Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
STOLMÁR G. ILONA: Kiállítás Mi, akik közelebbről ismerjük számtalan amerikai útja során köztünk kifejtett propagandája kapcsán - no és különféle gyűjtögetései révén cseppet sem örültünk, hogy szép fővárosunk, Budapest főpolgármestere lett. A választási (kakas)viadalban felépítette "image"-ét, reklámszakemberei amerikai módra - ki tudja, miből és mennyiért? - megtervezték vonzó egyéniségét, de az már csak megválasztása után derült ki, hogy bamutatott puritánsága is, mely mérhetetlen gazdagságot takart, sok-sok divat- szakembernek köszönhető és jámbor természete is már csak pozícióba kerülve mutatta éppen az ellenkezőjét. Demszky Gáborról van szó, aki egész a főpolgármesteri székig a "tettek emberének" hirdette és hirdettette magát, ám beleülve teljesen tehetetlen lett. Nem ejtenék szót sem róla, de a tehetetlenségét és hozzá nem értését palástolni igyekszik, mégpedig olyan honvesztő módon, amit szó nélkül hagyni már nem lehet. Hetek-hónapok óta lélegzet-visszafojtva figyeljük sokan a Bécs-Budapest Világkiállítás ügyét. Pontosan tudjuk mindannyian, hogy hazánk gazdasága - bár az új kormány első éve után biztató jelek mutatkoznak - katasztrofális helyzetben van. Az egyre fokozódó elszegényedés egyre nagyobb elkeseredést - pesszimizmust, bénultságot - okoz. Az emberek kiábrándultak, egyre kevésbé bíznak a jövőben, lemondóak lettek. Ebből a helyzetből startolva, ma kellene "igent* mondani egy négy év múlva esedékes, hatalmas, szó szerint világra szóló vállalkozásra. Ma, amikor a holnap sem biztos... Legyintettek is sokan az ötletre, de még többen kezdtek bizakodni, még többen gondolták úgy, hogy ez "föntről* kínált alkalom, amely száz évben, ha egyszer adódik. Bizakodtak és a lemondókat reménykedő ellenérvekkel kezdték győzködni: hátha? Hátha sikerül a lehetetlen? Ha legalább megpróbálhatnánk, ha győzne a magyar virtus, a nagy kihívásokat mindig sikeresen teljesítő, a végszükségben mindig ösz- szefogó természetünk?! S már egyre többen lesték várakozón: mit dönt a kormány? Közelgett a határidő és a kormánv iól döntött! Feltételesen bejegyeztette Párizsban a rendezést, hogy június 5-ig, a végső határidőig legyen idő alaposan mérlegelni a pro és contra érveket, felmérni a befektetők szándékait - s talán a nép hangulatát. A bejegyzés fenntartotta a reményt az emberekben. június és önkormányzata, amely nagy többségében SzDSz-es és fideszes, kimondta gyorsan a nemet 1995-re, de 96-ban - "bizonyos feltételek" teljesülése esetén - lehetségesnek ítélte a megrendezést. Mi változhat egyetlen év alatt olyan jelentősen, hogy ami nem lehet ekkor, az akkor már-már szükséges is? - kérdezték sokan értetlenül. Arra is hamar rájöttek, hogy 1996 semmiképp nem jó év, hiszen az Olimpia éve, amikor az emberek a világra szóló sporteseményekre figyelnek, nem világkiállításra. De nem is számítanak semmit a kimondott feltételek és indokok meg ellenérvek, hiszen azok csak a lényeg elfedésére, álcázására, megtévesztésre szolgáltak! A lényeg pedig kb. az volt, hogy szinte ezzel a döntéssel egyidőben óriási kampány indult a kormány, külön-külön néhány miniszter és a koalíció egyik tagja, a Kisgazdapárt ellen. Az SzDSz kimondta, hogy már nem ellenzéke, hanem ellenfele a kormánynak, nyíltan megbuktatására tört, fejeket követeltek, majd új választásokat helyeztek kilátásba, rágalmaztak, mocskolódtak, horvát "fegyvereladási ügyet" kreáltak a szerb kommunisták oldalán - velük egyenlő mértékű magyargyűlölettel! -, Zwack-ügyet kavartak Jeszenszky eláztatására - s tárházuk szinte kimeríthetetlen a mai napig. Aki csak kicsit is figyelt, mire felocsúdott első dermedtségéből és sikerült megnyugtatnia háborgó gyomrát, világosan láthatta az igazi okot: ha az idén sikerül - akár tagonként külön-külön idegileg - megtörni, visszakozásra kényszeríteni az An- tall-kormányt vagy szétzilálni a koalíciót, akkor legkésőbb jövőre új választásokat lehet kiírat- ni-.kicsik.arni» az SzDSz-kézben lévő sajtó manipulált közvéleménykutatási adataival, a pesszimizmust terjesztő szólamaival, kormánymocsko- lással, győzedelmesen. 1992-re ez a sokat átkozott és átkoztatott kormány eltakarítja a 45 éves mocskot és "sínre teszi", beindítja a jó irányú folyamatokat. Nekik már igazán csak az ezáltal 1-2 éven belül jól látható és a nép bőrén is érzékelhető javulás eredményeit és dicsőségét kell - hatalmon lévén addigra - learatni! Ha nem becsülném az ezévi első 3 hónapban mutatkozó 5-600 millió dolláros külkereskedelmi aktívum elérése, az egyre több és jobb - kárpótlási, koncessziós, valássszabadság, hitoktatás bevezetése,» stb. - törvény megalkotása, a privatizáció kordába szorítása, a mintaszerű külpolitika, a nemzet és az elszakított kisebbségeink érdekeinek nem éppen hálás és látványos, de kitartó képviselése és egyebek miatt a magyar kormányt, most akkor is becsülném azért a becsületes és bátor kitartásáért, 6.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1991. Demszky
