Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
1991- június Amerikai Magyar Értesítő' 3.oldal val, mert az megbosszúlja magát. Nem kívánom vissza a 45-03 időket, mert az volt a másik véglet, amikor még a segédhivatali Írnokoknak is politikai szűrésen kellett átesniük, hogy helyükön maradhassanak, de egy olyan kényes helyen, mint a Világszövetség, csak vasseprővel lehet rendet csinálni. Az első időben. Hogy egyébként a rendkívül rokonszenves és vitathatatlanul jószándékú Komlós Attila is tájékozatlan az emigrációs erővonalak tekintetében, arra csak egy példa. Az Amerikai Magyar Református Egyesületben, a Kossuth Házban tartott rendkívül figyelemre méltó bemutatkozó előadásában említést tett arról, hogy kárpátaljai magyarok sürgősen magyar tankönyveket kértek a Világszövetségtől, hogy a mostani felszabadultabb légkörben megszervezhessék a nyelvoktatást. Más lehetőség nem lévén, Komlós Attila előkereste a Világszövetség égisze alatt régebben megjelent Nagy Károly- féle tankönyveket, amelyekből még volt néhány darab és gondosan átvizsgálta őket, nincs-e bennök "vörös métely" vagy kommunista propaganda. Nem talált semmi kifogásolhatót, Így nyugodt lélekkel továbbította azokat az igénylőknek. Hadd Írjam most ide a mi véleményünket: önmagukban a magyar tankönyvek kiadása hasznos tett volt, de azt már nem tudja, úgy látszik Komlós Attila, hogy Nagy Károly nevének más okok miatt igen rossz csengése van emigráns körökben és ha - Pomogáts Béla is emliti - ő is helyet kapna az "új" Világszövetség hangadói között, az sokakat el fog riasztani. Ami pedig a könyvek tartalmát illeti, lehet, hogy ártalmas anyagot nem tartalmaznak, de magyar szempontból pozitívat se: sót- lan, Ízetlen, steril, kilúgozott szöveg, amiből legfeljebb az ABC-t lehet elsajátítani, ám magyar szellemet alig. Pedig ez akkoriban nem a kisebbségi magyarok gyerekei számára készült, ahol érthető az elővigyázat, hanem az amerikai magyar iskolák számára, ahol ilyen korlát nem lehetett. Hja, hogy ez volt az ára a könyvek megjelentetésének? Az emigrációnak - a kemény magnak - soha nem volt kenyere a megalkuvás, mert aki hajlandó kis kompromisszumokra, kapható nagyobbakra is. És ezért nem örvendett széles népszerűségnek körünkben Nagy Károly se... Tájékozottabbnak kéne lennünk egymás dolgai, álláspontja felől. Hasznos volt ez a találkozó Komlós Attilával, mert így jobban megismerhettük egymást, egymás gondolkodását és elképzeléseit. Az új főtitkár valóban értékes és hasznos terveket ecsetelt hallgatóságának, elsősorban a trianoni elszakított területek magyarságával kapcsolatosan. És ez is a helyes működési irány: az emigráció mindig is úgy érszte? hogy s. Világszövetségnek s. kisebbségi magyarság felé vannak kötelességei és tennivalói, amiket Kádárék szóba se engedtek hozni, mondván: a kommunista országokban nincsenek kisebbségi problémák és különben is azok bel- ügyek. Ök a dollárt akarták hazacsalogatni, lejre, koronára, dinárra nem volt szükségük... Most, hogy megváltozott Köz ép-Európában a csillagállás és a Világszövetség kinyúlhatott az utódállamokban élő magyarok felé is, azok kapva kaptak a kéz után és szervezeteikkel tömegesen lépnek be a Világszövetségbe. Ami rendkívül hasznos, hiszen lelki erősítő elsősorban a kisebbségi sorban küszködő, emberi jogaikban megrövidített, magyarságukban veszélyeztetett véreinknek van szüksége. Velük kapcsolatban valóban missziós feladata van a Vilé.gszövétségnek és ott, azon a területen könnyebb is a dolga: mivel a kádári időkben a kisebbségi magyarok semmiféle kapcsolatban nem lehettek a budapesti szervezettel, fogalmuk sincs arról, hogy kik voltak és vannak a vezetőségben, nincsenek fenntartásaik, mint az emigrációnak. Nekünk lehetnek fenntartásaink és ízléstelennek tarthatjuk, hogy a régi kétkulacsosok nevei még mindig szerepelnek a vezetőségben. De azt a véleményt nem osztom, hogy tartanunk kellene a Világszövetségtől, mert veszélyt jelentene az emigrációs egységre, mint rosszemlékű, hírhedt jogelődje. Miért? Hiszen ha az új Világszövetség is hajlandó lenne a kormány, illetve a rendszer propaganda szervévé válni, még akkor se lenne okunk antagonizmusra. Hiszen jelenleg az a rendkívüli állapot van, hogy egyetérthetünk a kormánnyal, egyetérthetünk politikájával. Ha valamit kifogásolunk, az nem a fővonal, hanem a gyakorlatban mutatkozó hibák. Mi demokráciában élünk, ők demokráciát építenek: hogyan lehetne itt szembenállás? Ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket! Azért, mert a Világszövetség nevéhez rossz emlékek tapadnak és az Anyanyelvi Konferenciával kapcsolatban is rosszak a tapasztalataink, még nem kell magukat az intézményeket kárhoztatni. A Világszövetséget tisztes célok érdekében 1929-ben, illetve 1938-ban a Horthy-rendszer alatt hozták létre, s amikor a Rákosi-éra alatti hibernációból 1956 után Kádárék életre keltették, ők állították obskúrus célok szolgálatába és riasztották el tőlük a tisztességes emigránsokat. Ezt körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, ahogy néhány korlátolt ember a hajdani csendőrséget kezeli: csupán azért, mert a náci megszállás és a nyilas uralom néhány hónapja alatt az akkori katonai vezetés - mint karhatalmat - a depor
