Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
1989. január Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal valóit. Két Svájcból érkezett nemzetközi jogász, Dr. Czettler Antal és Dr. Koppány szólt hozzá a javaslathoz és mindketten támogatták azt. ** Nem akarok elébevágni a Világkongresszus zárónyilatkozatának - aminek szerkesztése most folyik s talán e sorok megjelenésének idejére már el is készül - de az idevágó részből annyit szükségesnek tartok idézni, ami a Világkongresz- szuson kialakult egységes vélemény megértéséhez szükséges. A kiindulási alap - ami nem változott - az, hogy a nemzeti világnézetet valló megyar emigráció továbbra is kommunizmus elleni harcot tekinti főfeladatának és végső céljának egy megnagyobbodott független Magyarország visszaállitását vallja. Leszögezte a Világkongresszus, hogy az idetartozó szervezetek tisztségviselői sem kapcsolatot nem tarthatnak, sem tárgyalásokba nem bocsátkozhatnak kommunista hatóságokkal vagy azok képviselőivel. ** Beszámolót Ígértem a novembervégi clevelandi napokról s - mondhatná valaki - kissé eltértem a tárgytól. Egyáltalán nem! Mindez szorosan a témához tartozó, annak megvilágításához, mi is történt a Világtalálkozón? A fentiek képezték a tárgyalások anyagát, ezekről folyt a szó, a vita. Amikor tehát ezekről irok, a világkongresszus és a Találkozó légkörét, a megbeszélések fókuszában álló kérdéseket próbálom érzékeltetni. De hiszen akkor nem szabad említés nélkül hagynunk Dr. Wagner Ferenc kiváló előadását a közép-európai föderalizmusról, Dr. Chászár Ede és Dr. Balogh Sándor e tárgykörbe tartozó előadásait sem. És megfeledkezhetünk-e a nők kerekasztal- konferenciájárói, ahol a magyar asszonyok, anyák szerepéről volt szó az idegenben, hogy az uj generációk megőrizhessék magyarságukat, nyelvünket, kultúránkat. Vagy lehet-e nem beszélni - mégpedig a legnagyobb elismerés hangján - arról a szivfájditóan gyönyörű filmről, amit Nagy Tibor és Zsóka mutattak be az elszakított Felvidék legszebb tájairól, a magyar történelmi múlt felső-magyarországi emlékeiről? Külön fejezetet érdemel a Kongresszus legérdekesebb vendégének, Duray Miklósnak szereplése. Duray - aki, mint tudjuk, a felvidéki magyarság szabadságjogainak élharcosa és gondjainak szószólója - egy éves ösztöndíjjal az ohioi állami egyetemen folytat tanulmányokat és így nyílt arra lehetőség, hogy eljöjjön Clevelandbe. Itt a filmhez kapcsolódva tartotta meg igen színvonalas előadását a csehszlovákiai magyar kisebbség haza- és nemzettudatáról. ízelítőt adva hallgatóságának a szülőföldjükön kisebbségi sorba kényszeritett véreink gondolkodás- módjáról, problémáiról. Duray Miklós még egyszer szólt a Clevelandben összegyűlt magyarokhoz; az utolsóelőtti nap közös ebédjén emelkedett szólásra és köszönetét mondott mindazért a támogatásért, amelyet az emigrációs magyarság nyújt a kisebbségi magyaroknak a létért, fennmaradásért való küzdelmükben. De nem minden olvasónk szeret örökösen politikáról olvasni, a teljesség kedvéért - és az ő kedvükért - hadd számoljak be röviden a két Kongresszus társadalmi és művészeti eseményeiről is, hiszen azok nélkül hiányos is maradna a clevelandi krónika. Említést kell tenni elsősorban a könyv-, újság-, képző-, iparművészeti- és bélyegkiállitásról, amelyet végignézve a látogató képet kaphatott arról a széleskörű kulturális tevékenységről, amelyik az emigrációban folyik. Impressziv látvány volt a rengeteg szebbnél-szebb kiállítású, értékes tartalmú kötet, amelyeK emigráns magyar irók tolla alól kerültek ki, emigráns kiadók fáradozása nyomán jelenhettek meg és emigráns nyomdák munkáját dicsérték. A könyvkiállitás legszebb darabja természetesen Márai Sándor legújabb kétkötetes regénye a "Gar- renek müve” volt, de a legigényesebb kritikát is kibírták a kiállított képek, szobrok és más képző-, ill. iparművészeti alkotások. Már nem először irom le: ha a clevelandi Magyar Találkozó semmi mást nem nyújtana évről-évre, mint a könyvbemutatót és a művészeti kiállítást, értékeink számbavételével akkor is óriási szolgálatot tenne kultúránk megőrzésének. De nem csak ezt nyújtja! Nagy élmény volt az irodalmi- és müvészest a maga nívós műsorával, hivatott előadóival. Színvonalas szórakozást, művészi élményt jelentett valamennyi müsorszám a szálló nagytermét zsúfolásig megtöltött nézőseregnek, de mégis kikeli emelnünk néhány szereplőt, annyira megérdemelten kaptak tapsot a közönségtől. Nagy sikert hozott Füry Lajos és Só Bernát (Ruttkay Arnold) irodalmi felolvasása, de hatalmas tapssal jutalmazta a közönség Jeszenszky Gyöngyi szavalatait, Neszlényi Judith zongoraszámait és Tárczy Kovács Erzsébet magyar nótáit. Siker volt Stol- már Ilona konferálása is. Végül pár szót kell még szólnunk a négynapos találkozót megkoronázó díszvacsoráról és az utána következő hagyományos, fényes magyar bálról. Méltó befejezése volt ez a társadalmi esemény a többnapos komoly tanácskozásoknak. A vacsora előtt Könnyű Ernő kongresszusi képviselő tartott beszédet, majd kiosztották az Árpád Akadémia pályázatán di-
