Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

6 Amerikai Magyar Értesítő' 1992. február legyilkoltakat és kényszermunkatáborokba hajtottakat sem az elűzötteket nem tudják már pótolni még dupla megszámláltatásukkal sem; főleg nem a magyar anyák kötelezően kikapart vagy megfoganni sem hagyott magzatait! De ezzel együtt is nevetséges ez a rágalom: hogy - -a romániai, főleg erdélyi útviszonyokat és -eszközöket is figyelembe véve - utazgatni volt kedvük és pénzük?! A legképtelenebb vád mégis ismét Magyarországot érte: onnan sokan utaztak át, természetesen magyar állampolgárok, főleg kiskorú személyek ezreit importálták on­nan, akiket magyar családoknál szállásoltak el és Romániában írtak össze! - hirdeti a nyilatkozat. E sok-sok aljasság - magyar részről elkövetve! - alapján a Vatra-Párt attól tart, hogy "a magyar etnikai kisebbség egymillió személy helyett kétmilliótól négymillióig terjedő "nagyságrendű" lesz." Éhes disznó..., csak fordítva: félős disznó... Lám, nem teljesen tudatlanok és számolni is képtelenek ezek a sovén-tűzhelyes románok! Pontosan tisztában vannak azzal, hogy a "magyar etnikai kisebbség" létszáma bizony megközelíti azt a rettegett négymilliót. De meg ám! Mert mi magunk is elbizonytalanodva írogattuk le mindig a ki tudja, ki által köztudatba égetett 2,7 milliót és szívünk gyakorta tétetett kötőjelet, hogy kitoldja a lehetsé­ges legalább 3 millióra számukat. Örültünk és boldogan átvettük, ha otthoni tisztességesebb írók és lapok is ezt a számot szerepeltették, pedig ez a legutóbbi, igazán román népszámlálásból eredő létszám volt, vagyis jogos volt az érzetünk, hogy valami nem stimmel körülötte. Valahol eltűnt a létszámból. így most már biztosak lehetünk abban, hogy nem vesztek el - csak szétszórattak védtelenül - erdélyi testvéreink: legalább 3-3,5 milliónyian vannak, lehet, még többen is. Nem véletlen a vatra-félelem. Ám az is bizonyos, hogy a nacionalista-soviniszta románság még az egymilliót is túlzásnak találta volna. Néhány dolog azért mégis azt bizonyítja számomra, hogy bár számolni jól tanít a rablás, a gyűlölet elvakít, a félelem pedig nem hagy helyet az értelmes gondolkodásra. Mert gondoljunk csak bele: kire vet az rossz fényt, ha egy népszámlálás úgy van előkészítve és megszervezve - főleg dokumentálva! ~, hogy bárki akárhányszor feliratkozhat és az nem tűnik fel senkinek? Vagy gondoljuk el: az "importmagyarok" semmiféle romániai papírral, irattal, igazolvánnyal nem rendelkezvén sem lepleződtek le?! Ennyire hülyék a számlálóbiztosok? Válogatottan? S ha igen, az adatokat nem ellenőrzi senki? És az sem jön rá a csalásra? És nincsenek számítógépeik? Erre sem (csak nehézvízlopásban-kicsalásban-csencsőlésben jártasak?)? Elvesztek vagy el sem tették az előző népszámlálás adatait? Nem is hasonlítják össze? Azonosító szám sincs? Igazolvány sem? Sorolhatnám... Hm. Kinek a butaságát és műveletlenségét bizonyítja hát ez a sok rágalom? Úgy lá­tom, nem a magyarságét. Azt a rágalmat már szinte megemlíteni is alig érdemes, hogy az Erdélyi Magyarságért Alapítvány Budapes­ten nyomatott űrlapokat küldött szét Romániában, amely­ben a katolikus és református egyházak papjait kérte fel a "párhuzamos népszámlálás" elvégzésére. Ézt a nyomtatványt a Rompres "bemutatta". A rubrikák nagyon tanulságosak voltak "ország, vallás, a pap születési éve, lakhelye, helységnév (eredeti és magyar nyelven), a település lakosainak száma, közülük hányán magyarok, a parókia hívőinek száma, stb." Ezt ugye, ép ésszel nehéz népszámlálási "adatlapnak" tartani és bemutatni. Ezzel legfeljebb a papot és hívőit számlálhat­ták volna össze, úgy nagyjából. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöksége szerint az utóbbi időben a Rompres által megje­lölt térségben - Temes — semmiféle adatgyűjtést nem végeztek. Az MTI az Erdélyi Magyarságért Alapítvány egyik munkatársát is megkérdezte: készítettek-e párhuzamos "népszámlálást" vagy ahhoz legalábbis űrlapokat? Bizony, készítettek. Nem népszámlálási űrlapot és nem is mostanában. Az Erdélyi Magyarság című folyóirat kiadója­ként piaci felmérést végeztek, de még az elmúlt évben. Ehhez köldték szét, még akkor valamennyi környező országba, Nyugat-Európába és természetesen a tengereken túlra, Amerikába, Kanadába és Ausztráliába is. Mit gondol­nak? A világ minden részében "párhuzamos népszámlálást" akart tartani a hazai alapítvány? Természetesen, valami hasonló dolog - nem "csalással", hanem arra szolgáló adatlappal, az igazság kiderítésére - nem csak nem rossz ötlet, hanem el kellene végre végeznie valakinek: felmérni, megszámlálni pontosan, vagy legalábbis nagyon megközelítőleg a világban mindenfelé szétszóródott magyarság létszámát és megoszlását az országok között. Ez igazán nem sért, nem sérthet senkit - a románokat és eset­leg a szerbeket és szlovákokat leszámítva, de őket már az is sérti, hogy létezünk (még), így véleményük teljesen mellé­kes. Talán a Magyarok Világszövetsége nagyon hasznos dol­got művelne, ha megtenné ezt a világ-magyarság-népszámlá- lást. S hogy ne érhesse szó és vád a ház elejét, felkérhetné ehhez segítségül az ENSZ nevű sóhivatal valamely illetékes szervezetét, legyen annak is valami haszna, ne csak a pénzeket gyűjtse be az országoktól és semmire sem jó határozatokat hozzon, mint pl. legutóbb a négyszázsokadik BT határozatot Izrael egyhangú elítélésére, amiért 12 palesztint toloncol ki saját hazájából - zsidó bíróság ítélete alapján, a Talmud-törvények értelmében. Nagyon sok haszna és óriási tanúsága lehetne a világ előtt egy ilyen magyar világnépszámlálásnak: egyértelműen bizonyítékul szlogálna arra mindenkinek, s talán elrettentő például is, hogy a gonoszság és gyűlölet hogyan tud nemcsak egy virágzó gazdaságú, gyönyörűséges, nagy kultúrájú, békés, történelmi országot szétszaggatni, de egy régi nagy népet is szétkergetni a világ minden tájára, hontalanul, hazátlanul. Biztos vagyok abban, hogy Antall Józsefnek is módosítania kellene azt a vallomását, hogy 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Úgy gondolom, sokkal többünket kellene felvállalnia, mert nemcsak félhazányian űződtünk-szóródtunk-csatolódtunk szanaszét, de még az is lehet, hogy teljes nemzetnyien. És ha belegondolunk, nekünk is vannak utódaink, márpedig a "magyar nem vész el, csak" - hontalanná válik... Ha hagyják! Mert amíg eddig értem gondolataim­ban, megkaptam a Rádióban január 21-én elhangzott hírt: Adrian Nastase román külügyminiszter kijelentette: "Románia ragaszkodik ahhoz, hogy a román-magyar alapszerződésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom