Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
Ára: ] .50 USA dollár f Amerikai Magyar f ff ÉRTESÍTŐ XXVII. év IMI. szám 1991. november Stirling György: MI A KÜLÜGYMINISZTER KEDVENC LAPJA? Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron-------------—---------------------------Stolmár G. Ilona: 1991. NOVEMBER 4. A sok-sok gyertya sokszor mutatta csonkját, harmincöt évre nyújtva a Magyar Halottak Napját. Gépfegyver ropogott, ezernyi tank dübörgőit már és megállt a világ... a hős lelke Istenhez szállt, mert jelszava volt: Szabadság. Az anya siratta fiát, árva kereste apját, testvér testvért többé nem ölelt, magyar vérből patak folydogált s halotti gyertyaláng-szőnyeg borította be a Hazát. Az áruló rég halott. Érte magyar szív nem sóhajtott, keze nem gyújtott gyertyát. Az idegen gyilkos tankjai eldübörögtek már, hogy más népeken gázoljanak át. Nekünk maradt a Szabadság, s a gyertyaláng, hogy évezredeken gyújtsuk át, meg át, őrizzük hőseink szavát s a hosszúra nyújtott Magyar Halottak Napját. (Az emigráció jövője - III.) Rendkívül tárgyilagos, de keserű hangú helyzetanalízis került a kezembe a napokban. Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet közmegbecsülésnek örvendő kiváló szerkesztője foglalja össze 14 oldalon keresztül mindazt, amit legutóbbi otthonlétekor tapasztalt, elsősorban olyan szemszögből, hogy miképpen lehetne eredményes együttműködést kialakítani az emigráció és a hazai kormányzat között, vagy kicsit nyersebben: hogyan lehetne javítani az egyre romló, de - állítom - nem a mi hibánkból romló viszonyt, létrehozni normális kétoldalú kapcsolatokat. Mielőtt hozzákezdenék a jelentés fontosabb részeinek ismertetéséhez, előre kell bocsátanom, hogy Csapó Endre higgadt, megfontolt és józanul középutas elveket vall, ami a Magyar Életet nemcsak Ausztrália, de az egész emigráció egyik legnívósabb lapjává teszi. Kiegyensúlyozott, keresztény nemzeti szellemű cikkeivel a politikai emigráció az első betűtől az utolsóig egyetérthet. Csapó Endre azzal kezdi, hogy idézi Jeszenszky Géza külügyminiszter 1990. december 2-án Sidneyben elmondott szavait, amelyek "intézményes kapcsolatot és állandó együttműködést" helyeztek kilátásba. Az ausztráliai magyarság e szavak nyomán nagy reményeket táplált (amihez hozzájárult az is, hogy dr. Pordány László személyében kiváló követet kaptak Magyarországról), de aztán ezek a remények egyre jobban hervadni kezdtek. Ahogy Csapó Endre jobban tájékozódott Budapesten, úgy derült ki, hogy a külügyminiszter szavai csak üres ígéretek voltak, mert a végrehajtó szervek semmit se tudtak ilyen tervekről. Ellenben Csapó Endrének sikerült elérnie, hogy Jeszenszky Géza fogadta. És itt hadd idézzem szó szerint a Csapó-jelentést: "Jeszenszky úr nagyon kedvesen fogadott, jó félórát voltam nála. Eléggé hosszadalmason, és példákkal is illusztrálva, beszélt arról, hogy az emigráció köreiből túlzott kívánságok merülnek fel A példák olyan kívánalmakat is tartalmaztak, hogy a külügyi apparátusba be kell vonni az emigránsokat, követségekbe és ügyosztályokba. Kifejtette, hogy aki távol élt az országtól, annak hiányos ismeretei vannak és ilyesmiből problémák adódnak, mint például Zwack úrral. De persze nem zárkóznak el teljesen emigránsok alkalmazásától, a most kinevezésre kerülő párizsi nagykövet is külföldi magyar. Szóba hozta az emigrációs újságok, a Nemzetőr, egyes amerikai lapok túl kritikus hangvételét a külügyi kormányzattal szemben."
