Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
4.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1989. január jazottaknak járó Árpád érmeket, illetve kihirdették az idei pályázat eredményét és a nyertesek neveit. A diszvacsora után a clevelandi cserkészek regős csoportja mutatott be magyar népi táncot, majd következett az elsőbálosok felvonulása. Ezután felcsendült a zene és hajnali háromig kitűnő hangulatban táncolt a kongresszus. Végül megintcsak a teljesség kedvéért néhány szót kell ejtenem a két kongresz- szus eseményeivel páthuzamosan zajló egyesületi gyűlésekről. Ilyenek voltak az orvosok, a mérnökök, az ujságirók, a cserkésztisztek és az orientalisták ülései, az Árpád Akadémia és végül az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége (AMOSz) közgyűlése. Ez utóbbiról nemcsak azért kell külön szólnunk, mert ez a szervezet emigrációnk legnagyobb tömegszervezete s mert - mint ilyen - a mindenkori clevelandi találkozókat tekinti bázisának és minden más magyar egyesületnél hathatósabban támogatja azokat, hanem azért is, mert ez a közgyűlés válsághangulatban ült össze Clevelandben. Különböző körlevelekből és nyilatkozatokból már az egész emigráció tudta,hogy a szövetség igazgatóságában létezik egy kislétszámu izgága csoport, amelynek törekvése átvenni a Szövetség vezetését. Mivel ez demokratikus eszközökkel nem látszott számukra keresztülvihetőnek, céljaik érdekében a régi Amerikai Magyar Szövetség bomlasztását s végül is bekövetkezett szétrobbantását eredményező módszereket idéző trükkökhöz folyamodtak. A demokráciának van azonban egy sajátos tulajdonsága: ahol szabadon érvényesülhet, ott mindig jól működik és a többség akaratának megfelelően dönti el a vitás kérdéseket. Itt is ez történt és a megejtett választás során a küldöttek az eddigi tisztikarnak, a Dr. Nádas János elnök által vezetett hivatalos listának adtak bizalmat. Az "ellenzék"- látva, hogy a szavazástól nem várhat semmi jót - a közgyűlés befejezése előtt kivonult a teremből s ezzel az AMOSz belső válsága megoldódott. Hogy a viták helyett következhessék a konstruktiv munka. ** Ezzel a néhány elnagyolt ecsetvonással próbáltam felvázolni, mi is történt 1988. november 24 és 27 között Clevelandben. Talán sikerült bemutatnom valamit az ott lezajlott eseményekből s ha ezzel fölkeltettem olyanok érdeklődését, akik nem szoktak résztvenni a Találkozókon, nem dolgoztam hiába. S akkor nem is fejezhetem be másképp, mint igy: viszontlátásra Clevelandben! A legközelebbi Magyar Találkozón; A SZABAD MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE KÖZGYŰLÉSE A tiz éve alakult Szabadföldi Ujság- irószövetség november 25-én tartotta tisztujitó jubileumi közgyűlését Clevelandben, a Magyar Találkozó keretében. A megnyitó szavakat T. Dombrády Dóra mondta, megemlékezvén a szövetség és a magyar emigráns ujságirótársadalom ha- lottairól, Kisjókai Erzsébetről, Fiala Ferencről és Szabadkai Sándorról, aki közel tiz éven át látta el a Szövetség főtitkári teendőit. Stirling György elnöki beszámolójában a Szövetség tiz éves történetének fontosabb eseményeit ismertette és tájékoztatta a tagokat az elmúlt esztendőben végzett munkáról. Ezután kérte a tagságtól a tisztikar felmentését. A megejtett választás során az alábbi tisztikar kapott bizalmat; Stirling György elnök, T. Dombrády Dora alelnök-főtitkár, Gyimesi Gyula kanadai alelnök, v. Serényi István titkár, Soós József pénztáros. A magyar felsőoktatás temetése A szegedi egyetem októberi figyelmeztető demonstrációjának eredménytelensége miatt novemberben megmozdult az ország egyetemi ifjúsága, nem akárhogyan! A fényképek és beszámolók tanúsága szerint vicclapba illő, ötletes humorral, - de halálos komlysággal. 1988- november 24- Délután 3 óra. A pesti belváros nézelődő, gondtalannak tűnő népe megrökönyödéssel néz a koporsóra és az azt követő gyászos tömegre. A koporsón a felirat: »MAGYAR FELSŐOKTATÁS, ÉLT ?» Az egyetemisták és főiskolások utolsó útjára kísérik. Rövid »gyászbeszéd* után a »siratóasszonyok* hangos zokogása közepette a koporsót az Erzsébet hídról a Dunába dobják. A hatalmas felirat, amit a koporsó után vittek, megmarad: »FELTÁMADUNK!» A falhoz támasztott transzparenseken a következők olvashatók: »Légvárakban nem lehet tanítani!*, »Nem ízlik a cibere!* (A mostani művelődésügyi miniszterinek Czibere a vezetékneve!), »Tanulni, tanulni, tanulni... Szeretnénk!», *Az állam nem ad öntől kérünk* - és a táblára rajzolt 10 filléres tudatja, annyit sem! Az esti nagygyűlésen az Országgyűléshez fogalmazott felhívás egyik mondata így hangzott: »A felsőoktatás lepusztulásának utolsó szakaszához érkeztünk.* HIRDESSEN LAPUNKBAN!
