Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
1992. december idős, művelt és egyszerű élvezhette, sőt tanulhatott, okulhatott belőle. Öveges professzor olyan lebilincselően tudott a diákoknak fizikát tanítani, egyszerű kísérleteket barkácsolva, hogy a fél ország leste legközelebbi előadását, akárcsak manapság egy folytatásos kedves sorozatot! Ezek kellemetlen és fájó tapasztalatok. De amikor a politika, az Országgyűlés és a törvénykezés nyelve nem követhető? Amikor a jövőnk forog kockán? Eleinte én is figyeltem a rádión házimunkám mellett az Országgyűlés munkáját, különösképp az izgalmas időszakokban. Észleltem a következőt: amikor az izgalmak már magasra hágtak a hordó szó vagy a gombnyomogatás körül, talán ügyrendi kérdésben, rövid felszólalást tett egy - hangjából ítélve már nem fiatal - honatya. Észszerű javaslatát ezzel a kéréssel toldotta meg:- És kérem, hogy beszéljünk végre magyarul! Hangja a belső felindultságtól kissé lehalkult, szinte elcsuklott, engem pedig elöntött a lelkesedés meleg hulláma. De nem csattant fel a taps. A Tisztelt Ház figyelme másra összpontosult. Meg sem hallotta, fel sem fogta! A nevét sem tudom. Másnap az újságok nem hozták öles betűkkel a címoldalon. Lehetséges, hogy az Országgyűlési Naplóban sincsen nyoma? Vagy én csak álmodtam az egészet? Összes törvényes képviselőnk közül csak egyetlenegynek volt fontos anyanyelvűnk tisztasága? De egyetlenegy legalább mégis tudja, hogy mire vár olyan régóta feszült figyelemmel az ország, a választóik tömege! Ki tud így eligazodni az országgyűlési csatározásokon, vitákon, törvénytervezeteken? Most már a meghatározásokba, az elnevezéseinkbe is beengedjük az angol kifejezéseket. Média- (mé- dium?)-tőrvényről, privatizációs törvényről lehet csupán hallani. Műsorszóró Vállalat nem értelmesebb?- A mezőgazdasági képzést felváltja a farmerképzés! - Könyörgök, csak ezt az egyet legalább ne! így nem szabad magyar embert, elriasztani! Hiszen torkig van már az idegen kényszerrel, idegen mintákkal! Lehetne vállalkozó gazda, korszerű gazdálkodás vagy más, de nem idegen elnevezés! (Mintagazdaság?) Csoda-e, ha nem mozdul meg, nem hajlandó szavazni saját érdekében sem a lakosság? Tisztánlátását, határozóképességét elhomályosítja az idegenes tolvajnyelv! Ösztönös ősi gyanakvás a bizonytalantól az oka annak, hogy, mint a Bach- korszak után, most is passzív rezisztenciába vonul. Azt tartják, hogy az ember életében három fejlődési korszak váltja egymást, ugyanazon sorrendben. Ha ez igaz a nemzetek életére vonatkoztatva is, akkor mi most a második nyelvújítás, reformkor kapujában toporgunk! Vajon mit szólt volna, vagy inkább mit érzett volna a T. Ház, ha teszem fel az elmúlt uralom alatt törvénybe, rendeletbe hozzák, ezentúl a törvénykezés nyelve az orosz lesz, vagy legalábbis, a törvények nevében és minden mondatában kötelező legalább egy orosz kifejezést alkalmazni? Nagyon remélem, hogy eljutott füléhez a csenged tsz-elnök kérése! Szent György napjának reggelén, a Kossuth műsorban előbb csak a szépen, változatosan árnyalt magánhangzókra lettem figyelmes, mint valami művészi hegedűszó zengésére. Csendesen, fegyelmezetten, okosan beszélt. Jó volna visszahallgatni! Kérte, világosítsák fel haladéktalanul a tagságot, mit kell, mit lehet tenniük az új törvény értelmében, mert rövid a határidő. Hiába képzett vezetőség, jogász, nem tudja senki náluk, sem a környéken, hogyan vehetik kezükbe sorsuk intézését! Lényegében nem is kérés, de a veszélyhelyzet által a szorongattatás vészkiáltása volt az, a föld népének nevében! És éppen Szatmárból! A sok-sok fejtörés után vajon melyik nyelvünkön fogalmazták hát meg az ilyen törvényt? Fájdalmas ez nekem, szívbemarkoló. És kapott-e eligazítást? Azonnal azt juttatta eszembe, hogy így kérhetett, ilyen csendes határozottsággal, és ugyanezeken a zenélő hangokon kellett beszélnie Kölcseynek is, aki együtt élve faluja embereivel, közelről ismerte gondjaikat. És úgy fogalmazta meg parlamenti beszédeit, hogy sem latin, sem német kifejezést