Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

1992. november dúserege sikertelenül ostromolta. 1619-ben Bethlen Gábor bevette, egy ideig itt is tartotta főhadiszállását. 1683-ban a Bécs alá vonuló Kara Musztafa nagyvezér elfoglalta az erős várat, de még abban az évben ki is ürítették a megvert menekülő törökök. A Rákóczi-szabadságharc dunántúli ese­ményeiben a császári seregek egyik fontos vára volt. 1712- ben katonai felszerelését leszerelték, de a város falait, bástyáit csak a XIX. század eleji városrendezés idején bon­tották le. Az utóbbiaknak csak az utcanevekben maradt nyo­ma. Az egykori vár többször átépített tömbjében ma mezőgazdasági egyetem működik. A négy saroktornyos, zárt udvaros épület alapformájában XIV-XV. századi, gótikus várkastély. Építtetői minden bizonnyal a Vöröskői és Óvári Wolfart család tagjai közt keresendők. XVI-XVIII. századi átépítések után 1810-ben második emelettel bővítették, belsejét átalakították. Körülötte a Lajta vize által határolt földsáncok az egykori belső vár védőműveinak maradványai, belsejükben kazamatákkal. A déli oldalról nyílik a vár re­neszánsz ízlésű, hajdan felvonóhidas kapuja, amelyhez ma többívű téglahíd vezet. A dongaboltozatán látható címerkő másodlagos helyen van. A törtvonalú kapualj ülőfülkéi a kapuval egyidősek, azt az 1530-ban kezdődő várépítkezés idejére helyezhetjük, éppúgy mint a főépület körüli sán­cokat és kazamatákat. Séta a várhoz A vasúton érkező turista a vasútállomásról gyalog, vagy autóbusszal juthat be a város szívébe, a Várkapu térre. A távolsági autóbusszal közlekedők is ide érkeznek. A Városkapu térről 6-8 perces kényelmes sétával érhetjük el a magyaróvári várat. Szép, gondosan karban tar­tott régi házak között haladunk végig az utcán.. Itt láthatjuk a híres Sóházat (45. sz.), amely az egyik bástyaerődjének helyén épült. Eredetileg templom és a kapucinusok rend­háza volt. Később sóraktárrá, majd laktanyává alakították. A Habsburg család kastélya (52. sz.) nem messze van a Sóháztól. A Fekete Sas Szálló (55. sz.) már a XVII. század­ban is sörház és vendégfogadó volt, 1619-ben Bethlen Gá­bor erdélyi fejedelem is megszállt benne. Még számos műemlékház található az úton, akárcsak a Bástya utcában, vagy a Lucsony utcán, ahol barokk parasztházak, oromfalas homlokzatfalak, árkádos udvarok láthatók. Az útról jobbra egy térre fordulunk be. Elhaladunk a tér közepén álló, 1744-ből származó barokk stílusú, faragott emlékmű-szobor mellet, s innen nem messze balra fordulunk, és néhány lépés után máris megpillantjuk a lánckarikás, felvonóhidas várkaput. Dongaboltozatos hídon át alagútszerű kapu vezet a várhoz. Itt láthatjuk a kapuőrség egykori őrszobáit. Használható állapotban maradtak meg a 2 m vastag falakkal épült vár alatti termek és folyosók, amelyek egész rendszert alkotnak. (E pincék egyikében, a várkastély előtti téren, hangulatos éttermet rendeztek be, ahol a látogató megpi­henhet.) A négy saroktornyos vár kifogástalan állapotban van, de várszerű jellegét már sokban elvesztette, mert az 1810-es építkezések idején saroktornyai csaknam teljesen 19 beleolvadtak az újonnan épített második emeletbe. A vidék katonai fontosságát már az ókori rómaiak felismerték, mert a Kr.u. 2. században itt állt az egykori Ad Flexum táborhely, ahol a 14. római légió állomásozott. A tábor romjain épült a vár. Kellemes sétát tehetünk a várat övező, gondosan ápolt parkban. Majd a várost elhagyva sétáljunk végig a Mosonvár utcán. A hangulatos úton felkapaszkodhatunk a Király-dombra. Útközben megtekinthetjük a XVIII. század­ban épült barokk kúriát (5. sz.). A dombon még ma is látható az egykori mosoni vár helyének négyszögletes kiemelkedése. PANNONHALMA - GYŐRSZENTMÁRTON (Győr-Sopron megye) Története A Bakony északi lankás nyúlványaként a Kisalföldet lezáró Sokorói-dombvidék messzelátható domb­ján álló bencés apátság legkorábbi váraink egyike. A 996- ban Géza fejedelem által letelepített szerzetesek kolostorukat kezdettől védelmi jelleggel építették. A XIII. század elején, Oros apát építkezése idején tovább erősítet­ték falait. 1241-ben az apát negyven szerzetesével védte meg a tatárok ostroma ellen. A kolostort és külső erődítményeit Giulio Turco 1572-ből ránk maradt rajzaiból ismerjük. Ebből és egyéb okleveles adatokból tudjuk, hogy a kolostor négyzetes alaprajzú tömbjét, szabálytalan sokszögben övező, tornyokkal erősített várfalát a XV. században építették. A XVI. század közepén, amikor a török hódoltság már Bécset fenyegette, Szentmárton vára néven, Győr előváraként erősítették meg. A korábbi várfalon kívül még egy tornyos várfalöv készült, ez előtt pedig külső palánk. Az újabb és újabb építkezések ellenére is elavult középkori vár maradt, amelyet ezért többször is elfoglaltak a törökök. A szerzete­sektől elhagyott kolostor a XVI. század végétől a dunántúli végvárrendszer tagja lett, Győrből kinevezett kapitányok parancsnoksága alatt. 1636 után a kolostort visszakapták a bencések, a vár azonban továbbra is katonai vezetésben maradt. 1683-ban a Bécs ellen vonuló török had utoljára foglalta el. A törökök kiűzése után megindult a kolostor újjáépítése. Külső erődítményeire többé nem volt szükség, azok részben pusztulni kezdtek, részben a barokk kori átépítés új igényeinek megfelelően új célokra építették át. Szentmárton várának megmaradt középkori részleteit 1940- ben, az akkor emelt gimnázium és nevelőotthon építésekor bontották le. Pannonhalma európai jelentőségű látnivalóit ma már nem az egykori vár jellegéből adódó részek képviselik. A Magyarországon egyetlen, épségben fennmaradt románkori kolostortemplom, a hozzá csatlakozó Mátyás király által 1486-ban építtetett kerengő, a barokk könyvtár, ebédlő és főapáti lakosztály, a klasszicizáló, kupolás torony a kolostorban található képtárral, levéltárral és könyvtárral egyedülálló értékünk. Amerikai Magyar Értesítő

Next

/
Oldalképek
Tartalom