Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
1992. február Amerikai Magyar Értesítő 5 STOLMÁR G. ILONA: ROMÁN SZÁMTAN: SZÁMOLGATÁS ÉS SZÁMÍTGATÁS Nem veszélytelen dolog mostanában hazai újságokat, híreket olvasni. Borzolják az idegeket, közel hozzák az agyvérzés érzését és heves szívdobogást okoznak. Főleg a kormánypártibb, tisztességesebb lapokban bőséggel található, a környező országokban újult erővel fellángolt magyarüldözési mániáról és hazánk szüntelen és egyre hangosabb rágalmazásáról szóló tudósítások ilyenek. Olvasom, hogy az Országgyűlés Külügyi Bizottsága tiltakozik a súlyos fenyegetések ellen, amelyek Tőkés László erdélyi református püspököt az elmúlt hetekben érték, csak azért, mert rámutatott a romániai belpolitikai élet antidemokratikus jelenségeire, kiváltképp a kisebbségi politikában. A bizottság több tagja arra is felhívta a figyelmet, hogy a legutóbbi romániai népszámlálás valódi célja az ott élő magyarság megosztása, valóságos népességarányának torzítása. A baj az, hogy ugyancsak erre hívta fel a figyelmet Tőkés László is — valamint az RMDSZ is ~, ezért hozták meg halálos ítéletét bizonyos szervezetek, amelyet nyílt közleményben hoztak neki és mindenkinek tudomására(l), s ezért tűztek ki fejére 150 ezer dollár vérdíjat. Ennyit ígért a halálos ítéletet kimondó szervezet annak, aki végrehajtja az itéletet.Román szemmel hatalmas összeg! Ki tudja, ki mire képes ennyi pénzért? Arról szó sincs természetesen, hogy a román rendőrség nagy erőkkel nyomozna az életveszélyes fenyegetők után. Minek? Ráérnek majd a gyilkost keresni. Ha lesz rá idejük, s ha nem mondják ki hivatalosan azonnal, hogy a püspök "öngyilkos" lett. Sokszor láttunk már ilyet - román vonatkozásban, Ceausescu idejében, a helyzet pedig azóta csak romlott. Értesültünk már hátul összekötözött kézzel magát fára akasztott "öngyilkos" magyarról, és léteztek önmagukat halálra vert magyarok is arrafelé... A rágalomkezdő esemény egy magyar törvénytervezet volt. Az egybeesés valóban véletlen, hiszen a törvényeket jóelőre besorolják. így történt most is, amikor Budapest rendezni tervezte az állampolgárság kérdését - egyben a bevándorlási, letelepedési ügyeket is. Ez nagyon régen esedékes, tulajdonképpen a genfi egyezmény aláírásának pillanatától egyrészt, másrészt a megváltozott politikai helyzet miatt egyre több nyugatról hazatelepülő miatt. A tervezet úgy szól, hogy a magyar állampolgárság öröklődik; mindazok, akik valaha magyar állampolgárok voltak és nem kérték elbocsátásukat az állampolgárságból - pl. az 56-osok között volt ilyen is —, ma is magyar állampolgárok. A hazánkba menekült magyarok, bárhonnan, Erdélyből vagy most a volt Jugoszláviából, ha Magyarországon akarnak letelepedni, "honosításukat" kérhetik, mások, pl. az állampolgárságukból elbocsátottak "visszahonosításukat". Ez utóbbi semmiben nem különbözik a németek és más demokratikus államok által évtizedek óta gyakorolt módszertől, a repatriálástól. Ezt a románok - és az ő példájukon okosodva a nacionalizmus és fasiszta ízű szeparatizmus kórságában egyre jobban vergődő-fuldokló szlovákok - úgy értelmezték, hogy Magyarország minden kisebbségi sorban élő magyarnak (anyanyelvűnek?, születésűnek?, származásúnak? ki tudja?) magyar állampolgárságot ad. (Ez sem lenne elítélendő, százmilliószámra élnek kettős állampolgárok a világban mindenütt, s ha jól megnézzük a "valaha magyar állampolgárok voltak" kategóriába ugyancsak beletartoznak az elszakított területek magyarjai!) A felzúdulás óriási lett, minden hivatalos tiltakozás és cáfolat ellenére dühöngő kórusban szólt a rágalomária, s nem véletlenül. Ezzel (is) el akarták takarni azt az ocsmány módszerű romániai népszámlálást, amely eközben zajlott és amely mindenféle csalásra alkalmat ad, ellenőrzésre azonban semmilyet és nem is nagyon titkolt célja valóban a romániai magyarság eltüntetése volt. Nem tudom, mennyire figyel a világ(politika). Úgy gondolom és érzékelem, az ilyesmire semennyire. Ellenkező esetben ugyanis nagyon fel kellene kapnia a fejét, fel kellene hogy tűnjön neki, de legalább az értelmi képességekkel is rendelkező világpolitikusoknak, hogy nem lehet normális, mondhatnám: inkább súlyosan beteges dolog az, ha egy minden más országban jelentéktelen és szokványos esemény, egy közönséges, bizonyos időközönként a világ minden táján megismétlődő népszámlálás ekkora vihart kavar! Ha egy népszámlálás miatt nemzetközi, de legalábbis szomszédos országok közti bonyodalom és mocskos rágalomhadjárat indul. Igaz, csak az egyik oldalról, a népét számlálgató részéről. Itt már nagyon súlyos bajt kellene konstatálnia a világ illetékeseinek és legalább utánanézni az ügyének. A Vatra Romaneasca ugyanis vádaskodott. Mégpedig a hivatalos Rompres Hírügynökség adta ki a Románok Nemzeti Egységpártja nevű fedőszerve által közölt nyilatkozatát, teljes terjedelemben. Ezt hozta le elsőoldalasában az Adevarul c. lap, amelyet az elnökhöz és elnökséghez közelállónak szoktak aposztrofálni. A Vatra- Párt közleménye szerint a romániai népszámlálás "furcsa eredményekkel zárult, mert az RMDSZ utasítására a székelyek és csángók magyarnak íratták fel magukat" a népszámlálási biztosokkal. Ugyan bizony, minek kellett volna felíratkozniok, ha még a legutóbbi "hivatalos" román értesüléseink szerint is elmagyarosodott - vagy elmagyarosított! - románoknak hirdették őket? Ami bizony csakis tiszteletet válthat ki irántuk, mert nagyon becsületükre válik, ha abban a hatalmas román tengerben, az iszonyatos, erőszakos románosítási rohamok közepette, amely arrafelé hosszú ideje tombolgat, el tudtak "magyarosodni"!! Sérelmezi a nyilatkozat, hogy a vegyesházasságokban minden családtagot magyarnak vettek fel - mert régen mennyivel jobb lehetett, hogy a magyar házastársat is, magyarul beszélő, esetleg nevű gyerekeit is románnak írták be?! --; hogy a magyarok sokkal több családtagot mondtak be, mint amennyi van nekik, sőt, utazgattak összevissza, egyik helyről a másikra, hogy több helyen is "megszámoltassák" magukat. Ez sem lenne nagyon elítélendő részükről, mert sem az elpusztítottakat -