nem használt, ezzel is bizonyítva, hogy nyeívünk igenis elég kulturált arra, hogy a törvénykezés és az államnyelv szerepét betöltse. „...De hát nem elég lassúság-e negyvenhárom év óta küzdenünk a nyelvért... Mert én is, aki egyike vagyok a leggyöngébbeknek, nyilván és egyenesen kimondom; inkább fog e kebel megrepedni, mintsem a nemzeti nyelvre tett kívánságtól elálljak." Pozsony, 1834. március 4. Sajnos nem őrzi fonográfhenger, de a környék, a falu nyelve még legalább részben! - Ha így gazdálkodunk anyanyelvi kincseinkkel, néhány év múltán örökre elmerülnek ezek a csakis szülő szájából elleshető, nem utánozható ősi hangzók is, a múlt tengerében! A csengenek követet küldtek kérésükkel. Hogy milyen választ vittek, azt nem hallottam. De nem úgy a nagyváros tömegei! Ők nem tudnak várni! Nekik nincsenek tartalékaik, kertjük, jószágaik. Tisztában is vannak erejükkel, súlyukkal, jogaikkal. Ha ők felállnak, szemétbe, szennyvízbe fulladhat a metropolisz! Igazából szószólójuk sem volt, mégis rátaláltak, Mit kíván a magyar nemzet: magyar tévét követelünk! Nehéz helyzetünkben sem kenyeret, munkát! Ne tévesszen ez meg senkit, ez nem nacionalizmus! Hanem ugyanaz, mai megfogalmazásban, ami a nemzet közös kívánsága, akarata volt már százhatvan esztendővel korábban is! Ez az anyanyelvhez való jog keresése, akárcsak Erdélyben és egyebütt! Mert nekünk itthon van az első és legnagyobb Amerikai Magyar Értesítő létszámú kisebbségünk! Nyelve miatt megvetve és hátrányt szenvedve, csak éppen magyar oktatásban részesülve. Örüljünk ennek az orvosolható felfedezésnek! Kezdjük el azonnal, halogatás nélkül, ki-ki a maga területén! Vagy olyan nagy áldozat volna az, magyarokkal mindig és mindenhol magyarul beszélni, írni? Nem fog fájni, és pénzbe sem kerül! Hozzuk meg azt a kis áldozatot, a haza oltárára, békés jövendőnkért! Én már évek óta gyakorolom, és nem csökkent attól a tekintélyem. Még csak észre sem vette senki a legközelebbi hozzátartozóim közül sem! De észre fogja venni egy ország, ha közérthető lesz a sajtó nyelve, az adások nem egyes rétegekhez fognak szólni, hanem felnotthoz-gyermek- hez közel egyaránt érthetően, s akkor képessége szerint felfoghat, hasznosíthat belőle okulhat és szórakozhat rajta, akinek tetszik! Én nem tanultam jogot, de remélem, hogy gyermekeimnek és unokáimnak, s majdan az eljövendő generációknak is joguk és lehetőségük lesz szép, hibátlan anyanyelvűnket tanulni és használni. De szekerünkbe foghatnánk mi is ügyesen a jó „reklámot", divatot, ami ha nem tolakodó, hanem vonzó, mindenkinek megragad az emlékezetében, akarva-akaratlanul. Nem erőltetett módon, hanem észrevétlenül. Egy, a saját szerkesztőségükben játszódó, folytatásos, rövid részekből álló gyakori sorozattal, ami vidám alaphangú, fiatalos volna - kezdeném. Diákok, kezdő színészek, erdélyi és itthoni falusi beszédű emberek is szerepelnének benne. Akik buzgón búvárkodva a magyar irodalomtörténetben szerkesztenek újságot, műkedvelő gyerekelőadást, közben maguk is belekerülve a reformkor sodrába, nyelvújítás buzgalmába... Nagy öröm számomra a műsorok színvonalának, tartalmának, érezhető javulása! A remek reggeli műsorok közül is kiemelkedő, feledhetetlen marad a székelyhídi asszony felolvasása egy székely bácsi leveléből, aki beszámol, hogyan tapasztalta meg a madár-embert! Azt nem lehet elfeledni! Ne haragudjon, hogy ennyire visszaéltem türelmével. Ha egy picit is segítettem valamelyik gondolattal, az is nagy öröm lesz. Tudom, lassan érünk messzire. Fáradságos munkájára Isten áldását, hozzá sok lelki és testi erőt kíván híve: (Magyar Fórum) Mária néni, id. Takács Istvánná 21 KOLOZSVÁR SZÜLÖTTEI:- Soros György - Tom Lantos - Tamás Gáspár Miklós - Kun Béla Szegény Magyarország és szegény hajdanvolt Kolozsvár! Tóm Lantos amerikai kongresszusi képviselő megígérte a kolozsvári magyar egyetem felállítását. Nemhogy egyetem, de még kétnyelvű felírat sem található már Kolozsvárott. Ha igen, az "bűn” és 30 ezer lej pénzbírsággal sújtandó. És a felelőtlen ígérgetés?
