Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
1992. június Amerikai Magyar Értesítő 3 TRIANON Ha valaki föltenné az elméleti kérdést, milyen esélye van a túlélésre egy országnak, amelytől elvették területének közel háromnegyedrészét, népességének jóval több mint felét, termőterületének 57, erdeinek 86, gabona- termelésének 50, kukoricatermelésének 65, burgonyatermelésének 60 százalékát, megfosztották lóállományának 53, sertésállományának 75, szarvasmarhaállományának 64 százalékától, elvették sóbányáit, rézbányáit, szénbányáinak 30 és vasércbányáinak 94 százalékát, összes iparának több mint 50 százalékát, vasúti hálózatának és úthálózatának 60 százalékát - nos, ha megkérdeznénk valakit, életképes lehet- e az az ország, amelyet ilyen óriási károsodás ér, a válasz nem lehet más, mint tagadó. Ekkora veszteséget nem lehet kiheverni, mondaná — elméleti alapon — ezer közül 999 ember. De akadt egy nép, amelyik rácáfolt az elméletre és túlélt egy ilyen csapást: az adatok, melyeket felsoroltam, a magyarságot ért veszteségeket mutatják, a trianoni békediktátum rendelkezéseit. És a magyar nép nem roppant össze, nem vesztette el hitét a jövőben, hanem nekiállt, hogy új életet kezdjen az adott lehetőségek mellett. Sikerült! A két világháború között olyan eredményeket ért el, olyan országot teremtett egymaga, ellenségektől körülvéve, amitől példát vehetett bárki. Ha voltak is hibák a Horthy-rendszer- ben, azok eltörpültek a pozitívumok mellett. Aki ma sarat dobál arra a korszakra, az a Dianontól földresújtott magyar nép erőfeszítéseit, regeneráló képességét kicsinyli le. 72 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a trianoni békediktátummal rácsapták a koporsófedelet a történelmi magyarországra. Bevégeztetett!... Lassanként kihal a trianoni nemzedék és nem marad senki, aki emlékeztessen az első világháború utáni évek traumájára, melyben élt a nemzet azután, hogy elrabolták területének 72 százalékát, lakosságának 64 százalékát. Nem ismer hasonló országcsonkítást történelem és nem szenvedett még nép ilyen kegyetlen büntetést - olyan miatt, amiben nem is volt vétkes. Mert Magyarország nem kívánta a háborút, sőt Tisza István ellenezte a hadüzenetet. Mégis minket büntettek a legsúlyosabban, olyan súlyosan, hogy annak túlélésében alig bizhatott valaki is. De a nemzet élniakarása erősebbnek bizonyult a trianoni ítéletnél és alig néhány év alatt talpra állt a Csonkaország összeszűkült határai között. A mi trianoni nemzedékünk még a "Nem, nem, soha!" és a "Hiszek Magyarország feUámadásában.r szellemében nőtt fel és ha értelmével fel is fogja, hogy a régi Nagy-Magyarország eredeti formájában a múlté, teljes szívvel soha nem fog belenyugodni az országcsonkításba és nem fogadja el annak jogosságát, elsősorban nem a tiszta magyarlakta területekre vonatkozóan. Az ezeréves jogon alapuló revízió gondolatáról még akkor se mondhatunk le, ha most vannak hangok, amelyek azt sugallják, hogy pl. Erdély visszacsatolása tragédiát jelentene a magyarságnak, mert egy nyolcmilliós román kisebb- séggal terhelné meg az országot. Igen, tisztában vagyunk azzal, hogy az eltelt évtizedek alatt az elrabolt területeken megtizedelődött a magyarság és az utódállamok kormányai arra használták fel ezt az időt, hogy saját polgáraikkal népesítsék be a volt magyar többségű részeket. És ritkította a magyarság sorait az erőszakos asszimilálás is. Mindezek ellenére, lélekben, ki kell tartanunk a "Mindent vissza!” követelés mellett, mert ezeket az elrabolt területeket akkor fogjuk igazán elveszíteni, ha önként lemondunk róluk, lemondunk az ősi magyar vármegyékhez fűződő jogainkról. A mai kormányzat, elsősorban a külügyminiszter — taktikából-e vagy őszintén, nem lehet tudni? — már sokszor kijelentette: Magyarországnak nincsenek területi követelései szomszédaival szemben és a jelenlegi határokat véglegeseknek tekinti Ilyen kijelentésekre mi emigránsok soha nem leszünk kaphatók: ha otthon kormányszinten kötelező is az óvatosság mf szabad magyarok kimondhatjuk az igazságot. Sőt annak képviselete kötelességünk. Az utóbbi évek, hónapok eseményei megmutatták, mennyire véglegesek az európai határok... Még a Helsinki Egyezmény is nyitva hagyja a határok tárgyalások útján, békés eszközökkel való megváltoztatásának lehetőségét. Nekünk se szabad soha feladni a reményt, hogy egy új politikai konstellációban lehetőség nyílik még a határok kiigazítására és magyarlakta területek visszacsatolására. Éppen a közelmúlt bizonyítja, hogy még a mi életünkben olyan váratlan fordulatok történhetnek, amelyekre senki sem számíthat. Es ezekre mindig készen kell lennünk Mégpedig a maximumot követelve, hogy legyen miből engedni. Mert ez a politika művészete és nem az önként való lemondás... Yves de Daruvár írja Trianon ötvenedik évfordulójára kiadott "A feldarabolt Magyarország" című megrázó könyvének bevezetőjében: "A trianoni béke olyan területeket csatolt el Magyarországtól, melyek több mint ezer éven át megszakítás nélkül hozzátartoztak így egy tolvonással úgyszólván nemcsak Magyarország nemzeti és történelmi egységét szüntették meg hanem azt a fizikaLgazdasági egységet is, amely tíz évszázad alatt a Kárpátmedencében kialakult.' A régi Magyarország volt Európa legtökéletesebb földrajzi és gazdasági egysége. És ezt rombolta szét a gyűlölettől elvakult győztes hatalmak bosszúvágya Trianonban. Nem hirdetünk revíziós politikát és nem kergetünk álmokat, de a 72 év előtti országcsonkításba, mint valami sorscsapásba, beletörődni soha nem fogunk. S. Gy. A MEGSZÁLLT TERÜLETEKRŐL "soha nem mondunk le és ezt jól tudják azok is, akik tárgyalnak velünk" - jelentette ki Jichak Shamir izraeli kormányfő. A miniszterelnök megerősítette a területek további kolo- nizálására vonatkozó terveket és elutasította az ellenzéki Munkapárt nézetét. TORGYÁN JÓZSEF országgyűlési képviselő Szabad Györgyhöz, a parlament elnökéhez írt levelében bejelentette: lemond országgyűlési képviselői alapfizetésének feléről a volt politikai üldözöttek teljeskörű kártalanítása javára.
