Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

1992. április Amerikai Magyar Értesítő 19 »;»>•/ ^ fekete lexikon RÉVÉSZ (REISCH) GÉZA REVESZ (REISCH) GÉZA ezüstműves, politikai megbízott, hadmérnök, szovjet ka­tona, partizánkomisszár, honvéd tábornok, hírszerző főnök, honvédelmi miniszter, moszkvai nagykövet (Sátoraljaújhely 1902. augusztus 31. Bu­dapest, 1977. január 22. Lengyel Ilona.) A Magyar Tanácsköztársaság idején a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének (KIMSZ) egyik alapítója. A Magyar Vörös­hadsereg harcaiban, mint zászlóalj politikai megbízott vett részt. A Tanácsköztársaság bukása után külföldre menekül, de 1921- ben pártmunkára (vélhetően felderítő tevé­kenységre) hazaküldték. 1922-ben már le is tartóztatják. A M. kir. Belügyminisztérium Államrendészeti zsebkönyve KB, jelzéssel, mint kommunista bűntettest tartja nyilván. Letartóztatása után 10 év börtönre ítélik. Kisstílű, az országba beküldött kommunista agitátorokat a magyar joggyakorlat nem súj­tott ilyen kemény büntetéssel. A súlyos íté­let, továbbá a Szovjetunió általi kicserélteté- se azt bizonyítja, hogy Révész szovjet hír­szerző is volt. Á szovjetben első időkben új­ra csak a hírszerzési tevékenységére utaló beosztást kap. Diplomáciai futár lesz. A szovjet kommunista párt tagja, termé­szetesen szovjet állampolgár is. Később „tu­dományos intézeti dolgozó” státuszba ke­rült. Az intézet mibenlétéről iratanyag vagy lexikális információ nincsen, de arra Révész­nek lehetőséget nyújtott, hogy német és an­gol nyelvből felsőfokú képesítést szerezzen. Az viszont tény, hogy 1932-ben már a Vörös Hadsereg tisztje, és ilyen minőségben kerül még abban az évben hallgatóként a műszaki egyetem hadmérnöki karára. 1934. február 23-án, 32 éves korában elvégezte a műszaki egyetemet és őrnaggyá léptették elő. Köz­vetlenül ezután a Vörös Hadsereg Páncélos Akadémiájának lett a növendéke. Itt is si­kerrel szerzett diplomát és 1938. június 1-jé- vel páncélos alezredessé nevezték ki. Ebben az időben a Honvédelmi Népbiztosság Pán­célos Főparancsnokságán szolgált. 1940-ben a moszkvai központi harckocsibázis helyet­tes parancsnoka és főmérnöke lett. Révész szerencsésen átvészelte mind a magyar emigrációban, mind a szovjet hadse­regben folyó tisztogatási akciólát. Soha nem tartóztatták le, bár ahhoz a páncélos fegyvernemhez tartozott, melynek fejleszté­sét éppen a kivégzett Tuchacsevszkij tábor­nagynak rótták fel. Bizonyára korábbi hír­szerzői kapcsolatai, mely egyet jelentett az NKVD-hez való tartozással, megóvták az egzekúcióktól. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az 1943-as év nem a frontokon találja az előretörő T 34-esek magasabb parancs­nokságán, hanem politikai beosztást kap. A cseljabinszki 58. sz. fogolytábor helyettes parancsnoka. 1944-ben Nógrádi (Keller­mann) Sándort váltotta a Kijevi Parti­zániskola (Szvjatosino község) parancsno­kaként, majd Opresovcéban gyülekeztette azoknak a magyar partizánoknak egy részét, akiknek működési területét a szovjet hadse­reg már felszabadította. Összevonásukat Révész vezetésével Garasin Rudolf (volt CSEKA tiszt) Gábor József (nemzetközi dandár komisszár) és Abelovszky József (1919-ben a dunaföldvári akasztások forra­dalmi törvényszékének elnöke) végezték. Irányításával 1945 februárjában Kijevből, Opresovicéből és más gyűjtő pontokról 734 fő érkezett Debrecenbe, az ideiglenes kor­mány székhelyére. Révész gondos káderki­választása alapján ezeknek a volt „parti- zánok”-nak nagy része, a BM. politikai ren­dőrségen (az AVH elődje), a HM. Katona- politikai Osztályon, (a VKF 2. utódja) és a honvédségnél lett politikai tiszt. A vázolt munkájának egyenes következ­ménye, hogy 1945 után a Magyar Kommu­nista Párt káderosztályán Kiss Károly és Ká­dár János helyetteseként a Magyar Honvéd­ség és a Rendőrség szervezője. 1945 és 1947 között a Magyar Kommunista Párt katonai, karhatalmi osztályát vezette. 