Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-07-01 / 7-8. szám
1994. júl.- aug AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 Szent István napját köszöntjük augusztusban. AUGUSZTUS 20. a magyar nép legnagyobb ünnepe, a rendszerváltás utáni első szabad parlament döntése szerint az ország számára hivatalos állami ünnep. A szavazáskor szóbakerült március 15. és október 23. is: a három közül választottak a törvényhozók. És biztos, hogy helyesen választottak. Mert igaz, hogy 1848. március 15-re emlékezve a magyar szabadság születését ünnepeljük és azon sem lehet vitatkozni, hogy 1956. október 23. az újabbkori magyar történelem legkiemelkedőbb napja volt, amire felfigyelt az egész világ, de országalapító Szent István királyunk ünnepe alapvető jelentőséggel bír hazánk életében. Ha a nagy király nem fekteti le a magyar államiság alapjait a Kárpátmedencében, nem veszi fel a kereszténységet és nem kapcsolja be országát a nyugati kultúrkörbe, nem érte volna meg a magyarság sem a XIX., sem a XX. századot, hanem elporladt, eltűnt volna a történelem színpadáról, mint ahogy eltűntek az avarok, a hunok és a Duna-Tisza közén hosszabb-rövidebb ideig jelenvolt más népek. Első nagy királyunk érdeme, hogy felismerte a történelmi pillanatot és a kor parancsát, és bevezette népét Európába, ami biztosította évezredes megmaradásunkat. És napjainkban, amikor ismét az Európához való csatlakozás, a nyugati kul- túrvilághoz való tartozás áll a magyarság céljainak középpontjában, különös fontosságot nyer mindannyiunk számára a szentistváni gondolat. Ez ad időszerűséget az idei Augusztus 20-nak, mert ahogy ezer évvel ezelőtt is a nyugati orientáció bizonyult az egyetlen követhető politikának, úgy ma is csak ettől várhatjuk a magyarság túlélését. A magyar nép számára Szent István király neve- napja mindig a legnagyobb és legkedvesebb vallási s egyben nemzeti ünnep volt. Ezt tudták az istentagadó bukott rendszer urai is és nem merték megfosztani a népet ettől az ünneptől. Inkább átkeresztelték, csináltak belőle Új Kenyér ünnepet, majd Alkotmány ünnepet, de a magyar ember számára augusztus 20. mindig Szent István napja maradt. Első szent királyunk ünnepe, melyen hazája ezeréves múltjára emlékezett és azért imádkozott, hogy az Árpádházi szentek óvják Magyarországot. Hazánk megmaradásának záloga csakis a szentistváni gondolat lehet, amit sohasem szabad szem elől tévesztenünk: ez az idei Augusztus 20 üzenete számunkra. S. Gy. Üzenet "odaátról"... Meghatóan kedves levelet hozott a posta Kárpát- aljáról, azaz Ukrajnából. Mivel az "odaátról" írottak köz- érdeklődésre tarthatnak számot és az üzenet nemcsak lapunk szerkesztőségének, hanem — úgy érezzük — az egész emigrációs magyarságnak szól, teljes egészében közreadjuk a szöveget. (Amit csak azért gépeltünk át, mert az eredeti levél betűi helyenként nehezen voltak olvashatók, de ragaszkodtunk a szószerinti pontossághoz.) Először bemutatjuk a levél fejlécét, aztán következzék a szöveg: , MUNKÁCSI rt 11. RÁKÓCZI FERENC ú IRODALMI ÉS MŰVELŐDÉSI KÖR v ..................................... ............... , UA-295400 Munkács (Mwkitcsevo), Lucskai út 6. E X---------------------------------------------------------------Tisztelt Szerkesztőség! Ismeretlenül is Kedves Határontúli Barátaink! A budapesti Rákóczi Szövetségben (melynek a mi, szintén "határontúli" magyar Irodalmi és Művelődési körünk, mely 1987-ben vette fel a II. Rákóczi Ferenc nevet, teljes jogú tagja) megkaptam a XXX. évfolyam 2. sz. 1994. februári példányt. Mondanom sem kell. hogy hazajövet Ukrajnába a kör vezetőségi gyűlésén milyen figyelemmel olvastuk kollektive az Értesítő minden cikkét. Megragadott Stirling György úr "Egymásra találás, de kikkel és hogyan" című írása. Nagyon sok a közös gondolatunk, a közös sorsunk... Igaz, mi itt nem emigrációban élünk, mi itt az ezeréves földünkön, immár az ötödik politikai államalakulatnak vagyunk polgárai. Akik itt születtünk Nagymagyarország északkeleti csücskében a trianoni "békekötés" előtt, azoknak nagyon "változatos" volt az életünk. Trianon akaratából területünk Podkarpátszká Rusz néven 1938 november 2-ig Csehszlovák Köztársaság része lett. Az első Bécsi Döntés visszaadta Magyarországnak. 1944. október 24-én a szovjet alakulatok "felszabadították" területünket, majd 1945. júniusában a Csehszlovák Köztársasággal történt egyezkedés alapján a Szovjetunióhoz csatolták területünket "Kárpátontúli" terület néven, Ungvár közigazgatási központtal. Az 1991. november 1-i referendummal, a SZU szétesése után az önállóvá lett Ukrajnához csatoltak. Úgye változatos az életünk?... A közben eltelt 75 év elég sok példáját adta a damaszkuszi úti Saulus-Paulus átváltozásoknak. És ezt mi (hogy ne mondjam: a hazafiak) kibírtuk! És most eljutott az itt 1000 éves gyökérrel bíró magyarság a kisebbségi státushoz, mert az elmúlt 75 év alatt minden "keleti nép" be/letelepedett és miután az ő jelsza-
