Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
1 Amerikai Magyar Értesítő 2 1991. november AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. 0. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 Telefon; (410)242-5333 - Szerkeszti: Soós József. Főmunkatársak: Stirling György és Stolmár G.Ilona Előfizetési díj: $15.00. Nyugdíjból élőknek: $13.oo. Kanadába: $16.50. Tengerentúlra: $17.50. Légipostán- $27.50. Az előfizetést külföldről is USA dollárban s amerikai bankra szóló csekkel kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A javítás jogát fenntartjuk. Csapó Endre erre azt válaszolta, hogy a nemzeti emigráció nem pozíciókat kíván, hanem valamiféle intézményes együttműküdést, amelyre az Ausztráliai Magyar Szövetség már kilenc hónappal előbb ígéretet kapott, de amely ügyben azóta semmiféle előrelépés nem történt. A gazdasági kapcsolatok kérdése is szóba került, mire Csapó Endre elmondta a Kanadai Magyar Kereskedelmi Kamara esetét: megalakult ugyanis ez az intézmény, azzal a céllal, hogy magyarországi befektetéseket intézzen. Aztán - idézem Csapó Endrét -"hamarosan több százezer dolláros érdeklődés mutatkozott. A Kamara egyik tagja (Kossuth Éva, Vancouver) feladta pénzügyi szakértői állását, elutazott Budapestre, hogy a már ott megmutatkozott üzleti lehetőségeket konkretizálja, aminek alapján meg lehet indítani a befektetéseket. A hölgy három hónap után azzal tért haza, hogy a magyarokkal nem lehet semmire se menni" Szóba került a hazatelepülések kérdése is és Csapó Endre elmondta, hogy az első idők lelkesedése már lelohadt: az idős magyarok közül sokan mérlegelték a végleges hazamenés gondolatát, de az otthoni bürokratikus ügymenet nehézkességét kitapasztalva elálltak tervüktől, többek közt azért is, mert nem látták biztosítva megtakarított pénzük sorsát. Ezután furcsa jelenet következett, egy külügyminiszter feladatköréhez mérten mindenképpen furcsa. De hadd adjam át a szót ismét Csapónak: "A miniszter úr ismét (korábban Sidneyben is) megkérdezte, ismerem-e a Nyugati Magyarság című kanadai újságot. Mondtam, hogy ismertem jó néhány évvel ezelőtt, havi újság volt, azon buzgólkodott akkoriban még hogy az emigrációban a Kádár-kormánynak híveket szerezzen. Node ez most nagyon jó újság mondta, már itt is lehet kapni Magyarországon. Mondtam: igen, láttam az árusoknál néhány helyen kapható az április-májusi összevont szám. Másoktól is hallottam már, hogy a külügyminiszterünk ezt az újságot propagálja mindenkinek. Én is megkaptam tőle a legújabb számokat. Az emigráció félreeső peremének lapja, most is igyekszik kormánypárti lenni, szorgalmasan támadja a "nemzeti emigrációt", - így idézőjelben. Kanadában hallottam, hogy senki sem veszi, rejtély, hogy miből állítják elő. Kanadaiak részére számonként 2 dollár, Magyarországon 29 forint, vagyis fél dollár. Egyedülálló ötlet drágán nyomtatni és olcsón eladni Magyarországon. Még ha el is adnák Ezesetben nem is az újság az érdekes, hanem az, hogy a külügyminiszter úr olyan megkülönböztetett szeretettel támogatja." Letettem a jelentést és elgondolkoztam. Nem az első eset, hogy hallom: Jeszenszky Géza önkéntes propagandistájául szegődött a Nyugati Magyarság című obskúrus lapocskának és a Bem téri irodájának sarkában feltornyozva állnak ennek az újságnak a kötegei. (Mint ahogy a washingtoni magyar követség fogadásain is az egyik asztalra mindig ki van téve pár tucatnyi "mutatványszám" ebből a sajtótermékből. És csak ebből.) Az emigráció számára nem kell mutatványszám a Nyugati Magyarságból. Noha senki sem veszi vagy fizet elő rá, homályos pénzforrásokból mindenfelé küldözgetik (mint hajdanában a hazacsalogató honvágyújságot, az azóta jobblétre szenderúlt Magyar Híreket.), így hát sokan ismerik uszító, kötözködő hangját, főleg nem felejtik a Kádár érdekében folytatott propagandáját. És ezt a lapot ajánlja 1991-ben Jeszenszky Géza külügyminiszter úr!... De Csapó Endrének az is feltűnt, hogy ha a külügyminiszter nem is töri magát a nemzeti emigrációval való együttműködésért - azzal a kifogással, hogy nincs rá ideje - nem általánosan tartózkodik az emigrációtól: "Mert van olyan csoport - írja Csapó Endre - legalábbis Amerikában, akikkel kiemelt kapcsolata van. Ez a Magyar Baráti Közösség amit bizonyára nagyon értékel és túlértékel, mert hiszen e kis csoportosulás érvényesülése érdekében mellőzi a népes szervezeteket és az Amerikai Magyar Szövetséget is. A Magyar Baráti Közösség egyike azoknak a szervezeteknek, amik "jó kiindulópontnak tekintették a Kádárkorszak puhább diktatúráját" és hazajártak együttműködni anyanyelvi alapon. Ök állnak a Nyugati Magyarság mögött, amit a miniszter úr két ízben is a figyelmembe ajánlott. Azon is eltűnődtem, hogy annak ellenére, hogy kilenc hónapon át minden hónapban módjában volt olvasni az ausztráliai Magyar Életet, amely mégis csak egy kontinens teljes egész magyar társadalmának a közösség szolgálatára állított lapja, éppen nekem kínálgat egy olyan lapot, ami semmiféle társadalmi igényt nem elégít ki. Eltűnődtem, mi indítja őt teljes lélekkel odaállni minden más lap közül az egyetlen Nyugati Magyarsághoz, egy kis csoport, soha nagyobb olvasótábort megszerezni nem tudó, kéthavonta 16 oldalon megjelenő olyan újságjához, amelyben nemtelen kirohanások jelennek meg a nemzeti emigráció ellen." Nem az első cikk, amit erről a kérdésről írok (mostani soraim is egy sorozat harmadik részét képezik, de még lesz folytatás...), ám mindig újra és újra megdöbbenek, amikor foglalkozom a témával: hát ennyire nem ismerik otthon az emigrációt és annak viszonyait, erővonalait? Jeszenszky Géza úgy tudja, hogy a Nyugati Magyrságra, a Magyar Baráti Közösségre érdemes építeni? Hogy azoknak van tömegbázisa? Igaz, úgy látszik, ez nem érdekli őket otthon: legyen partner számukra, mindegy, milyen a múltja. Mindegy, hogy összeszűrték a levet Kádárékkal, most lelkes kormánypártiak és ez elég. Hát mindig a gerinctelen megalkuvók kellenek a hatalomnak, hívják azt Kádárrendszernek vagy MDF-vezette koalíciós kormánynak?... Elképesztő! Lám, most látom: leírtam azt a szót, hogy koalíció. És erről jut eszembe: namcsak otthon, az emigrációban, mégpedig Amerikában is alakult egy ilyen nevű képződmény.
