Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

30 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. január ség. Az átadási ünnepségek után Ferenc József előbb Herkulesfürdőre, majd Bu­karestbe utazik. A rendőr­főnök felhívására a legelő­kelőbb román családok sar­jai vállalkoznak arra, hogy a fogadásnál mint rendezők sorfalat álljanak. A kultúrállamok családjában Közben megkezdődik a tanév. Megnyitja kapuját az első hazai leánygimnázium, és szenzációszámba megy, hogy az orvosi egyetemre a millennium esztendejében már négy leányzó is beirat­kozik. Kezdődik a színházi idény is, első teljes évadját nyitja a Víg, s a Wesselényi, illetve az Izabella utca sar­kán hamarosan tető alá hozzák a Magyar Színhá­zat. A királyi család tagjai vá­ratlanul meglátogatják a vá­rosligeti Park Klubot. A he­lyiségeket nyomban kiürí­tik, hogy az előkelő vendé­gek zavartalanul költhessék el ebédjüket. A magyaros étkezéshez Berkes Béla ban­dája húzza a nótát. Október végén az ezred­éves ünnepségek lobogóit felváltják a választási zász­lók. „A választási mozgal­mak rég voltak ily élénkek. Annyi sok párt nem is állt még nálunk szemközt, mint most, s a pártok sűrűn tűzik ki jelöltjeiket” - írja a sajtó. A választások mégis csend­ben, gyorsan zajlanak. Goldmark Károly zene­szerzőt a Lipótrend lovag­keresztjével tünteti ki a ki­rály, és Lechner Ödön tervei alapján elkészül az Iparmű­vészeti Múzeum. A szecesz- sziós stílusú épület tetejét a Zsolnai gyár égetett agyag ornamensei díszítik. Ferenc József részt vesz az Iparművészeti Múzeum megnyitóján. Az ezredévi kiállítás bezárásakor nincs ugyan jelen, de távoztakor, október 29-én szózatban köszön el a magyaroktól: „Amit néhány hó előtt mint bizonyos reményt je­leztem, beteljesült. Megmu­tatta a nemzet az egész vi­lág előtt, hogy ezeréves fennállása után büszkén te­kinthet nemcsak politikai vívmányaira, hanem szelle­mi, anyagi fejlődésére is, s hogy ezáltal méltó helyet foglalhat el a kultúrállamok között.” November 3-án dél­ben Schmidt yózjc/lciállítási- gazgató záróbeszédével hi­vatalosan bezárja kapuit az ezredévi kiállítás. A közön­ség azonban csak este ki­lenckor hagyja el a vásárvá­rost hatalmas harangzúgás közepette. Az utolsó látoga­tók a Rákóczi- és Klapka- nóta ütemére távoznak. Ezzel vásári anzixunk végére értünk. Befejezésül annak eredünk nyomába, hogy mi volt az 1896-os millenniumi kiállítás hozadéka. Mely épületek, létesítmények állnak ma is az akkoriak közül, közhivatalok vagy turistaattrakciók gya­nánt. A kiállítás és az ezredévi ünnepségsorozat jótékony hatást gyakorolt mind a nemzet önbecsülésére, mind az ország külső megítélésére. De a magunkról, illetve a rólunk alkotott kép erősen meg-változott a történelem árapályai közepette. Érdeme­sebb tehát Magyarország infrastruktúrájának fejlő­déséről beszélni, mert ez sokat köszönhetett az ezredéves eseménysorozat­nak. A legszembetűnőbb az, hogy Budapest egyik percről a másikra világvárossá vált, s ennek nyomait nap mint nap láthatjuk száz év múltán is. Sorozatunk befejezése­ként számot kell vetnünk, mi a millenniumot követő száz esztendő öröksége. A kiállítás és az ezredévi ün­nepségsorozat jótékony ha­tást gyakorolt mind a nem­zet önbecsülésére, mind az ország