Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
8. oldal vagy 80 ábra. rajz és fénykép is van a leletekről, kb. egyharmada eredeti színében és a szerző összehasonlításokat tett Tordassal és Mezopotámiával kapcsolatban. A románok azóta sem kutattak tovább s úgy tudom, az egyetlen magyar szakmű, mely erről a felfedezésről Vlassa nyomán beszámolt, az A.rgentlnában - a néhai Fehér Jenő sorozatban - kiadott SUMER NYOMOK ERDÉLYBEN 1977 karácsonyán megjelent kiadvány, melynek 3. részében Jáki Gábor: "A kolozsvári sumérok" c. fejezetben 4 oldalnyi szöveget és 2 oldalon ábrákat közöl. Mi célja a szerkesztőknek - illetve inkább a pártnak -, hogy el akarják tüntetni azt, hogy Kolozsvárnak volt őskori kultúrája, volt őskori élete évezredekkel a római település előtt? Talán azt a tévtant akarják elhitetni, hogy Kolozsvár csakis római város volt, s ezen az alapon csakis román város lehet a mai korban is? Súlyos kérdés ez! Politika van mögötte! Ugyanolyan súlyos kérdés az is, hogy miért hallgatják agyon azt is, hogy Erdély és az egész Kárpát-medence földrajzi nevei: a Duna, Kárpátok, Napoka, Kau-ko, (Erdély ősnevel és még sok más földrajzi név sumer szó és ugyanakkor a magyar nyelv ős-szava is. Mindez 2-3 évezreddel előzi meg 896-ot, a magyar honfoglalás évét s a dák és római foglalások korát és azt bizonyltja, hogy a Kárpát-medence s Erdély őslakossága sumer-ősmagyar nyelvű volt. B. Az Erdélyi török blak nép kivolta Eddigi kifogásaim az Erdély története c. munkával kapcsolatban azzal voltak kapcsolatosak, hogy nem tesznek említést sem olyan dolgokról, amit nagyon kellene, hogy méltassanak. Most viszont olyat Írok meg, aminél a hallgatás lett volna bölcsebb dolog. Az első kötet 235. oldalán Anonymust tárgyalva, tőle idézik a "Gelou quidam blacus” (Gyalu, bizonyos blak! szerepét Erdélyben, aki a blak és szláv nép felett uralkodott a honfoglalás idején. A krónika szerint Gyalu vezér ellenállt a magyaroknak, elesett a küzdelemben, s blakjai felesküdtek a magyarokra. Ez a blak nép középázsiai török nép volt és rokonaikat, a bolgárokat követve vonult a Balkánra a népvándorlás idején. Mikor a 9- század elején Krum bolgár kán megszállta Magyarország egy részét és Erdélyt is, a bla- kok Erdélyben kaptak katonai feladatot. így találták ott őket a honfoglaló magyarok. Némely krónikásunknak évszázadokkal később, amikor már a vlach, valach vagy olachus nép is feltűnt a történelem színpadán, igen könnyű volt a blak, black és vlach, oláh nevet összezavarni. Az Erdély története írói az erről szóló fejezetüknek A “ROMÁNOK FÖLDJE” (miért 1989. január idézőjelben?! címet adták (301.oldal!, tehát "odaadták” a románoknak Erdély egy darabját, holott tudniok kellene, vagy kitűnően tudják is, hogy a ”blak" középázsiai török nép volt, s 1934 óta ezt több, mint tíz tudományos munka bizonyítja. Mégis az 1224-ből való latin oklevélben írt *Silva Blakorum et Bissenorum”-ot, mely a Déli Kárpátok egy része volt, s a ”Blakok és Bessenyők erdejét” jelentette, a “Románok erdejének" írják. A 13. század elejéről való “Terra Blakorum” vagyis “Blakok földje” nevet pedig "Románok földjének” hamisítják. Mindez természetesen mások igazságérzetét is bántotta, s így az erdélyi blak kérdésről dr. Láczay Ervin N.Y-ban, 1988 februárjában egy igen szakszerű előadásban (Az erdélyi blak vagy bulak nép török eredete) összefoglalta mindazt, ami lényeges. Eszerint az 1200 körül élt Anonymus után a Kézai Krónika (1284 körül! említi az "ulahi” vagyis oláh népet, de "élesen megkülönbözteti őket" a "blaki” (bulak) néptől, amely szerinte székelyekkel keveredve él és ez utóbbiak a bulakok betűit használják. Ezt a török fajta rovásírást egy újlatin (vlah) néptől nem vehették át: II. Endre királyunk okleveleiben is szerepel a blak név és idegen történelmi forrásokban is. így IX. Lajos követe 1253- ban utazott a tatár kánhoz és a Kaspi tengertől északra Magna Bulgáriáról és Magna Hungáriáról tesz említést, ahonnan hunok, baskírok, blakok, bolgárok és magyarok is útnakindultak a néppvándorláskor. A 13. században egy izlandi tudós és egy ferences rendi szerzetes ugyanezen területen említi a baskírokat és bulakokat. 1934-ben Pais Dezső magyar nyelvésznek tűnt fel először, hogy a blak népelem a volgai és aldunai bolgárokkal is kapcsolatos, s nevüket csak későbbi írók zavarták össze az újlatin oláh (vlach) néppel. Németh Gyula 1937-ben közli, hogy egy 1066-ból származó feljegyzés szerint a bulak népet a kipcsak törökök igázták le. Czeglédy Károly 1944-ben perzsa és arab források alapján a közép-ázsiai kilenc karluk törzs nevét is leírta, s a hetedik a bulak törzs volt. Mindezek a felfedezések nem váltották ki a megillető figyelmet a II. Világháború miatt. 1976-ban Bodor György rámutatott az 1358- ból származó Képes Krónika írójának nagy tévedésére, aki összekeverte az alig feltűnt vlach (oláh) népet az évszázadokkal előbbi jelentős erdélyi török blakokkal. Rásonyi László, az ankarai egyetem tanára 1971-ben adta ki török nyelven Tarihte Türkül c. munkáját, melyben leszögezi, hogy az Anonymus említette erdélyi blakok török bulakok voltak, nem pedig vlachok. 1982-ben kiadott újabb tanulmányában hivatkozik Paisra és Bodorra is, s a bulakok áf Amerikai Magyar Értesítő
