Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
k.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991. június tálásoknál igénybe vette est a fegyveres testületed most nem akarnak csendőrt látni. Emberileg ez érthető ugyan? hisz’’ én se rajongok az ávósokért, akik hét évig rugdaltak Rákosiék börtöneiben? de az ÁVÓ mint testület soha nem szerzett magának olyan megbecsült nevet? mint amilyent a magyar közbiztonság megteremtése terén a csendőrség kivívott magának. A nyugati országokban - a Lajtán túli szomszédunknál is - változatlanul működik a csendőrség és köz- megelégedéssel látja el feladatát mindenütt. Csak Magyarországon sikerült nyakát szegni ennek a testületnek és a csendőrökről soha nem moshatja le senki ig<4<4 emlékét. (Volt ávó- sokra persze ez nem vonatkozik: tele van velük a magyar köz-? sajtó- és kultúráiét.») De ne térjünk el a tárgytól: nekem az a véleményem? hogy kár az összeomlott Világ- szövetség minen régi tégláját a szemétre hányni és szétrúgni az Anyanyelvi Konferenciákat. Elsősorban azért lenne kár? mert a kisebbségi magyaroknak nincsenek előítéleteik velük szemben és - mint fentebb írtam - ott áldásos működést fejthetnek ki. Náluk valóban veszélyben a magyarságtudat? veszélyben az anyanyelv. Nyugaton senki, sem érzi ezt fe- nyegettetve és csakis rajta múlik? ápolja-e nyelvét? hagyományait? kultúrális örökségét? vagy elhanyagolja azokat. Sajnos az a tapasztalatom? hogy amerre van hajlandóság és igény? az otthoni szervezetek segítsége nélkül is megvalósítható? de ahol ez hiányzik? semmiféle Világszövetség vagy Anyanyelvi Konferencia sem segít. De lehet-e eléggé hangsúlyozni? hogy az elszakított területek magyarsága között milyen áldásos működést fejthet ki mindkét mozgalom? Mindettől függetlenül lehet hivatása a Világszövetségnek és az Anyanyelvi mozgalomnak Nyugaton is. Ne ijedjünk meg a névtől - lehet kitalálni újat is! -? csak hűnek kell maradni az eredeti célokhoz? az ajtón kívül hagyni a politikát és a propagandát? no meg azokat a társutasokat is? akik a kádári időkben lejáratták a mozgalmat és önmagukat is. Véleményem szerint többé nem kell félnünk az infiltrációtól és a bomlasztástól? mert elvégre is kik és milyen célok érdekében igyekeznének beszivárogni közénk és megosztani bennünket? Hiszen a kommunizmus a történelem szemétdombjára került és ha volt kiszolgálói? szekértolói és haszon- élvezői közül még ma is sokan fellelhetők a közéletben? a hivatalos kormánypolitika? a Világ- szövetség programja és az emigráció felfogása között nem lehetnek mély elvi szakadékok? mint voltak a múltban. És mivel ma már az emigráció nem foglal el minden tekintetben ellenzéki álláspontot a demokratikus? választás útján létrejött hazai rendszerrel szemben (legfeljebb részletkérdésekben tartja fönn magának a kritika jogát és nem a végső célokat? csak a végrehajtás módszereit bírálja)? a rendszernek sem érdeke ellene akciókat vezetni és a Világszövetséget ezekhez eszközként felhasználni. A régi Világszövetség - az akkori társutas vezetőséggel? Szántó Miklóssal? Bodnár Józseffel és a többi gyászvitézzel együtt eltűnt a süllyesztőben? az újakat pedig milyen politikai érdek vinné rá arra? hogy semlegesíteni vagy szétzilálni próbálják az emigrációt? Semmi. Szellemek ellen kár harcolni? a múlt szellemei ellen kiváltképp fölösleges. Azért persze nem árt az éberség - hogy ezt a bolsi korban és elvtársi körben oly gyakran használt szót használjam. A Világszövetségnek - de az otthoni kormányzatnak is - tettekkel kell bizonyítania. Amíg a szervezet vezetőségében ott ülnek a régi kollaboránsok s amíg a Magyar Köztársaság elnöke az ő mellükre aggat kitüntetést (és nem Tollas Tibor vagy más soha meg nem alkuvó emigráns hűségét ismeri el)? addig nehéz hinnünk az igazi változásban. Amíg a Világszövetség új megbízott főtitkára a Nyugati Magyarság című újságban (és sehol másutt) mutatkozik be az emigrációnak? a washingtoni követség pedig az említett laphoz tartozó? kétkulacsosságukról ismert ITT-OTT-osokkal szűri össze a levet és azokra akarja építeni a nyugati kapcsolatait? még él bennünk a kétség. És nem tudjuk? mivel magyarázzuk mindezt: tájékozatlansággal? hogy ezek az urak nem ismerik az emigráció erőviszonyait? vagy tudván-tudva? kikkel állnak össze? szándékosan provokálják a nemzeti emigrációt? De az is lehet? hogy félreinformálják őket. Hiszen az emigrációnak is megvannak a maga köpönyegforgatói és damaszkuszi utat járó áldemokratái. Komlós Attila előadásán is akadt egy-két úr? aki úgy beszélt a régi Világszövetségről? mint amit messze elkerültek és elítéltek. S közben még jól emlékszünk a képeikre? amelyek akkor jelentek meg róluk a hazacsalogató Magyar Hírekben? a Világszövetség hivatalos lapjában? amikor még csak igen-igen kevesen merészkedtek haza? valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján? Kádár országlása fénykorában. Ezektől mást nem várhatunk? mint azt? hogy velük egy- ivásúakat ajánlanak be mindenütt. Komlós Attila előadásában többek közt azt mondta? hogy most már megszűntek otthon azok az okok? amelyek miatt az emigránsoknak el kellett hagyniok hazájukat és nem kell politikai emigránsként? ellenzékben élniök. Amíg a Vi-
