Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1992-07-01 / 7-8. szám

2

Amerikai Magyar Értesítő'

1992. júl.- aug.

AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. O. BOX 7416

BALTIMORE, MD 21227-0416 USA

Telefon: (410)242-5333 Szerkeszti: Soós József. Főmunkatársak: Stirling György és Stolmár G. Ilona. Előfizetési díj 15 dollár. Nyugdíjból élőknek 13 dollár. Kanadába 16.50 doll. Tengerentúlra 17.50 doll. Légipostán 27.50 dollár

A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A javítás jogát fenntartjuk.

pedig, amelyik hazugságban, ellentmondások között él, nem íehet jó (ma sem) a közérzete.

Micsoda önámító szemfényvesztő propaganda, amikor az ország javuló helyzetét és a fejlődést egyesek csak azzal akarják érzékeltetni, hogy hány kisvállalkozás indult az országban és mennyi a külföldi beruházók, üzleti kezdeményezések száma. Ez is hozzátartozik természetesen a jó közérzet kialakulásához, mert az anyagi-gazdasági stabilitás egyik feltétele az ország, egy nép belső lelki egyensúlyának. De ez önmagában mind kevés. Az embereknek azt kellene látniok, hogy a vezetés - a kormány, vagy éppen az ország szerencsétlenségévé vált köztársasági elnök - szavai, nyilatkozatai összhangban állnak a tetteikkel és főleg a méltányossággal, az igazsággal. Ám a magyar társadalomnak ma nap mint nap csalódnia kell: ígéreteket, bíztatást kap esőstől - akárcsak régen, amikor az "ígéretek földje" nevet érdemelte ki hazánk a minden jót a távoli jövőre kilátásba helyező kommunista jósok révén - és közben folyvást azt hallja, hogy rendszerváltás volt, aztán nem lát mást, mint amit fentebb leírtam. Nem lát mást, csak azt, hogy ugyanazok ülnek a nyakán, a minisztériumokban, a gyárakban, a termelőszövetkezetekben, a közigazgatás minden ágában, akik azelőtt basáskodtak fölötte. Ugyanazok, de talán még magabiztosabban, még hatalmaskodóbban intézik az istenadta nép, a kiszolgáltatott kisemberek ügyeit.

Igen, magabiztosabbakká váltak, aminek több oka is van. A múltban mindig ott bújkált a tudatuk mélyén, hogy nincs legalitásuk, nincs megbízásuk a néptől s csak egy idegen hatalom fegyverei jelentik számukra a biztonságot. Mi lesz, ha egyszer kimennek az oroszok?... Másodszor ott volt a pártfegyelem vastörvénye, amire mindig tekintettel kellett lenniük, mert "fémről" bármikor leválthatták, ejthették őket, ha nem paríroztak. Ezzel szemben most megtudták, milyen hatalmas erőt képviselnek baráti, rokoni, érdekszövetségi összefonódásaikkal, évtizedek óta egybeková- csolódott maffiáikkal, amelyeket sikerült átmenteniük s amely fölött - hiszen demokrácia van! - már nem lebeg a pártközpont mindenhatóságának Damokles-kardja. Szabad a vásár! És végül - a kezdeti beijedés után - óriási biztonságérzetet ad nekik, hogy látják: senki se kéri tőlük számon a múltat, senki se mer hozzájuk nyúlni, nemhogy felelősség- revonásra gondolni. Érzik erejüket és élnek is vele: olyan biztonsággal és fölénnyel terpeszkednek el a magyar élet

minden területén, hogy az emberben felforr a vér. A közönséges állampolgár pedig mit tehet: fél.

Fél - ugyanúgy, mint régen. Csak most nem az ÁVÓ-tól, nem attól, hogy éjjel fölcsöngetik és elhurcolják, hanem fél a körülötte működő, mindenhova elérő kezű maffiáktól, az összefonódásoktól, az érdekszövetségektől, amelyek behálózzák és uralják a magyar életet és félnek a régi elvtársuraktól, akik ma is urak (elvtárs nélkül, de annál nagyobb hatalommal). Igen, mert nekik vannak kapcsolataik (főleg egymáshoz), összeköttetéseik, ők ismerik ki magukat a hatalmi hierarchiában, ők építgették ki hadállásaikat előjogaik védelmére, jövendőjük biztosítására, amíg volt idejük a hatalomváltás előkészítésére, bőven volt lehetőségük felkészülni a fordulatra. És ez a félelem annyira belérögződött az elmúlt 4-5 évtized alatt a népbe, hogy még akkor sem mert régi elnyomóik, a hajdani kiváltságos osztály tagjai ellen semmit se tenni, amikor az új törvények módot adtak neki erre. Szilasy György elmondta, hogy ha faluhelyen beszélget a választóival s azok számonkérik tőle, hol marad a kezdetkor beígért tavaszi nagytakarítás, ő visszakérdez: ők ugyan miért nem éltek a választás adta jogukkal, miért nem ebrudalták ki a régi kompromittált embereket a tisztségeikből, miért nem szavazták le őket a községi választásokkor, aminek eredménye hidegzuhanyként érte a kormányt? Akkor az emberek csak a vállukat vonogatják, aztán bevallják, hogy azért nem léptek fel ezek ellen, mert félnek. Merthogy nagy még a hatalmuk és sok az összeköttetésük a régieknek s aki szembemegy velük, azt még ma is lehetetlenné tudják tenni.

Bénítólag hat ez a félelem és gátolja a jóra való törekvést, az ország életének kibontakozását. Zétényi Zsolt azt is elmondotta, hogy most, amikor már lehetősége van az állampolgároknak, hogy megfelelő előírások mellett önvédelmi fegyvert tartsanak birtokukban, egyre többen váltanak ki fegyverviselési engedélyt és szereznek lőfegyvert. Miért? Mert félnek. Egyrészt félnek az egyre terjedő bűnözéstől, féltik összeharácsolt vagyonukat, félnek egy felfordulástól (leszámolástól?) és féltik a jogaikat, amiket a demokrácia - egyelőre jórészt csak papíron - biztosít számukra. És esetleg ők maguk akarják a jogokat kiharcolni. Zétényi Zsolt ilyen értelemben magyarázta a sok önvédelmi fegyver birtoklását: a nép elégedetlen az események menetével, tűrhetetlennek tartja, hogy a tisztogatás nem történt meg, még mindig várat magára. És van egy olyan nézet, hogy akkor majd maga a megsértett társadalom oldja meg a problémát, veszi kézbe az ügyet. Ez persze tragikus következményekkel járna, hiszen az önbíráskodás jogállamban elfogadhatatlan. Zétényi Zsolt is kifejezte reményét, hogy erre nem kerül sor, de - tegyük hozzá - ehhez az kell, hogy a vezetés merjen cselekedni, ahogy az egy jogállamban elvárható.

Ha nem cselekszik, a társadalmi elégedetlenség (ma divatos, de rendkívül ronda jövevényszóval: a frusztráció) és az egyre romló gazdasági helyzet okozta életnívó-romlás együttes hatása könnyen valóban erőszakos események elindítója lehet, amitől az Ég óvja meg hazánkat. Nehogy bekövetkezzék az, amit Zétényi Zsolt is idézett előadásában, amikor a mostani (fél)változások eredőjéről, a kormány kezét különböző oldalakról gúzsbakötő pák-