Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
1993. április AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 23 kormány kereskedelempolitikájának irányát jól jelzi, hogy szerződést kötött a társasággal - becikkelyezte az 1882. XIII. törvénycikk amelynek értelmében az állam évi 150 000 forintnyi államsegélyben részesíti. Ennek fejében viszont a társaság rendszeres hajójáratokat indít Fiúméból olasz, francia, angol, spanyol, holland, német és belga kikötökba és vissza. Az államsegélyt közben az 1901. VII. törvénycikk 1 140 000 koronára emelte. A társaság 1892-ben már 25 hajóval bonyolította le az áru- és személyforgalmat, összesen évi 1242 járatot tartva fenn a világ különböző pontjai és Fiume között. A másik fiumei honi kikötőben lajstromozott nagy cég a Magyar- Horvát Tengeri Gőzhajózási Rt. volt, amely általában kisebb egységekkel rendelkezett, s főképpen part menti (cabotage) járatokat indított. 46 hajója volt 14 547 tonnatartalommal. Az ugyancsak fiumei honi kikötővel 1893-ban alakult Orient Rt. hat nagy gőzöse kifejezetten a Kelettel tartotta az összeköttetést (26 405 tonna). A Magyar-Keleti Tengerhajózási Rt. tíz gőzhajóval, az Atlantica Tenger- hajózási tizenegy gőzössel vett részt a forgalomban. Rajtuk kívül még öt kisebb vállalkozás hajói jártak az Adrián, amelyeknek honi kikötője Fiume volt. Végeredményben tíz vállalat 123 hajója 235 258 tonna hajótérrel képviselte 1914-ben Fiúmén keresztül Magyarországot a világtengerein. A város magyar fennhatóság alatti, 1914 előtti fejlődése új arculatot adott Fiumének. Egyre-másra emelték a Monarchia városaiban található, azokhoz stílusban hasonlító középületeket, palotákat, székházakat, bérházakat és villákat, amelyek látványosan mesélnek Fiume fénykoráról. Azután a Trianonban megfogalmazott magyar békeszerződés 174. cikkének III. Függelék 1. §-a kíméletlenül véget vetett mindennek, amikor előírta: „A Magyar Kormány saját nevében és az összes többi érdekeltekre kiterjedő joghatállyal átruházza a Szövetséges és Társult Kormányokra mindazoknak a kereskedelmi és halászhajóknak tulajdonjogát, amelyek a volt Magyar Királyság állampolgáraié. 2. § A Magyar Kormány köteles a jelen Szerződés életbelépésétől számított két hónapon belül az 1. §-ban megjelölt hajókat a Jóvátételi Bizottságnak átadni.” Ez tehát azt jelentette, hogy minden magyar kereskedelmi hajót feltétel nélkül át kellett adni az antantnak. Jaj a legyőzőiteknek! Dr. Csonkaréti Károly sát, amelyhez az 1895. XXXIV. törvénycikk nyújtott alapot, segítséget, ösztönzést és védelmet biztosítva a kibontakozó magyar tengeri hajóépítő iparágnak. A korszerű gépekkel felszerelt Ho- waldt-féle hajógyár azonban - rossz üzletvezetése miatt - szűkölködött a megrendelésekben, s a tönk szélére került. Ezért tulajdonosa 1906-ban eladta a budapesti Danubius Hajó- és Gépgyár Részvénytársaságnak. A gyártelep bővítéséhez a magyar kormány jelentős segítséget nyújtott: telkeket adott. A Danubius még 1906- ban megkapta (kiharcolta) az első tengeri hajókra szóló megrendeléseket, mégpedig a cs. és kir. haditengerészettől, amely tíz torpedónaszádra és hat torpedórombolóra szólt. Ettől kezdve a Danubius óriási iramban fejlődött, amelynek eredményeként 1906 és 1916 között megépített 32 torpedónaszádot, 16 torpedórombolót, két gyorscirkálót (ezek egyike volt a legendás NOVARA) és egy csatahajót, a tragikus sorsú SZENT IST- VÁN-t, összesen 51 nagy tengeri hadihajót és hat egyéb hajót, az utolsó években már többet, mint az osztrákok trieszti régi hajógyára! Fiume az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb kikötője lett. Fiúméban nem csupán gyárak, kereskedelmi és ipari létesítmények, hivatalok és irodák voltak, hanem iskolák is. Itt működött Magyarország egyetlen hajóstiszteket kepezö intézménye, a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia és a Monarchia egyetlen haditengerésztiszteket kibocsátó tanintézete, a Császári és Királyi Haditengerészeti Akadémia is, valamint több középiskolája. TRIANON UTÁN 1871-ben magyar kereskedelmi lobogó alatt - pontosabban magyar honi kikötőben lajstromozva - még csak egy gőzhajó és 565 vitorlás futott. 1881-re a gőzhajók száma hatra, 1891-ben már negyvenre emelkedett. Ezek a hajók különböző hajózási vállalatok tulajdonában álltak. Közülük a legnagyobb forgalmú az 1882. január 15-én a SZAPÁRY gőzössel, majd az év folyamán további hat hajóval induló „Adria Magyar Tenger- hajózási Részvénytársaság” volt. (1890-től a „Magyar Királyi” megtisztelő címet viselhette.) A magyar LEVÉLFÉLE KOSSUTH- ÉS SZÉCHENYI- DÍJAS, MÉG-NEM-DÍ- JAS MAGYAR ÍRÓKHOZ (Ágh István, Benedek István, Csoóri Sándor, Határ Győző, Konrád György, stb.) Vagy két évvel ezelőtt, Csoóri Sándort itt jártakor nyilvánosság előtt megkérdeztem, miért fogadta el a Kos- suth-díjat, hiszen előtte sokan, méltatlanok és méltatlanul, pártirodalmat kiszolgálók részesültek már a fenti díjban. így prostituálva a díjat is kitüntetésükkel. Valahogy azt válaszolta, hogy elégtételül, munkássága elismeréséül, egy jobb kor zálogául. Most ismét felteszem a kérdést, kiterjesztve ezt díjazáson inneni minden magyar íróra is, hogyan lehet az, hogy az életének 85. esztendejébe lépett és a média által már egyszer nyilvánosan "eltemetett", a 20. század egyik legnagyobb író és költő óriást, 42 kiváló mű alkotóját, Wass Albertet egy "jobb kor" még mindig nem ismerte el kitüntetésével. Hát nincs a magyar írókban annyi önérzet, hogy ezért szóljanak? Avagy a "jobb kor" mese talán, kirekesztő és megkülönböztető irodalom- politikát folytat az "új rendszer" is elődeihez hasonlóan?! Üzenem újfenti díjazottaknak, üzenem minden magyar toliforgatónak otthon és idegenben: ideje már, hogy olyant is kitüntessenek, aki egész életében töretlenül és tévedés nélkül szólt igazat ebben a hazug világban, s tette ezt legcslegnagyobb művészi fokon: WASS ALBERTET! Zas Lóránt
