik előre. Otthonról érkező hírek szerint a magyar vidéken, ahol a hajdani kommunista kiskirályok — tanácselnökök, TSZ-elnökök, állami gazdasági vezetők, járási és megyei párttitkárok - ügyesen kihúzták az elmúlt négy évet és semmi bajuk nem történt, sőt más címeken (polgármester, agronómus, adminisztrátor, stb.) továbbra is hivatalban maradtak (esetleg maszek vállalkozóként, állattenyésztőként vagy gazdálkodóként vészelték át közbeeső időt), most ismét dagadó mellel feszítenek és diadalittasan hirdetik: visszajöttünk! És amelyiknek netán eddig nem sikerült tisztséget szereznie, most elvárja, hogy a régi elvtársi összeköttetések (és érdemek) révén visszakerüljön a hatalomba. És vissza is fog. Aminthogy sok régi elvtárs országgyűlési képviselőséget nyert azon a környéken, ahol azelőtt, a kommunista időkben már ismerték a nevét. A kádári évtizedekben kiépült elvtársi kapcsolatok nem szakadtak meg, sőt a jólműködő pártfegyelem jegyében szinte konspirációs alapon éltek tovább és tartották össze a "jobb időkre" a vidéki kommunistákat. A legszomorúbb az, hogy az 1990-ben hatalomra került polgári pártok mindebből semmit sem vettek észre, nem realizálták a veszélyt és semmit sem tettek ellene. Mert a kommunisták vidéken sokkal könnyebben meg tudták őrizni befolyásukat, mint a városokban. Ezért történhetett meg az, hogy az első szabad törvényhatósági (községi, önkormányzati) választásokon majdnem mindenütt a régi potentátokra voksolt a nép. Ennek a titka nagyon egyszerű volt. A választások előtt elterjesztették az elvtársak, hogy aki nem szavaz a régi vezetőkre, az nem kap műtrágyát, annak nem veszik át az állatait, a tejét és terményeit és ha visszajönnek a kommunisták (mert már akkor suttogtak erről, amit aztán valóra is váltottak), majd utánanéznek, ki hogy viselkedett? És a megfélemlítéshez szokott nép bedőlt ennek az újabb trükknek (mert ez talán kényelmesebb volt, mint újakkal kezdeni) és visszahozta a régi embereket. De a pártfegyelem eklatáns példájával szolgáltak a választási eredmények is. Emlékszünk még, hogy a második fordulóban az egyetlen párt az MSZP volt, amelyik mind a 176 egyéni választókerületben állított jelöltet. (Még a vidéki bázisú Kisgazdapárt sem volt képes erre.) Már az ajánlások (kopogtatócédulák) összeszedésekor látszott, hol van szervezési gyakorlat és kik tartják kézben az embereket: míg más pártok jelöltjei csak fáradságos munkával tudták összegyűjteni a szükséges számú aláírást (ha tudták), a szocialisták könnyedén produkálták az ajánlólistákat. És a szisztéma példásan működött mindkét szavazási napon is: pontosan úgy, ahogy a nemzeti-keresztény pártok előre megjósolták s aminek megelőzésére kérték a velük rokonszenvező potenciális jobbközép-kon- zervatív szavazókat. Hogy semmilyen körülmények között ne maradjanak otthon és adják le a szavazataikat, mert a baloldal még a félholtakat is az urnákhoz fogja dirigálni. S aki nem él a szavazati jogával, az ellenfelet erősíti. így is történt és a sötét jóslat kísértetiesen bevált: jóllehet az első szavazási napon viszonylag magas volt a szavazási arány, a második fordulóban már sokan nem mentek el szavazni. Az első fordulóval egybevetve több mint egy millió szavazópolgár maradt otthon és ezek biztosan nem az MSZP hívei közül kerültek ki. így végső fokon a nem-szavazók nyerték meg az MSZP számára a választást, legalábbis a távolmaradóknak köszönhetik Hornék a 54 százalékos abszolút többséget. Noha már az első forduló után biztos nyerőnek látszottak a szocialisták, igazán a második fordulóba arattak: az egyéni mandátumok biztosították számukra a teljes sikert és ezeknek, valamint a nagy pártok között elosztott töredékszavazatoknak köszönhetően növekedett az eredményük a bűvös 50 százalék fölé. (Itt kell megjegyezni, hogy az MSZP parlamenti frakciója számára nem kis gondot fog okozni az országgyűlési ciklus alatt az, hogy a pártvezetőség alig ismeri az egyéni körzetekben befutott legtöbb vidéki képviselőt, mert azokat a helyi pártszervezetek jelölték és maga a pártközpont sem tartotta esélyesnek őket. Csak miután az MSZP "túlgyőzte magát", merült fel ez a probléma, amit azonban nyilván át fog majd hidalni a pártfegyelem.) Egy viszont már most biztos: pártfegyelem ide, pártfegyelem oda, az MSZP-ben köztudottan máris két irányzat van jelen: a régmúlt hagyományaira példaként tekintő szélsőbali kemény vonal és a nyolcvanas évek elején kialakult reformkommunista szárny. Hogy melyik kerekedik felül a párt vezetésében, azt egyelőre még csak találgatni lehet. Igen a pártfegyelem már a nyilvánosság számára is láthatóan működik s ez is a jelekhez, a jelzésekhez tartozik. Ennek érzékeltetésére a MAGYAR NEMZET augusztus 3-i számából érdemes idézni néhány idevágó sort. Keserű Ernő írja "Fegyelmezett hadak" című glosszájában: "A választások utáni hetekben egyes pártok tanácskozásait figyelve feltűnt: ismét van vastaps, ismét születnek párt- határozatok 99 százalékos támogatással, s ilyen arányban erősítenek meg tisztségviselőket. íme formálódnak a fegyelmezett csapatok, amelyekben a hangadók az úgynevezett
