Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
20 Amerikai Magyar Értesítő 1992. április Válasz egy Izraelbe költözött barátnőnek Kedves Kati! /HUNNIA/ Fájlalom, hogy Budapesten jártodban nem kerestél fel, szívesen hallottam volna sorsod alakulásáról. A küldött cikkről, mármint Benedek-Braun Pál áskálódásáról, jól sejtetted, hogy olvasatlanul papírkosárba került, minthogy tartalmát és „szellemét" már korábbról ismerem. A mocskolódó írásokat sohasem olvasom el, nem érintenek. Voltam már kommunista zsidóbérenc (Horthy idején), Mindszenty bérence (Rákosi idején), ellenforradalmár ('56 után), voltam fasiszta és judeo-bolsevik - legújabban antiszemita lettem. Ha valakinek, Neked kellene legbiztosabban tudnod, hogy mindez nem vagyok, hanem az elesettek és üldözöttek támasza, fajkülönbség nélkül. Amikor az üldözött zsidók mentéséért valaki faültetésre akart Jeruzsálemben fölterjeszteni, elhárítottam, mert katonaszökevényeket és oroszok elől menekülő falusi gazdákat ugyanígy bújtattam, mint ahogyan ismét bújtatni fogom a zsidókat vagy a keresztényeket, ha rászorulnak. Emberség dolga ez, nem filo- vagy antiszemitizmusé. Minden „izmus" lényege az, hogy válogatás nélkül egy kalap alá veszi az egymással faji, vallási vagy más szempontból egy csoportba sorolható embereket, holott teljesen különbözők. A magyarok, a németek, a zsidók éppúgy nem alkotnak egységes csoportot, mint a katolikusok vagy a reformátusok. Az ártalmas egységesítésnek a neve rasszizmus, legfőbb megvalósítója Hitler volt, most pedig - sajnos - Ti vagytok. Ez a Ti megint nem az egész zsidóságot jelenti, amelynek értékeit senki nem becsüli jobban nálam, hanem azok a Braunok, akik átvették és folytatják Hitler rasszizmusát, fordított előjellel. Aki a nagyszülők vallása szerint szabja meg embertársai nemzetiségi hovatartozását, az hitlerista. Ez a véleményem, és vállalom akkor is, ha ezért az antiszemitizmus bélyegét sütik rám Braun és társai. Diákkoromban a zsidó vallású osztálytársaim „izraelita felekezetű magyarok" voltak. Ezekből csinált Hitler „magyar anyanyelvű zsidókat", hozzájuk csapva a zsidó származású keresztényeket is, bárminek vallották, illetve érezték magukat. Wer eine Jude ist, das bestimme ich - hirdette Hitler, és a hivatalos izraeli álláspont ma ugyanez. Pedig hogy ki micsoda, nem a származásától, fajától, megkereszteltségétől stb. függ, hanem egyedül attól: hová tartozónak érzi magát. Háláchá ide vagy oda, én magyarnak érzem magam, tehát az vagyok. Tisztelem mindenkinek a hazaszeretetét, a cionistáét is, tehát helyeslem, ha hazamegy. De ha itt marad közöttünk és magyarellenes, zsidóhatalmi politikát folytat, azt bizony nem szeretem. Ha ez antiszemitizmus, akkor antiszemita vagyok, kilenc és fél millió magyarral együtt. A maradék félmilliónak nincs helye ebben az országban, bármilyen származású. Ez nemcsak zsidókra áll, hanem mindenkire, aki érzésében és nyelvében nem magyar - akár Széchenyi István le- származottaira is. Szeretném, ha megértenéd: nemcsak zsidó érzékenység van, hanem magyar érzékenység is. Megalázott, megcsonkított, gyűlölködő ellenségektől körülvett kis ország vagyunk, olyan belső ellenzékkel, amely valójában ellenség. Amikor rasszista Braunok - akik személy szerint nekünk köszönhetik, hogy életben vannak - le- fasisztáznak bennünket, akkor ne csodáld, hogy szelíden azt mondjuk: menjenek innen, semmi keresnivalójuk a magyar hazában. Aki viszont magyarnak érzi magát, és nem lopni akar tőlünk vagy meggazdagodni rajtunk, hanem velünk együtt kihúzni az országot az erkölcsi és anyagi nyomorúság sírgödréből, attól nem kérdezzük, hogy sváb-e vagy zsidó, cigány vagy akármi, hanem kéz kezet fogva dolgozunk a közös hazáért. Amikor oly előszeretettel dörgölitek orrunk alá a haláltáborokat, mindig megfeledkeztek arról a két országhalálról, amelyeket ti okoztatok 1919 és 1945 után. Ez a Nagy Tabu, amiről nem szabad beszélni: hogy a tanácsköztársaság és a kommunizmus Magyarországon a ti művetek. A Szovjetunió nélkületek is eltiport volna bennünket, de a „felszabadulás" nagy hazugságát csak ti hittétek el és kényszerítettétek rá az eltiport országra. Amikor az jut eszedbe, mit vétettek a németeket kiszolgáló magyarok a zsidók ellen, jusson eszedbe az is, mit vétettek a szovjeteket kiszolgáló zsidók a magyarok ellen. Ha kölcsönösen van mit egymás szemére vetnünk, talán megbocsátani is kölcsönösen kellene: békében együtt élnünk csak így lehetséges. Abban a reményben, hogy legközelebbi haza- látogatásodkor nem kerülöd el a portánkat, szere- tettel üdvözöl IsMn
