Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
1993. május AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 5 azoknak a magyaroknak a neveit is, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben és segítették, mentették az üldözötteket? Kár, hogy erről sem tud! Végezetül még pár szót arról az igaztalan állításról, (ami szorosan összefügg azzal, hogy mi tehetünk a kölcsönös megértés érdekében), miszerint Landeszmann György még nem hallott arról, hogy a magyar kormány és a keresztény egyház megkövette a zsidókat az őket ért sérelmekért. Pedig megkövette, nem is egyszer. Bocsánatot kértek politikusok, főpapok, de keresztényt alázattal maga a pápa is valósággal canossát járt a zsinagógában, hogy ne említsem a magyar külügyminisztert, aki alig pár hete sábeszdeklivel a fején zarándokolt el a jeruzsálemi siratófalhoz. Az interjút lejegyző újságírónő fel is teszi a kérdést, hogy nem illene-e viszonozni ezt a sok nemes gesztust? Landeszmann ezt elengedi a füle mellett, hiszen ő szem- meláthatóan azon van, hogy ne legyen megértés: az ellentéteket kiélezni és nem elsimítani akarja. Mi az utóbbira szavazunk. Magyarország elsőrendű érdeke és a kibontakozás záloga, hogy végre megértés jöjjön létre a zsidósággal, akár hajlandó asszimilálódni, akár nem. (Ha nem, akkor viszont tekintse magát vendégnek.) Egyszer s mindenkorra legyen vége az egymásra mutogatásnak, a bűnök kölcsönös felhánytorgatásának és a "törlesztésnek". Hogy ki kezdte, felejtsük el, aminthogy még azt sem kívánjuk Landeszmann főrabbitól, hogy határolja el magát Rákositól, Gerőtől, Révaitól, Farkas Mihálytól és a többi nemzetrontótói, akik történetesen zsidók voltak. Gusztus dolga, de ha nem akarja megtagadni őket és még ma is közösséget érez velük, ám legyen. Csak kettőt kérünk: tolarenciát és az igazsághoz való feltétlen ragaszkodást. Amit mi ugyancsak kettővel, humánummal és keresztényi gondolkodással viszonzunk. Ha mindezt sikerül elérnünk, a megértést még Landeszmann úr indulatos nyilatkozatai sem akadályozhatják meg. Befejezésül még valami: a szóbanforgó interjú "ZSIDÓK ÉS MAGYAROK" címmel jelent meg a Heti Magyarországban. Nem tudom, ki választotta ezt a címet, de szerencsétlen kézzel tette. Mert ez a cím önmagában is kirekesztést jelent, hiszen eleve két külön kategóriába sorolja a zsidókat és a magyarokat. Pedig a kettő összemosódhat, eggyé válhat és az a célunk, hogy így is legyen. Mert az lenne az ideális, ha Magyarországon nem magyarok ÉS zsidók, hanem magyar zsidók, vagy - ami nekem még jobban tetszik - zsidó magyarok élnének békés összhangban a többséggel, ahogy jól megvannak együtt a katolikus, református, evangélikus vagy unitárius magyarok is. Csak a közös akaraton múlik, hogy egyszer ez megvalósuljon. Igen, mindehhez közös akaratra van szükség. Mert hiába van meg a jószándék az egyik félben, ha a másik elzárkózik, sőt kifejezetten ellenséges magatartást tanúsít. Mert Landeszmann úr és néhány vele egy húron pendülő hazai hangadó zsidó is előljár abban, hogy kifejezze megvetését és lenézését a magyarsággal s annak értékeivel szemben. Landeszmann úr többek közt így hetykélkedik az interjú során: “Ez az ország lesz szegényebb, ha nem lesznek zsidók. Nekünk van hová mennünk. Nincs még egy olyan nép, aki 2000 év után saját otthont épít. Mert Izrael állam megépült, van és lesz." Az újságírónő kérdésére, hogy el- mennének-e Izraelbe, így válaszol: “Ha a politika vagy a történelem rákényszerít minket, akkor miért ne?" Ha akarnak, akár most is mehetnek. Aki ennyi kötődést érez a magyar föld, a magyar sors iránt, azt nem kell tartóztatni. Én nem hiszem, hogy az ilyen zsidók távozásával szegényebbé válnék az ország. Landeszmann úr éppúgy nem hiányozna, mint ahogy nem hiányoznának azok a magyarul beszélő, de nem magyarul érző és gondolkozó zsidók, akik (vele együtt) lenézik a magyarságot és gúnyt űznek nemzeti hagyományaiból, ereklyéiből, címeréből, Szent Koronájából. Menjenek, senki sem tartja őket vissza. Nekünk semmi bajunk azokkal a zsidókkal, akik Magyarországot valóban az igazi hazájuknak tartják, de a Landeszman-félékre nem tartunk igényt. Menjenek Isten hírével és éljenek boldogul Izraelben, saját hazájukban. Még csak egyre lennék kíváncsi: vajon Lantos Tamás szóváteszi-e mindezt az amerikai kongresszusban? Mert ha Csurka István "szélsőséges" nézeteit fontosnak tartotta ország-világ elé tárni, a korrektség azt kívánná, hogy a másik szélsőséget jelentő és a magyar népet rágalmazó Landeszmann-nyilatkozat ügyében is hallassa szavát. Várjuk! * (Lapunk egy másik oldalán fénymásolatban megtalálható a Heti Magyarországban megjelent cikk teljes szövege.)-------------------*------------------Márai Sándor írja;- "A gőg és a makacsság, mellyel a zsidóság ma is körölkerítésezi a maga lelki külön állásának, a befogadó közösségtől elforduló magatartásának alaphelyzetét, nem változott a Szentély pusztulása óta. Amikor az első kereszténység elszakadt a zsidóságtól, igazában a zsidóság volt az, amely a zsidó lélekből, zsidó gyökerekből sarjadt emberi és isteni vállalkozást skizmára kényszerítette: nem a keresztények szakadtak el a zsidóktól - a két vallás gyökere túlságosan is egy volt -, a zsidók voltak azok, akik rituális okokból nem voltak hajlandók megengedni mindazt, ami a kereszténységből világvallást nevelt." * (1947) Mindaz, ami a mai Magyarországon politikában történik, csak kisebb hányadában Moszkva szándéka, szocializmus, stb. Nagyobb hányadában nem más, mint zsidó ressentimen. S ez aggasztó és veszedelmes. ■k-"A zsidók számára egy út van: legyenek keresztények, lelkűkben is, életmódjukban is. A kereszténység, mint életforma és pedagógia, igen nagy erő. Más utat nem látok a zsidóság számára."