1945. novem­ber 1-jével tartalékos vezérőrnaggyá nevez­ték ki. A lexikonok tanúsága szerint 1948 után a Magyar Néphadsereg egyik vezető személyisége lett. Bontsuk ki ezt a sommás megállapítást. A Magyar Honvédség techni­kai főfelügyelője, azaz minisztériumi főcso­portfőnök lett 1948. március 1-jétől. Még ebben az évben, 1948. október 16-án kétcsil­lagos tábornokká, azaz altábomaggyá lép­tették elő. Ez egyben azt is jelentette, hogy megválva a technikai felügyelőségtől, régi képzettségének, a hírszerzésnek megfelelő­en 1948. október 18-án megbízták Pálffy (Oestereicher) György altábornagy utódja­ként a HM. Katonapolitikai Osztály pa­rancsnokságával. Ezzel a megbízatással vál­totta meg a belépőjegyét Révész a magyar kommunista diktatúra véres történetébe, és tette magát alkalmassá, hogy az 1956-os for­radalom leverése után a Kádár diktatúra honvédelmi minisztere legyen. A Katonapolitika svájci ügynöke, Fe- renczy Edmund, aki a Journal de Geneve c. újság munkatársaként dolgozott - és akinek a budapesti hírszerző központban, a HM. Katonapolitikai Osztályon a fedőneve Te- legdy volt -, azt jelentette, hogy a háború utolsó periódusában a Svájcban működő magyar kommunista emigráció vezetője dr. Szőnyi Tibor Noel H. Fielden, az Unitarian Service Committee egyik ott működő veze­tőjén keresztül kapcsolatban állt az amerikai titkosszolgálat, az OSS (Office of Strategic Service) svájci képviselőjővel, Allen Dulles- szel. A jelentés a svájci magyar ügyvivő, Száll József közvetítésével került a katonai hír­szerzés illetékes vezetőjéhez, Serényi István Katpol. alezredeshez, aki a jelentést pa­rancsnokának, Révésznek adta át. Tudjuk, hogy előzőleg Révész a Magyar Kommunis­ta Párt káderosztályának helyettes vezetője volt, tehát természetes dolog, hogy bár Fe- renczy információja semmi katonai értékkel nem rendelkezett, politikai fontossága miatt Révész továbbította Rákosi Mátyáshoz, a párt legfőbb irányítójához. Rákosi túlzó és téves politikai értékelése azt eredményezte, hogy az ÁVH telefonlehallgatásai és egyéb ellenőrzései után, határozat született arról, hogy Dr. Szőnyit és társait őrizetbe kell ven- ni.Tgy azután Révész elindítója volt a legna­gyobb magyar koncepciós pernek, a Rajk ügynek. A koncipiált főperben és az úgynevezett satellita perekben összesen 97 fő kapott íté­letet. 15 embert kivégeztek. 11 tanú, család­tag vagy öngyilkos lett, vagy a vizsgálat so­rán, illetve a börtönben halt meg. Tehát a Ferenczy-féle jelentés továbbítása 26 halot­tat „eredményezett.” 1954 és 1957 között az Országos Tervhi­vatal katonai elnökhelyettese volt, míg végül 1957. május 9-én honvédelmi miniszterré nevezték ki. Éppen három évig töltötte be ezt a tisztet. 1958. április 11-én elérte a há­romcsillagos tábornoki rangot és vezérezre­dessé léptették elő. 1960-ban visszahívták a miniszteri státusz­ból és a diplomácia területére helyezték át Három esztendeig a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövete volt. Ezután nyug­állományba vonult. A15 legmagasabb kitün­tetés tulajdonosa volt. Haláláig megőrizte szovjet állampolgárságát. Elhunyta alkalmából a Magyar Néphadse­reg saját halottjának nyilvánították. /MAGYAR FÓRUM/ TELLER EDE hosszú cikket publikált a WASINGTON POST-ban és szorgalmazta a Szovjetunió szétesése folytán felszabadult népek hathatós megsegítését. Miért kellene ezeknek a népeknek többet szenvedniük, mint a németeknek vagy a japánoknak? - teszi fel a kérdést Teller Ede, arra célozván, hogy a második világháború után is az Egyesült Államok állította talpra volt ellenfeleit. A Robert Maxwell halálában érdekelt biztosítótársaságok egyre több bizonyítékot szereztek - állítja szó­vivőjük - arra, hogy az "angol" sajtómágnás önkezével vetett véget életének. Mivel 35 millió dollár összegű életbiztosítás a tét, a biztosítótársasá­gok szakértők és ügyvédek légióit mozgósították annak bebizonyítására, hogy nem baleset, hanem öngyilkosság történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom