Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
2k Amerikai Magyar Értesítő 1992. január Az utóbbi években 16 társasnyaraló épült a vízparti utcákban. Ezek — a siófoki szállodákhoz hasonlóan — egy-kétszobás lakosztályokból álló. 2, 4, 7, sőt 9 emeletes épületek, most már meghatározói Balatonlelle fürdőhelyi arculatának. A két utca a Szent István térről indul, amelynek közepén helyezték el Iványi Grünwald Béla kiváló festőművész emlékét, akinek legkedvesebb üdülőhelye volt Balatonlelle. LÁTNIVALÓK A SZOT-üdülő a Giuseppe di Vittorioról elnevezett, a Köztársaság út 36-38. szám alatt, 1937-ben épült. A háromszintes, nagy parkkal körülvett üdülőház a legszebb SZOT-üdülő a Balaton-parton. Saját strandja van, mint minden nyaralónak ezen a soron. Becsali-csárda (a 7-es műút mellett, a Rákóczi út 80. szám alatt) Balatonlelle kedves, hangulatos helye, különtermekkel, tágas kerthelyiséggel, magyaros motívumokkal díszített berendezéssel. Kultúrház (Kossuth Lajos u. 2. sz.). Parkban emelkedő, 1838-ban klasszicista ízlésben épült egykori földesúri kúria, Ba latonlelle legszebb műemléke. Ebben az épületben rendezik meg hagyományosan évről évre a híressé vált népművészeti kiállításokat. Itt osztják ki a neves népművész, a faragás mesterének, néhai id. Kapoli Antalnak emlékére alapított vándordíját évente a legszebb műveket bemutató népi faragóknak. Az itt rendezett népművészeti kiállítások érdekes látnivalói a balatoni nyári idénynek. Az épület előtt áll id. Kapoli Antal Kossuth-díjas, a népművészet mesterének bronzból készített mellszobra (Kiss György, 1971). A parkban nyílt meg az 1200 személyes szabadtéri színpad, valamint 1975-ben, a park déli szélén felépült a Petőfi Sándor könyvtár és olvasóterem, az első üdülőhelyi könyvtár a tó környékén. Több száz idegen nyelvű könyvvel is rendelkezik, valamint a magyar nyelvűeken kívül, számos idegen nyelvű újság is jár ide. Igen szép a hatalmas fák árnyékolta nyitott olvasóterasz. A község új temploma, amelyet vörös terméskőből építettek, a XI. században már itt állott középkori templom helyére épült. A korábbi templom a török időkben elpusztult. Emlékét csak az 1700-as évek elejéről származó szép Pieta-szobor őrzi, amely onnan került át az új templomba. Szószékének finom mozaikjait Sztehló Lilly készítette. Kovácsműhely (Szabadság u. 52. sz. alatt) népi jellegű műemlék és jól szemlélteti az egykor jóformán minden községben állott, de már sorra lebontott vagy összedőlt régi kovácsműhelyek belső berendezését. Nepomuki Szent János-szobor (Szabadság utca 72. sz. ház előtt) késő barokk ízlésben készült, 1797-ben. Az iskola épülete (a Petőfi utcában) 1812-ben épült, barokk ízlésben, korábban a Jankovics család kúriája volt. LEVELEK A DÉLVIDÉKRŐL /Folyt. a 17. oldalról./ kell innen menni. Itt ők többé másoknak sem gazdasági, sem munkalehetőséget nem fognak adni. Itt csak ők léteznek, csak ők élnek és csak önmagukat ismerik el és senki mást. Mi ezt most már tisztán látjuk mindannyian és ezt neked is kell tudnod. Őket semmi sem érdekli: sem Európa, sem a haladás, ők csak önmagukat szeretik. Ezt nem lehet kibírni! Nehogy azt hidd, hogy elborult pillanatomban írom ezeket a sorokat. Nagyon is tudatában vagyok minden egyes mondatnak. Igaz, én erről mindenről rengeteget írtam az elmúlt két-három évben. Mindent tisztán láttam és előrejeleztem. De amikor neked kell írnom ezekről a dolgokról, minden ezerszer nehezebb. Sok minden személyesen is érint, ez a jelenem, melytől megszabadulni nem tudok. Nem tehetem magam túl az érzéseken. Valami belülről marcangol. Minden lehetett volna jobb is, ha több ész kormányozta volna az életet. De nem kormányozta és a józanság veszteségre volt ítélve az elvakultsággal szemben. Szégyellem mit tett ez a kis ország, melyet hazámnak nevezek. Melyre büszke voltam. Az álmok szárnyát lemetszette, a jövőt elrabolta, talán mindörökre. Fájdalom, szomorúság és halál a jelenünk, s attól félek, a jövőnk is. Teljesen mindegy, hogy én társadalmilag (tudományosan) kiálltam egy álom mellett, az a másik magyar pedig a földet túrta. Ezek mindenkit egyformán gyűlölnek, ki nem az ő fajtájukhoz, szokásaikhoz tartozik. Ezek megbolondultak. Szerető apád U.i.: Nem érdekel többé, hogy felbontják leveleimet, belegázolnak a legszentebb családi életembe. Olvassák csak el és tudják meg, hogy ez a kommunizmus, melyben mindannyian egyszer régen hittünk. Újvidék, 1991. szeptember 26-án * Újvidék, 1991. október 14. .....X. Y. két napra hazajött a frontról. Már három hete kint van a harctéren, egy szerb faluban, Vukovár közelében. Teljes egészében azoknak az embereknek a benyomását adja, akiket gyógyít. Ő maga is erős sokkban van. Nem akart menni, de családjával megzsarolták. Idegileg teljesen rendezetlen. Mint afféle jó orvos, ezt is látja magán, de nem tehet ellene semmit. Ő is ember! Ő is fél! Ahogy mondja, egy paranoiás-depresszióban van, s ami a viselkedését illeti, ezt én is megerősíthetem. Röpködnek körülötte a golyók és az aknák. Pedig az ő főhadiszállása öt kilométerre van a tűzvonaltól! Ott rendezkedett be egy ágyúgolyó által kimélyített gödörben. Ide hozzák neki a betegeket, sebesülteket. Ahogy megfigyeltem, most már nem is annyira a golyók röpködésétől fél, mint amennyire a tisztektől, a felettesektől, akik mindenkit és mindent terelnek maguk előtt (mint a marhát!) a tűzvonalba. Legjobban a saját nevétől és vezetéknevétől fél. Fél attól, hogy valamilyen
