Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
24 Amerikai Magyar Értesítő Nincs új a nap alatt! Szabó Dezsőnek a liberalizmusról írt, 1941. január 19-i keltezésű írásában (1. Az egész látóhatár, Püski, 1991. II. kötet. 914-929. old.) olvashatjuk: „...liberális országokban az az egyetlen faj, mellyel szemben nem volt liberalizmus, az állambirtokos faj. Némely országban a liberális asszimilációnak ez a nem kis meglepetésű fajtája annyira ment, hogy majdnem félhivatalosan tagadták az állambirtokos faj puszta létezését, állítva, hogy már rég szétkeveredett a kisebbségi fajokba." És mit mond minderről a liberális Lőrincz L. László, a nyelvtudományok fölkentje, egy személyben kicsiny honunk nevezetes ponyvaírója az Úr 1991. évének április havában az MTV-Stúdió adásában? Mindenekelőtt a tudatlanság vakmerőségével nyilatkozik a tatárjárás némely vonatkozásáról, majd szó szerint ezeket mondja: „Én ha jól tudom, az ország lakosságának 90%-a elpusztult... 10%-a maradt meg. (Mármint a tatárjárás következtében.) ...utána megindultak a betelepítések, ahol is természetesen szlávokat, németeket telepítettek be, és ennek is köszönhető, hogy a magyar az Európának talán a legkevertebb etnikuma. És talán a mának szóló figyelmeztetés is az, hogy éppen ezért nevetséges dolog, öő, nevetségesek azok az állítások, hogy ... vagy elvárások - nem is tudom, minek nevezzem -, hogy Magyarország itt csak a magyarok országa, itt csak magyarok élnek, ez egy nemzet állama, ahol mi magyarok vagyunk a határok között. Itt nem erről van szó, mi már nem vagyunk ilyen értelemben magyarok, etnikailag nem vagyunk magyarok, mi valamennyien különböző népcsoportok keverékei vagyunk, és éppen ezért el is lehetne várni tőlünk, hogy mi sokkal nagyobb türelemmel viseltessünk más népek iránt, mint amilyennel viseltetünk." Reális számítások szerint azonban a tatárjárás az ország lakosságának csupán 15-20%-át pusztította el, s ez is irtózatos szám. A nagy betelepítések vagy inkább bevándorlások Magyarországra a XII. század első felében s derekán történtek, nem a tatárjárást követően. Királyaink szlávokat nem telepítettek le, azok már régtől itt éltek. IV. Béla a kunokat és a jászokat hívta be, s a johannita rendnek juttatott kiváltságokat. A szepességi és erdélyi szászság zárt tömbökben élt, a magyarsággal századokig nemigen házasodott. A magyarság legnagyobbrészt falvakban élt, és a más nemzetiségűekkel ugyancsak kevéssé keveredett. A különböző nemzetiségű népelemek közötti tömeges ötvöződés főként a városokban, s a XIX. századtól kezdve indult meg. Ezek a tények. Nagy kár, hogy az ismereteiben fölkészületlen Lőrincz L. Lászlót a kamera és a mikrofon elé engedték, éspedig az MTV kulturális rovatában. Ugyan miféle „kultúrát" közvetít ez a rovat? Vajon figyel-e erre a tiszteletre méltó Hankiss Elemér? Ha Lőrincz L. László Angliában merné állítani, hogy az angol, mint nép, nem is létezik, mert az csak egy etnikai keveréke keltáknak, rómaiaknak, dánoknak, szászoknak, normannoknak, íreknek, hogy nyelve kotyvalék, amely csak a XV. század elejére alakult ki, ott valószínűleg tébolydába csuknák, vagy kiseprűznék. És mi történnék, ha az olasz vagy a francia nép elemzésébe fogna hasonlóképpen? A reánk magyarokra vonatkozó kijelentései is azonos elbánást érdemelnének. Nem is tekinthetők azok másnak, mint a magyar tudat, s a magyar nép elleni pimasz támadásnak. Idézzük tehát Lőrincz L. László és elvbarátai emlékezetébe az egyszerű tényt: Ez itt - Európa közepén - Magyarország! A magyarok országa! Éppúgy a magyaroké, ahogy az angoloké Anglia, a franciáké Franciaország! Ami viszont nem a magyaroké, az az MTV, amely a „rendszerváltás" második esztendejében is szabadon folytathatja aknamunkáját. Még jó, hogy zsebmetszéssel mégsem lehet egy népet csak úgy elcsenni a glóbuszról. Ami pedig a türelmet illeti - az végtelen, de örökké azért semmi sem tart. /hunnia/ Sebestyén Béla 1992. május A Horvátországban működű szerb helyi erűk elektrosokkal szinte rutinszerűen kínozzák foglyaikat és a harcokban résztvevő civileket is. Gyakoriak a mindenféle vád- és szabályos eljárás mellűzésével történű fogvatartások, a lakosok ezrei szenvednek túlzsúfolt börtönökben, ahol verik és éheztetik őket. Félő, hogy a testvérháború perzselő lángja tovább terjed és átcsap Bosznia-Hercegovinára is. Csak egy reménysugár van: hogy Washingtonban a most nyilvánosságra hozott fenti jelentés, amely ószintén lerántja a leplet a háborús mesterkedésekről, az embertelen hadviselésről, talán az Egyesült Államokat is kijózanítja és jobb belátásra bírja. Illés Sándor