külső megítélésére. De a magunkról, illetve a rólunk alkotott kép erősen megváltozott a történelem árapályai közepette. Érde­mesebb tehát Magyaror­szág infrastruktúrájának fejlődéséről beszélni, mert ez sokat köszönhetett az ez­redéves eseménysorozat­nak. A legszembetűnőbb az, hogy Budapest egyik percről a másikra világvá­rossá vált, s ennek nyomait nap mint nap láthatjuk száz év múltán is. Láthatjuk: s mégsem gondoljuk végig, hogy mindezt a millenniumnak köszönhetjük. Ha a Városli­getben járunk, talán még tudjuk, hogy a Hősök terén látható szoborcsoport kon­zoljai alkották a kiállítás díszkapuját, s az a híd, me­lyen a hármas út felé dübö­rögnek a gépkocsik, hajdan a vásárvárosba vezetett. A Vajdahunyad váráról, a Mezőgazdasági Múzeum­ról, a jáki templom kicsinyí­tett másáról még eszünkbe jut az ezredéves ünnepség országos láza, de azt már kevesen tudják, hogy a Széchenyi fürdő épülete a kiállításon a székesfőváros kiállítási pavilonja, a Köz­lekedési Múzeum az Állam­vasutak pavilonja volt, és kiállítóteremnek épült a mai műjégpálya melegedője is. Gyakran rossz irányba akarok felszállni a földalat­tira. Miért? - kérdeztem magamtól. Azért, mert a millenniumi földalatti vasút Európában a második volt, melyet londoni elődje min­tájára jobbkéz-szabály sze­rint építettek. Csak gyerek­koromban fordították meg a menetirányt, ez az emlék éledt fel bennem öntudatla­nul. A kiállításra készült el az Igazságügyi Paiuta, mely­ben ma a Földművelésügyi Minisztérium dolgozik. A millenniumnak köszönhet­jük a Vígszínházát, a Ha­lászbástyát, a Műcsarnokot. Ebben az évben adták át az Országházat, a Ferenc Jó­zsef hidat (ma Szabadság híd), ekkor teszik le a kirá­lyi palota nyugati szárnyá­nak alapkövét. A kiállítás idején szentelik fel a Bazili­kát és a Bokányi téri temp­lomot. Diákok népesítik be az Iparművészeti Főiskolát, melyben ma a múzeum mű­ködik. A leltár korántsem teljes. És most képzeljük el az 1996-os Expó új épületeit, és képzeljük el ükunokánkat, ahogy száz év múlva némi nosztalgiával úgy sétál majd az Expo emlékei között, ahogy mi járunk-kelünk a Halászbástyán vagy a Ligetben.../Új Magyar Hírek/ Nagy Atilla Kristóf Major miniszterelnök hivatalosan is bejelentette az angol parlamentben, hogy Károly trónörökös és Diana hercegnő a különélés mellett döntöttek. Nem válnak el, de ezentúl külön fognak lakni és külön udvartartást vezetnek. Hivatalos alkalmakkor a jövőben is együtt jelennek meg és ha egyszer Károly kerül trónra, Dianát is királynővé ko­ronázzák. Gyermekeik pedig továbbra is az első helyet foglalják el apjuk után a trónöröklés rendjében. - Beiga­zolódtak az eddig szállongó pletykák, hogy a trónörököspár házassága nem sikerült. Természetesen mindkét fél a másikat okolja: Károly szerint "Di" kibírhatatlan, a hercegnő pedig a férjét vádolja azzal, hogy házassága alatt sem szakított régi barátnőjével, sőt más nőügyei is voltak. (Persze járja szóbeszéd Diana kalandjairól is...) - Alig hi­hető, hogy a hírt rokonszenwel fogadná az angol nép, amely minden hagyománytisztelete ellenére sem ra­gaszkodik már a királyság költséges intézményéhez és egyre nő a tábora azoknak, akik szívesen megszabadulnának tőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom