Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
1993. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 31 A mosoly országa Pesti élmény 1977-ben; Egy délután barátnőmet elvittem a Baross utca és a Mária utca sarkán lakó varrónőjéhez. Mig ő ott járt, én leparkoltam a kis terecskén és bent maradtam a kocsiban. A tér egyik részén kopott ruháju gyerekek játszottak. Olyan 8- 12 év körüliek, - lehettek vagy nyolcán. Észreveszik a kocsimat, s felfigyelnek. Az egyik megszólal:- Nézzétek, nem magyar kocsi!- Persze, hogy nem, hiszen D van rajta! - mondja a másik.- Egy "öreglány" ül benne... - állapítja meg a harmadik. Magamban megköszönöm a "bókot". Bár sajnos! - majdnem igazat kell adnom neki. Most egy tiz év körüli legényke bátorodik fel éa bekopog az ablakomon:- Bablgam? - és kérdően néz rám. Értem, hogy mit szeretne kérni az ő Baross utcai, amerikai nyelvén: azt a játékos rágógumit, ami most olyan nagy divat pesten, mert ballont lehet belőle fújni rágás közben. Lecsavarom az ablakot s magyarul szólok vissza:- Nem vagyok amerikai és nincs rágógumim. Rámcsodálkoznak.- Hát maga tud magyarul?- Miért ne tudnék? Hiszen magyar vagyok.- De német kocsija van...- Persze, mert onnan jöttem, - magyarázom. A gyerekszemek nagyra nyílnak és csodálkozó hangon robban ki a srácból a kérdés:- Hát maga idedisszidált Németországból??? Mondanom se kell: "öreglány" létemre fiatalosan nagyot kacagtam s az autómban található összes cukorkát odanyomtam a gyerek maszatos kis kezébe. (H.H.) * Pestről írják:- A mi ellenzékünkkel az a baj, hogy hiányzik egy kerekük és Moszkva már nem küld nekik pótalkatrészt. * * Az üvegszem: Az államvédelmi hatóság mindenható őrnagya megkezdi az előállított kulák kihallgatását. Jelen vannak az összes kinzóeszközök.- Hát idefigyelj, - szól az őrnagy. - látod mi vár rád. De most vicces kedvemben vagyok. Az egyik szemem üvegből készült. Ha megmondod melyik, elkerülöd a kínvallatást.- A jobbik, - szól a kulák. Az őrnagy megdöbben:- Honnét tudod?- Mert abból csupa jóság sugárzik felém... * "Pokoli" történet: Grün meghal s miután nem volt büntelen életű, rövid időre a pokolba küldik tisztulás céljából. Amint leér, az első ember, akivel találkozik, régi öreg barátja Kohn, aki az ölében egy csodaszép fiatal nőt tart. Grün elbámul.- Nahát? Ez a pokol? S ez a te büntetésed? Kohn fejét ingatja és rámutat a nőre:- Nem, nem az én büntetésem...az övé... * A szeg. Az Operaházban - még a régi békében - vasárnap délelőttönként matiné volt a gyerekeknek. Egyszer a "Jancsi és Juliská"-t játszották. A kormányzó unokája, Pistike is a nézők között tapsolt, izgult, nevetett. (Úgy négy-öt éves lehetett.) Darab a közepe felé járt, a szereplők eltűntek s a bemondó lépett be. No gyerekek, most mit csináljunk ezzel a gonosz boszorkánnyal? Pistike határozott hangon felkiált: Jól szegbe kell jugni! *- Mi a különbség a nap és a kommunizmus között?- A nap keleten kel és nyugaton nyugszik: a kommunizmus keleten nem kell és nyugaton nem nyugszik... Amíg a kormány alszik, az ellenzék dolgozik.
